Ez tényyleg egy nagyon jó bor volt! :)

Bejegyzés: A meglepetés erejével: Malatinszky Tenkes 2007

A kontinuitás másféleképpen is megmaradhat. Oda lehet állni Béla bácsi mellé, csinálni, amit csinál egy (sok) éven keresztül, ellesni az apró fogásokat. Béla bácsi örül neki, ha átadhatja a tudását! :-)
(Mondom ezt úgy, hogy az idei évet nála töltöttem - ahogy Lenin mondaná: tanulni, tanulni, tanulni! :-) )

Bejegyzés: Klasszikusok klasszikusoktól: két olasz Somlóról

Jó cikk, nagyon is valós probléma, ha ez a tudás és érték, amit felhalmoztak nem fog továbbélni a következő generációval. Azzal egyetértek, hogy Fekete Béla és Györgykovács Imre egy korszak meghatározó alakjai voltak és még ma is azok. De azért, szerencsére vitatható, hogy egyedül Takács Lajosnak sikerült felnőni erre a szintre. Egyéni ízlés szerint tetszőleges neveket fel lehetne itt hozni, de szerintem a Somlói Apátsági Pince ma már egyértelműen a borvidék, sőt Magyarország legszűkebb élmezőnyéhez sorolható.

Bejegyzés: Klasszikusok klasszikusoktól: két olasz Somlóról

Sajnos a szőlészeti-borászati kutatóintézeteket helyesebb volna csak szőlészeti kutatóintézeteknek hívni. Egy fajta-nemesítés, termőre fordulás így is hosszú éveket vesz igénybe, a piacon értékelhető eredményeket csak profi borászatok (lennének) képesek produkálni. A mikrotételes vinifikációt a meteorológiához tudnám hasonlítani, amikor azt kérdezem a pesti embertől februárban, hogy tervezhetek-e szabadtéri esküvőt május végén.

Bejegyzés: Borok HetedHétHatárból

Szerintem egyik megközelítés megfelelő végrehajtása sem okoz(na) problémát a borvidéken. Sem az akov által védett minimum-sztenderd jogszabályi rögzítése, sem a prémium-kategória megfelelő klasszifikációja. Egyik esetben sem kell azonban arra számítani, hogy hamar sikerül eredményt elérni. A minimum-sztenderd feljebb tornázása ugyanakkor gyorsabbnak tűnik. Az alapvető cél a jó minőségű bor elérése. A minőség azonban nem egzakt fogalom, jogszabályi meghatározása sziszifuszi, és amit a jogszabály nem tilt, azt szabad: rövid időn belül újabb módszerekkel játszák ki a jogszabályi rendelkezéseket. Az egyesületi munka meg sokkal kevesebb eredményt hoz általában, mert nem kötelező mindenkire, és nehéz az önkorlátozás rossz gazdasági körülmények között. A dűlőlehatárolás pedig igenis fontos a JÖVŐRE nézve, és minden borvidéken kötelezővé tenném (pedig már ma is az: enélkül elvileg fel sem lehetne tüntetni egyetlen boron sem azt, hogy mely dűlőből származik!).

A kulcs mindkét estben, hogy hogyan valósul meg a gyakorlatban. Pl. a sebességkorlátozás önmagában nem akadályozza meg a balesetek számának csökkenését, csak ha megfelelő az ellenőrzés. Így pakolnak ki 40-es táblákat az út mellé, ez nem oldja meg a gondokat.

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

A 23+6 borból én csak 18-at kóstoltam meg.
Nálam az első három kiemelt a következő:
Palandor 2009, Betsek 2011, Szerelmi 2009 (hárslevelű)
Közöttük igazán nehéz lett volna választani.

Bejegyzés: Borok HetedHétHatárból

Szeretnék mindenkit kiábrándítani, hogy sem Bél Mátyás korából, sem a Tokajhegyaljai Album megjelenésének évéből (1867) nincsenek olyan pontos dűlőlehatárolást tartalmazó térképek, mint amelyet 418 darabra az EU követelmények szerinti "termékleírások"-hoz a hegyközségek kidolgoztak, a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) megrajzolt, és egyezik a jelenlegi ültetvény nyilvántartással, a VINGIS-szel. Alkonyi tulajdonképpen a FÖMI térképére rajzolta be esetleges aldűlő elképzeléseit, és szinezte be az osztálybasorolásnak megfelelően.
Azt, hogy hol volt az adott dűlő határa, hogyan változott Bél Mátyás több mint 250 évvel ezelőtti korához képest, azt nehéz kideríteni, vagy esetleg nem is lehet. Meg kell keresni az úgynevezett "városkönyvekben", a családi és megyei levéltárban a birtok tulajdonos változásait, és azt vissza kell vezetni. Parcellánként! A legkorábbi hiteles hiteles, a mai térképekkel összevethető XIX. század végi térképekhez. No ez nem kis feladvány.

