Egy éve volt az első, akkor nem tudtam menni, de volt helyettem krónikása az eseménynek (egy kattintással arrébb pedig hangulatos képriport): idén áprilisban ismét volt Káli-medencei Borverseny, immár a második.
Káli-medence a Fekete-hegy oldaláról (Fotó: G.Cseh)
Vajon hogyan lehet megcsinálni egy borvidéket? Egy magyar borvidéket! Nyilván kell egy borvidékcsináló. Ha van valaki, aki felvállalja, hogy olykor akár mindenféle haragszomrádokat is elviselve kitalál, szervez, mozgósít, abból mindenki nyer (láthatunk erre példát Sopronban, Szekszárdon, Tokajban is). A borvidékcsináló amúgy remek diplomata: parolázik Obamával és összekacsint Putyinnal, ha kell félpályáról szórja a hárompontosokat, de a tatamin is kemény ellenfél, a földvásárlási derogációt meg öt perc alatt intézné el újabb száz évre. Szóval egy szupermen, Clark Kent magyar reinkarnációja. A Káli-medencében most Pálffy Gyula ez az ember. Aki kitalálta a vidék borászainak ünnepét, egy kis csúcspontját a munkának, ami szintén örömteli, de szívós ember kell hozzá. Az ünnep ígérete pedig ráveszi a gazdákat, hogy jobban-pontosabban műveljék a szőlőjüket, hogy figyeljenek a pincemunkára, a tisztaságra, hogy kikérjék a felkészültebb kollégák, szomszédok tanácsát a borkezeléshez. De a legfontosabb: kóstolják egymás borait, és arrafelé haladjanak, amerre a jobb, zamatosabb borokat sejtik!
A polgármester főzi a vaddisznó-pörköltet, a Kál Art Inn hotel (ami tavaly tavasszal a Sunday Times szerint Európa 87. legjobb szállodája volt) tulajdonosa adja a helyszínt, az asszonyok terítenek, a férfiak fehér inget öltenek, némelyek nyakkenőt is kötnek, sőt zakót vesznek... Ünnep van. A káli-medencei borok ünnepe.
A zsűri felkészült (Fotó: G.Cseh)
A zsűri – mind a három – nehéz helyzetben volt. De senki sem panaszkodott – elfogadta, hogy ez a sorsa. A nehéz helyzet. Közel száz bor, főleg fehérek és szárazak, zömében olaszrizlingek, aztán szürkebarátok, chardonnay-k meg mindenféle egyebek: zöldveltelinik, zenitek, furmintok, traminik, irsai olivérek, zeuszok, sauvignon blanc-ok juhfarkok... Meg voltak vörösek: pinot noirok, zweigeltek, cabernet sauvignonok és franc-ok. Ezekkel birkózott a három bizottság. Amiben a vélemények egybecsengtek: a tavaly is zsürorkodók állították, hogy egy év alatt is látványosan javult a borok minősége. Nem az old school stílus szorult háttérbe, hanem a borról való tudás gyarapodott orrilag és nyelvileg is érzékelhető mértékben. Ami nem tetszett: a 2010-es év okozta nehézségekre többen elképesztő mennyiségű kénnel válaszoltak. Hatásos és fullasztó válasz, de semmiképpen sem célravezető.
A Scheller Szőlőbirtok ismét tarolt. Tóth Sándor titkos receptje működik. Két bort díjaztak nagy arannyal a szigorú zsürorok: Tóth Sándor két 2007-es borát, az Áldozói Zöldveltelinit (19,43 pont) és Táltoshegyi Olaszrizlinget (19,16). Amúgy az első tíz legmagasabb pontszámot kapott borból öt Scheller Szőlőbirtok pincéjéből került ki (lásd lentebb az aranyérmes borok listáját).
