Tíz év alatt nagy vurstli lett Etyekből. Két napig magas zajszint és még magasabb alkoholszint sokkolja a pesti úri közönséget, amely Budapesttől mintegy 30 km-re keresi Jean-Jacques Rousseau-t terepjáróval és kerti szökőkúttal. A pincefeszt viszont nagyon jó ötlet, kompakt kis ökoszisztémává alakult a borászok borásza választással (idén Györgykovács Imre! Éljen, éljen!), kézműves vendégborászatok ügyesen kitalált és viszonylag következetesen működő rendszerével, kulturális programokkal, gyerekmegőrzőkkel, sűrített buszjáratokkal a Széll Kálmán térről és Kelenföldről... Szóval mindenki hozzáteszi a magáét. Szombaton délután két helyszínre kerítettem sort, a Körpincére és az Újhegyre. A távolság és a beszélgetések miatt lassan halad az ember gyermeke, még ha oly nagyon igyekezni is akar.

(A kép innen származik)

Ha jó a bor, nincs kérdés. Tehát válasz sincs. Nehéz is szavakba önteni azt, amikor a bor minden kétséget elhallgattat. Lehet olyankor is szálazni illatokat persze, a korty zamatosságát, hosszúságát, a savak okosságát, de az ivás pillanatának gyönyöreit Áron összes leszármazottja sem tudja valós élménnyé varázsolni. Aki Kaurismäki egy budapesti közönségtalálkozón mesélt a Leningrád Cowboys go America zárójelenetéről: Vladimir, a zenekar menedzsere (Matti Pellonpää, élt 44 évet) odaballag (3:36-tól érdemes jobban figyelni) egy kaktuszhoz, és tequilát csapol magának, kortyol, majd valamiféle földöntúli elégedettség ömlik el az arcán: Kaurismäkiék a reakció kiváltásához a kaktuszba a színész kedvencét, jóféle Finlandia vodkát csempésztek, amit akkor már a stáb több hete nélkülözött a mexikói forgatáson. Így lehetünk a jó borokkal mi is: elégedetten vigyorgunk, ha csak magunkban is, mert váratlanul megtalált bennünket az illatok és ízek harmóniája, amit minden kétséget kizáróan felismerünk, és azt mondjuk: ez jó. Csak ennyit. És iszunk még egy pohárral. (Részletek a hajtás után.)

A borbuziság első fokozatában az ember gyermeke mindent tud, sőt mindent jobban, ezért hajlamos kincset vizionálni ott is, ahol legfeljebb kályhaezüst csillog. Ilyenkor képzeletben jelentős készleteket vásárol fel, és rejt el, hogy majd – amikor a fogyasztók széles köre világosodik meg, és borul le a felfedező tisztán látása előtt – hatalmas haszonnal adjon túl rejtett kincsein. Szerencsés esetben az ártatlanság elvesztését hamarosan követi a borbuziság második, harmadik stb. fokozata, s vele jön valamilyen, általában elégséges mértékű józanodás is, és az ember gyermeke rájön arra is, hogy a szőlészet-borászat voltaképpen egy meglehetősen bonyodalmas szakma, csodák meg nincsenek, legfeljebb véletlenek szerencsés együttállása, valamint hogy a jó termőhely, a tudás, az odafigyelés, a kemény munka és a hatásos marketing(!) minimál feltétel a tartós sikerhez. Meg rájövünk például olyasmire is – nálunk bölcsebb, szélesebb látókörű borbuzik okosságai nyomán –, hogy a legjobb, ami egy szőlésszel-borásszal, egy birtokkal történhet, hogy folyamatosan kutatva lehetőségeit törekszik a még jobbra. Igaz ez a a legjobb bordói birtokokra éppúgy, mint a legkisebb bivalybasznádi családi borászatra.

Vértesiék munkában. Fotó a pince honlapjáról

A kiváló budget borok meglehetősen rövid listáját gyarapítja. Kapott életműdíjat Műtannintól épp egy éve. Előzményeivel sok dicséretet bezsebelt. És ha jól sejtem, Fölföldi Béla legismertebb konstrukciója, amelynek a technológiai háttere olyan kicsiszol, hogy a bor tökéletes állapotban vészelte át a borászkiválási sokkot (meglehet, a borász ezzel a mondattal részben vagy egészében nem értene egyet; s ha csak részben, akkor vajon melyik felével nem?). A Szeremley (egykor Szemelt) Rizling, mióta csak létezik, a rizlingek origója – mondják egyesek, ami vitatható. Az azonban nem, hogy jó, nagyon jó bor kedvező áron – a best buy kategóriában csak Bussay doktot Esküvéje tudott felzárkózni mellé, sőt a stílus is erősen rokon. (Nem tudom, mennyire játszott ebben szerepet az, hogy Bussay doktor még a Fölföldi-érában a Szeremley-birtokkal szoros munkakapcsolatban volt.)

A neten is dokumentált borisszaságom hajnalán szívesen szemléztem rozékat; önfeláldozó módon egy nap akár két-három palackot is halandó voltam felpattintani. Elkötelezettségemnek annak idején a Művelt Alkoholista Borzsebkönyvében papíron is nyoma maradt. Sokáig Dúzsi Tamás volt a favorit, aztán jött nyomába a többi szekszárdi, egri rozé, a balatoniak, különösen Konyáriék és Feindék „cabsav”rozéi, sőt még Villányból, Bock Józseftől is ittam kedvemre valót.