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

@zoli: az új térkép szerzője többet tudna erről mondani, mint én(: Én is tőle hallottam ezt, hogy abszolút nem az aszúra épült Bél Mátyás besorolása, sőt...ahogy már írtam (annak egyre erősebb főszereplésével kezdett egyre halványulni a klasszifikáció jelentősége).

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

@demisec: lehet, hogy igazad van, nem ismerem Bél Mátyás térképét vagy éppen Szirmay Notitiáját, amint ezt a térképet közzéteszik, talán bölcsebb lehetek. Mindenesetre akkoriban már jócskán teret nyert az aszúbor, elég ha csak a Rákóczi szabadságharc idejére gondolunk, mikor is a fáma szerint aszúborral (is) igyekezett pártfogókat keresni, eszerint tehát a legnagyobb érték mégiscsak az kellett, hogy legyen. A nagyságot, a nemzetközi hírnevet az aszúbor hozta meg Hegyaljának. Józan paraszti ésszel azt gondolom, hogy a klasszifikálás elsődleges célja amolyan értékbecslés jellegű dolog lehetett, a minőségi kritériumok mellett számíthatott az is, mennyit tud teremni az adott dűlő, illetve mennyi aszút terem, stb...leegyszerűsítve mennyi hasznot hoz a gazdájának. Ebből kiindulva nehéz számomra elhinni, hogy kizárólag száraz borról szólt volna a fáma.

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

@demisec: pedig el fognak zárkózni tőle, mert marha sok érdeket fog sérteni. Szepsy is ettől tart, érdekeket sért a dűlőknek a valós v. vélt határai, ennek meghatározása stb. Van itt problematika. Éppen ezt mondom, ha Szepsy nem csatlakozik, akkor a "nagyüzemek" sem fognak. Innentől ez hasonló lesz, mint a Mádi Kör meg társai, azaz csak egy termelő csoportosulás. Ne legyen persze igazam... de nem könnyi ebben az országban optimistának lenni.

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

@akov: bocs, de nem látom, nem értem, miből vezeted le egyértelműen a kiválást, polarizálódást! Egyúttal nagyon előre is ugrottunk.
De értesüléseim szerint ez most nem is egy eredetvédelmi egyesület lesz, mint a Mádi Kör vagy a Bormívelők. Szerintem régen rossz, ha valaki ilyen-olyan sérelmek miatt határolódik el egy ilyen összborvidéki dologtól (ami továbbra is: NEM a mai borászatokról vagy rongyrázós közös rendezvényekről szól, hanem a közös múltból táplálkozó közösen épített borvidéki jövőről).

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

@demisec: így van, párbeszédre szükség van, de én szkeptikus vagyok. Azért emlegettem rendeletet/jogszabályt, mert ennek ilyen szinten kell mennie. Értelmetlen, amikor egy termelői csoport kiválik a többiek közül és elkezd plusz dolgokat feltűntetni a címkén. Sajnos egy olyan országban élünk, ahol ezek a bizonyos értelmes és párbeszédképes emberek sem tudnak együttműködni. Részemről szkeptikus vagyok...

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

@akov: meglátjuk, a lehetőség mindenesetre minden borásznak adott (épp ezért nem gittegylet szerintem, de mindenki azt gondol, amit akar). De pont ennek okán én nem indulnék ki rögtön a széttöredezésből. Szepsy István számára is ugyanúgy adott a lehetőség a párbeszédre, mint a többi hegyaljai borásznak. Ennél jobban nem lehet közelíteni az érdekeket. Higgadt, türelmes eszmecserére van szükség közösségen belül, semmi másra. Ez olyan veszedelmesen nagy kihívás értelmes, tanult emberek számára? Szomorú helyzetkép lenne.
Ahogy szomorú helyzetkép, és értem, amit te is írsz a borminőségi kontrasztokról, de semmi nem utal arra, hogy ott mostanában érdemben történne bármi (és épp ezért kár olyan egészséges gondolkodású közösségekkel példálózni, amiket említesz....látható: nálunk sajnos nem tűnik megvalósíthatónak...várhatunk rá, hogy itt is megtörténik a csoda, de egyelőre nem történt). De szerintem ez nem zárja ki azt, hogy elkötelezett, értelmes emberek párbeszédet folytassanak értékekről, haladva egy bizonyos irányba.

