Az akciós ár, a név és az évjárat olyan együtthatók, melyektől sokan elcsábulnak – ahogy jelen esetben én is. Sokat nem várnak, de „az ennyiért megér egy kísérletet” élmény már megéri ennyiért – általában –, és ettől megnyugszik mindenki. Én is, mert itt – és ez a meglepetés – egy jó bordóit kaptam egy hiper polcain porosodó készletből, amiben a cabernet-khez (sauvignon és franc) a kékfrankos épp annyit tesz hozzá, hogy a bor bordóibb legyen a bordóinál. De valóban bordói-e a Tenkes? Azaz mi a bordói itt és most?

Megoldjuk a magyar borkereskedelem problémáját, és egy bort is leküldünk a sikert örömére. Hej, Rákóczi, Tyukodi! Hej, de szép is lenne!

Jól láthatóan Magyarországon is eljött az az időszak, amikor kiderül: melyik szép reményű borászatnál sikerült a dinasztiaalapítás. Egyfelől persze lényegtelen kérdés ez, már ha valaki mégiscsak viszi tovább a birtokot, másfelől azonban nagyon is fontos. Az a bizonyos know how ugyanis az idővel együtt halmozódik. Bár sok mindent le lehet írni, meg lehet tanulni, de épp a finomságokat, a leírható tudáson túli tudást nehéz megszerezni. Ez az, ami apáról fiúra száll, és ez a tudás ad értelmet a (borász)dinasztiának.

A Fekete-hegy kilátójából nézve – mindegy, hogy Köveskál vagy Szentbékkálla irányába meresztjük a szemünket – erősen befészkeli magát fejünkbe a gondolat: a Káli-medence manapság ígéretesebb terep a medenceépítőknek, mint az oltványosoknak. Szőlő alig, és bár a nyaralóépítési láz sem lendíti az építőipart, az úszómedencék frontján mintha lenne néminemű előretörés – sturm und drang, ein heldenleben usw. Emiatt is dicsérnünk kell azokat, akik az oltványosok pártján vannak. A káli-medencei kalandpark következő állomása: Mindszentkálla, Kaal Villa.

Rousseau késői követőinek, a 80-as és 90-es évek magyar értelmiségi kivonulóinak egyike-másika ráérzett a tyúkszar ízére, és valódi földművessé faragta magát. Káli-medencei kalandpark, második helyszín: Szentbékkálla, Trombitás Borház.

Közepes sikertörténetek Balaton-felvidék egyik szegletéből, amely akár népszerű is lehetne, ha létezne nálunk valódi belföldi turizmus, amihez tudna kapcsolódni egy kis gasztronómiai attrakció, ahhoz meg jó helyi borok. (Lényeg a hajtás után.)

Hogy a klasszikust idézzem: fogják a poharukat... És menjenek Erdőbényére, ahol negyedszer rendezik meg a falu borászatai a Bor, Mámor Bénye fesztivált. Ami voltaképpen nem is fesztivál. Sokkal inkább egy hangulatos, a település hagyományait folytató falunap, ahol van kézműves vásár, kultúrprogram, sok; borkóstolási lehetőség a falu összes jelentősebb pincészetében, sőt a pincészeteknél egy-egy hegyaljai étterem séfjének a főzőtudományát is tesztelhetjük. Az időpont: augusztus 17-19. A helyszín: Erdőbénye – természetesen. A programot két nagyobb zenei program keretezi. Augusztus 17-én, pénteken este 21 óra 30 perckor a Bohemian Betyars ad koncertet a Sportparkban; augusztus 19-én, vasárnap este 20 óra 30 perckor pedig Váczi Eszter zárja a programot (valószínűleg fogszabályzó nélkül) a Karádi-Berger borászat kertjében. Augusztus 20. lehet a pihenésé és a borvásárlásé. (Részletek és tanácsok PaxTibi alatt!)

Egy poszttal korábban megvolt a „hetedhéthatáros” okoskodás. A lényeg azonban mégis csak a bor lenne, mert sem a borász, sem az általa művelt dűlő nem iható. Bor ellenben, ha jó, címke, eredetvédelem, dűlőmitológia nélkül is csúszik rendesen. Félreértés ne essék! Meggyőződésem, hogy a terroir, a fajta és a borász harmonikus összjátéka nélkül harmonikus borok sem születnek, de talán nem kell ismernünk az ún. mélyforgatáshoz használt ásó vagy eke készítőjének születési évét ahhoz, hogy felismerjünk a jó bort; pontosabban fogalmazva: azt, hogy illeszkedik az ízlésünkhöz. Ha meg nem ismernénk fel, a kereskedőnk, a pincér, uram bocsá' a sommelier majd eligazít... Tehát térjünk is a lényegre. Minden bor esetében megadom a dűlőt, és ha megtaláltam a dűlő térképét a Tokaji Bormívelők Társasága oldalán, azt is linkeltem. Aki a dűlők történetéről, talajáról, mikroklímájáról, az ott termett borok jellegzetességeiről többet szeretne, talál bőségesen infót a neten. Ilyen ügyekben érdemes autentikus forráshoz fordulni, például Alkonyi Lászlóhoz. Jó szórakozást.

Május 31-én a Festetics Palotában a HetedHétHatár keretében tokaji dűlőket lehetett kóstolni. Minden dűlőt egy pince képviselt, és a meghívó ígérete szerint ha valaki odafigyelt, hogy mit öntenek a poharába, megismerhette a tokaji dűlők karakterét. A kóstolónak lett is két fontos tanulsága: a borok nagyon jók voltak, de a dűlők helyett inkább borászokat találtam bennük. Ellenben felmerült bennem több kérdés is.

[A képet itt leltem.]

Beöthy János (von Johannes Beöthy!), aki után sírnak a hamburgi gourmet-k nem a legismertebb borkészítője e lángoktól öleltnek, de akik ismerik, valószínűleg csupán egyben értenek egyet: ellentmondásos alakja ő a Balaton északi partjának. Ott volt Philipp Oser mellett a Villa Tolnay pincészet alapításakor – hogy mennyire közel, arra már különféleképpen emlékeznek az érintettek. Néhány konfliktusos év után eltűnt, de néhány éve ismét teljes fizikai valójában ott munkálkodik Csobánc oldalában egy sajátos formációban.

[A képet Mario Scheuermanntól kölcsönöztem]