Ha iszunk, értelmet adni e tevékenységünknek legalábbis elemi érdekünk – és egyben kötelességünk. A borversenyek ezeknek az értelemadási aktusoknak a csomópontjai: összegyűlnek néhányan/sokan – hasonszőrű, az ivásnak értelmet adni kívánó emberek –, és okoskodnak borokról, rangsorolnak, pontoznak, értékelnek; ütköztetnek nézeteket, véleményeket, ízléseket és ízlésficamokat. A végén pedig győzteseket hirdetnek és veszteseket hallgatnak el. Ez történt márciusban Monostorapátiban is, ahol Pálffy Gyuláék immár harmadszor hozták össze a Káli-medencei Hegyközség borversenyét. Az elsőről itt olvashatnak, a másodikról pedig emitt – mindkét beszámoló csak egy kattintás!

Nagyobb térképre váltás

A tokajiak elirigyelték a remekül működő a Káptalantóti mellett működő öko-piac sikerét, így sebtiben megcsinálták a sajátjukat. A kezdeményezés motorja a Disznókő brit munkatársa, Katherine Chapman. Vasárnap, azaz április 15-én Tokajba menet vagy onnan jövet meg lehet állni a Sárga Borháznál, hogy bevásároljunk a Tokaj-Hegyalja Piacon. Aki az elsőről lemarad, egy hónap múlva pótolhat. A szervezők azt tervezik, hogy minden hónap második vasárnapján 10 és 15 óra között megtartják a vásárt.

Nagyobb térképre váltás

Amit vehetünk: helyi termelők, kézművesek portékáit, tehén-, juh- és kecskesajtot, mindenféle lekvárokat és szörpöket, mangalicából készült finomságokat, mézet, zöldséget, gyümölcsöt, biotermékeket. Emellett kosarat, kerámiát, népi és fajátékokat és így tovább. Sőt a nyitásra egy kis ünnepi műsor is gyerekprogramokkal, táncházzal, filmvetítéssel, sárkányeregetéssel (hozott sárkányokkal!).

---

Állandó kiegészítő program: furmint-kóstoló Sárga Borház fölötti teremben. Első alkalommal Béresbor Szőlőbirtok és Pincészet, Gróf Degenfeld Szőlőbirtok, Demeter Zoltán, Dereszla Pincészet, Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet, Dobogó Pincészet, Füleky Pincészet, Karádi-Berger Borászat, Sauska Tokaj lesz soron. A beugró 1900 Ft, amiért minden borászatnál egy bort lehet megkóstolni.

---

Az első paicra már több, mint negyven környékbeli termelő jelentkezett be. És ahogy kell, van már weboldal (blogspotos), van facebook-oldal, és persze a kommunikációhoz e-mail cím is: tokajhegyaljapiac@gmail.com.

Sok sikert a szervezőknek!

A Jelky András-történetek elolvasásával néhány évtizede ki is merült minden utazással kapcsolatos kaland utáni vágyam. Azt viszont imádom, ha az egzotikum házhoz jön – legalább annyira, amennyire utálok kimozdulni. Most a Cisco Magyarország jóvoltából a mesés (közel)kelet jött házhoz egy török bor formájában (a cégnek az a hobbija, hogy telepresence berendezését népszerűsítendő pl. nemzetközi borkóstolót szervez több ország borászainak a részvételével). Mielőtt valaki kételkedne, meg jönne Mohameddel: a muszlimok egy része bizony mindig is szerette a bort, melynek fogyasztásáról a Korán sem rendelkezik egyértelműen. Tiltja ugyan a bódító italok – köztük a bor – fogyasztását, de mégis csak azt ígéri, hogy a Paradicsomban minden igazhitű borban fürödhet. Én mindenesetre nem halasztanám ezt a lehetőséget a túlvilági létemre.

Árpád-hegy, árvay, az nektár, babits, balassa, bardon, barta, béres, bodrog, bott, breitenbach, dereszla, demeter(vin), dénes, disznókő, dobogó, dorogi, fekete, ferdinánd, füleky, gizella, hétszőlő, degenfeld, györgykovács, hímesudvar, karádi-meg-berger, kardos, kereskedőház, kerkaborum, kikelet, királyudvar, kolonics, kovács, kreinbacher, lenkey, losonci, majoros, oremus, orosz, patricius, pálffy, royal, schröck, spigelberg, szarka, a szentek (benedek, tamás), szepsy, szirmay, tornai, pendits meg a zöld. Rendezd helyes sorrendbe! És ha jól végezted el a feladatot, eredményül dallamos és ritmusos bővített mondatot kapsz a furmintról, a magyar fehérek vezéréről. A helyszín ma (február 9.) 16 órától a Vajdahunyadvár, Mezőgazdasági Múzeum – részletek itt. A belépő 6900 forint. (Én az olaszra esküszöm. Ismerve azonban a két fajta felhozatala közti különbséget, véleményemet legfeljebb tetszetős, ám a gyakorlat által nem megerősített gondolatkísérletekkel tudnám igazolni, melyek alapját persze a fajta kiemelkedő példányai adják.) Tehát fogják poharukat, és írják meg a saját bővített mondatukat. Erre kereken 5 órájuk lesz.

Mondtam máskor is – és Tokaj kapcsán is –, hogy egy borvidék megítélésében nem csak a legjobbak számítanak. Fontos, hogy ők milyen magasra tudnak hágni, de legalább ilyen fontos, hogy milyen mély mögöttük a meredély, amin kapaszkodnak felfelé a többiek, a másod-, harmad-, negyed, sokadvonal. Tokajban valószínűleg mélységesen mély az a szakadék, amibe fogyasztóként nem jó belezuhanni. Ami ezt eszembe juttatta: Árpád-hegy Pincészet Tokaji Édes Szamorodni 2007. Nem azért, mert ez a bor tragikus lenne. Egyáltalán nem az, korrekt bor.