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

@demisec: Az a kérdés elérhető-e a konszenzus a termelők teljes spektrumán és mekkora enegiákat fog ez felemészteni? Nem érhető el szvsz, emiatt ebből a besorolósdiból soha sem lesz jogszabály/rendelet. Kérdés, hogy érdemes-e létrehozni egy N. gittegyletet, aminek a Tokaji termelők fele lesz csak tagja, azaz érdekek és koncepciók mellett széttördelni a borvidéket, aztán ehhez a gittegylethez majd csatlakoznak mások, de a bentlévők meg néha összevesznek és kiválnak. Kérdés, szükség van-e ilyesmire? Láttunk már ilyet, ugye. Fura, ugyebár, hogy ezzel a besorolósdival Szepsy István sem ért egyet.

Egyébiránt is burgundia "wannabe" utóérzése van ennek az egésznek. A cikk pedig nagyon jól megemlékezik arról, hogy inkább termelői stílusok vannak, semint a dűlők ízét lehetne kóstolni. Bár kétségtelen, hogy az egész story rendkívül romantikus.

Én arról próbáltam megemlékezni, hogy a Tokaji borpiramis alapjai nincsenek rendben. Egy világklasszis borvidéken az nem történhet meg, hogy van 30 kiemelkedő termelő, a többiek meg pillepalackos szemetet készítenek. Felemelkedni akkor lehet, ha az alapok is 100% rendben vannak. Ugye, nem kell most Burgenlandra, Rheingaura és más borvidékekre hivatkoznom?

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

@akov: érzel valós eredményeket ilyen téren? Vagy akárcsak előremutató komolyabb változásokat pille palack, mustsűrítmény ügyben? Pedig lett volna rá egy pár év. Finoman szólva lassan őrölnek a malmok... Lehet ezt nézni, meg keseregni, sokat hozzátenni az ember nem tud. Alkonyi László megpróbál a dűlők felől hozzátenni valamit a kibontakozó minőséghez.
Amúgy meg szerintem egy teljesen más szerv, teljesen más jellegű feladata, küldetése a termékleírások normalizálása.... Nem is igazán értem, hogy jön ez egy dűlőbesorolási munkához, vagy miért is kéne az egyiket a másiknak alá/fölé rendelni. Ne is haragudj, de ez olyan mintha azt mondanád egy focicsapatra, hogy azért rossz a védekezése, mert gyenge a támadósora. Szerintem ezek különálló problémák, melyeket külön (de legalábbis parallel) kell kezelni.

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

@demisec: arra gondolok, hogy a Tokaji bor szempontjából totálisan másodrendű a kérdés, hogy egy adott dűlő 1. v. 2. osztályú és hogyan van ez ráírva a címkére. Egyszerűen ez nem érdekes, a fogyasztók szűk rétegénke mond bármit is, miközben pille palackba kerül a Tokaji borok jó része és szarul van elkészítve és még hamisítják is, olasz mustsűrítmény van benne stb. A Tokaji borok alsó szegmensét kellene előírásokkal és azok konzekvens betartásával rendbe tenni. A dűlőbesorolás totál másodlagos. Nem ez fog ugyanis munkahelyeket teremteni, hanem a minőségi bortermelés.

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

@zoli: szerintem tévedés, amit írsz. Az aszúborok nem lehetnek/nem lehettek Bél Mátyásnál sem értékmérői egy dűlőnek, sőt pont azok egyértelmű térhódításával, később a szárazabb borok háttérbe szorulása miatt sikkadt el a klasszifikáció. Dűlőszelektáltan aszút akkoriban nem hiszem, hogy készítettek. Több dűlőből rakták össze (ahogy általában ma is), pont a sok eltérő fekvés ad/adott nagyobb biztonságot a különböző évjáratokban. A klasszifikáció az én tudomásom szerint a száraz alapanyagról szólt és szól ma is.
@akov: "van igaz sok jó termelő, de még nem elég. A Bél Mátyás-féle klasszifikáció egyrészt 300 éves, másrészt nem széleskörben elfogadott és hivatalos." Bocs, de nem egészen értem, hogy miért a "jó" termelők száma határozná meg a dűlők besorolását. Ha ezer általad is jónak gondolt termelő lenne, akkor sem elsődlegesen róluk szól ez a sztori, hanem pont, hogy egy olyan rendszert hozna létre, amit egy-egy generáció egy-egy borászata nem söpörhet csakúgy le az asztalról. A besorolások legnagyobb gátja ma pont az, hogy a borászok ezt nem látják be, hanem a rövidtávú (piaci) érdekeiket helyezik előtérbe. Óvatosan a borászok véleményével...ne felejtsük el, hogy nekik (érthető módon) megélhetési szempontok is szerephez juthatnak, amellett persze, hogy elkötelezettek dűlőik mellett.
Továbbá látható, hogy fajtakérdésben, terméshozamok terén még inkább érvényesülnek az ilyen gátló érdekek... Persze, fontos lenne ez is, de én a magam részéről szkeptikus vagyok afelől, hogy a termékleírások hamarabb hoznak ebben az országban valós eredményt a minőség zászlaja alatt, mint egy klasszifikáció, ahol értelmes borászok, értelmes emberek beszélgetnek. De meg kell próbálni.

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

Nem pont az a lényege Alkonyi klasszifikációs rendszerének, hogy - és ezt ő is leszögezte nem egyszer a mesterkurzustól kezdve blogposztokon át interjúkig bezárólag - ez csak egy kiinduló alap, vagy ahogyan ő fogalmazott: zérópont? Pont az a lényeg, hogy csak most indul el az egész folyamat. És ennek a folyamatnak talán a legizgalmasabb része az, hogy bárki jelentkezhet, hogy szerinte egy bizonyos dűlő többet vagy kevesebbet érdemel, mint ami a térképen szerepel. És ez vitát generál. A vita pedig jó, hasznos, és - reméljük - előrevisz.

A HetedHétHatár kóstolótól azt várni, hogy ott a borászok helyett a dűlők mutassák meg a saját arcukat kevésbé szerencsés úgy, hogy tudtuk előre: egy-egy dűlőről csak egy pince mutat be bort. Nehéz is lett volna találni nagyobb számban olyan dűlőket, amiről többen is készítenek olyan bort, ami képes arra, hogy azt megfelelően meg is jelenítse. Biztos lett volna pár ilyen dűlő, de azt se felejtsük el, hogy a rendezvény arra is kísérletet tett, hogy a dűlők és Hegyalja sokszínűségét is bemutassa. Én azt gondolom (és talán tudni is vélem), hogy Alkonyi László egyrészt alaposan felkutatott minden pincét a legszebb dűlős tételei után, másrészt pedig a dűlős borok készítése csak most fog kapni egy nagyobb lendületet Hegyalján. Nagyon sokan eddig azt sem tudták, valójában milyen értéket művelnek meg nap mint nap!

Utóbbi mondat alátámasztásához elég csak megkérdezni például egy-két tállyai borászt a terveikről. Nekik nagy biztatás az, hogy Alkonyi nem az elmúlt 15 évhez, hanem jóval korábbra nyúlt vissza.

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

Nincs olyan, hogy legjobb dűlő, és olyan sincs, hogy legjobb 50 dűlő. Az egyes dűlők más-más természeti tényező szempontjából jelentenek előnyt, vagy kisebb kockázatot. Aszúképződési hajlam, gombabetegségek kialakulása, nagy hőösszeg, vékony termőréteg miatti aszály kockázat, és lehetne sorolni egy-egy dűlő esetén az előnyök és kockázatok párosait. Ami a dűlők nevének, területének, tulajdonosainak történeti kutatásait illeti, az fontos része - egy-egy birtok, faluközösség és az egész borvidék - értékének, önazonosságának, hitelességének. Tehát ezeket a történeti kutatásokat, és a dűlő földrajzi lehatárolását el kell végezni. Utána következik az adott dűlőből származó borok jellegzetességének, azonos tulajdonságainak megismerése, meghatározása. Csak ezután szabad újraértelmezni az osztálybasorolást, és csak megfelelő konszenzus alapján szabad a marketing kommunikációban alkalmazni.

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge

Nehéz lesz egy ilyen ügyben konszenzusra jutni, mindenesetre pozitív tény lenne, ha elindulna a párbeszéd és igény is mutatkozna a klasszifikálásra. Szerintem nincs korán, legfeljebb csak 10 év múlva lesz belőle egy ratifikált rendszer, ez csak egy kiindulási alap.
A legnagyobb problémám nekem inkább azzal van, hogy a lehető legobjektívebben közeledve is két különböző megítélése lehet egyazon dűlőnek. Nézhetem ugyanis az aszúképzési hajlam, illetve a mostanában hangsúlyt kapó száraz (furmint) borban rejlő potenciál szemszögéből is. Könnyen lehet innen nézve harmad-, onnan elsőosztályú és vice versa. Ezen a bemutatón pl. száraz borokkal igyekeztek megjeleníteni a dűlőt, nekem viszont van egy olyan sejtésem, hogy Bél Mátyás idejében sokkal fontosabb volt, mennyi aszúszemet adhat egy-egy dűlő, ezt az ellentmondást, kettősséget nem tudom, hogyan lehetne ésszerűen áthidalni...

Bejegyzés: Dűlőmitológiák dőlésszöge