Egyfelől tehát az látszik, hogy Tóth Sándor-i magasságokra törő borászok (Borbán Pince, Fodor Vin, Káli Kövek, Kál-Vin, Pálffy Pince) évről évre jobb borokat készítenek, másfelől pedig jönnek a tehetséges kísérletezők. Megkóstoltam huszonnyolc bort, volt köztük néhány felejthető, sok egyszerű, de zamatos, hibátlanul kezelt, ízléssel elkészített, meg persze néhány élvezetes, fineszes, izgalmas, amiket a verseny után, a közös örömködés örve alatt újfent meg lehet kóstolni – alaposabban is. Az alábbiakban a nekem tetsző borokról olvashatnak (zárójelben a borra adott pontszámok átlaga).
Friss tehetségek
Ígéretes tehetségnek tűnik a szentbé kkállai Kovács Sándor Tamás, akinek 2010-es töltési olaszrizlingje (18,76 pont) perfekt bor: hibátlan alapanyag, professzionális kidolgozás, érzékeny hordóhasználat, ami kiemeli a roppanós gyümölcsöket. Sajnos 2008-as cabernet sauvignonja (16,90 pont) meg sem közelítette az olaszrizling minőségét (nyers, zöld ízek, vékony tannin).
A visszakóstolás: ifjabb Pálffy, Laposa József, Trombitás Tamás (Fotó: E. Szabó)
Fiatal tehetségnek már kicsit koros lenne Trombitás Tamás Munkácsy-díjas képzőművész, aki szintén Szentbékkállán viszi kis 6 hektáros birtokát, ami egyelőre inkább hobbi lehet, mint bevételtermelő vállalkozás. Egy azonban biztos: határozott elképzelései vannak a jóról, 2010-es olaszrizlingjében (18,18 pont) maximálisan érvényesül a konstrukciók tisztasága iránti elkötelezettsége. Letisztult, zamatos, jó savú, harmonikus, még ha nem is túl bonyolult. Jó bor. Sajnos vörösben ő sem jeleskedik: a 2007-es Club Cuvée (17,14 pont) illata sokkal többet ígér, mint amit a korty be tud teljesíteni, bár nem tanninbajnok, a cserek durvák és nyersek. Az ízléssel elkészített honlapon talán egy mondatot kifogásolhatnék: „Nekünk csak alázatosnak kell lennünk.” A kijelentés igaz, de egyrészt egyre kevésbé tudom, hogy pontosan mit is akarna mondani ezzel a mondattal bárki is, másrészt meg nem árt a szakmai tudás sem – aminek a gyarapítására Trombitás Tamásék láthatólag ugyancsak törekednek.
A befutottak
Pálffy Gyula egyre jobb. Néhány éve a Pálffy Pince egy cabernet sauvignon rozéjára figyeltem fel, onnantól kezdve iszom több-kevesebb rendszerességgel rozéit és fehérborait. 2009-es olaszrizlingje (18,84 pont) a Káli-medence lehetőségeinek tárháza is lehetne: illatában trópusi gyümölcsök, citrusfélék, krémes textúra, a hordó diszkréten elegáns foglalatában. A töppedt szőlőből készült 2009-es furmint (18,37 pont) legnagyobb erénye a határozott ásványosság és a harmonikus savak, gyengesége pedig a gyógyszeres lecsengés és a rövid korty. Pálffy vörösborra is gyúr. 2008-as cabernet sauvignonja (18,26 pont) tisztességes, érett alapanyagból készült. Vékony, de zamatos. (Csak zárójelben: másnap megkóstolhattuk a 2009-es, még hordóban érő verziót: az egyik legjobb CS, amit a Balaton északi partjáról ittam.)
Előd-utód: ifjabb és idősb Pálffy (Fotó: E. Szabó)
A nemrégiben feltűnt Orbán Gergely is több borral emelte a verseny fényét. 2010-ben érezhetően nem sikerült összebékülnie a természettel, de a lehetőségekből a legjobbat hozta: 2010-es chardonnay-ja (16,82 pont) tiszta, de egyszerű illatú bor karakteres savak. Némileg más fajsúlyú a 2009-es chardonnay (18,12 pont): illata lassan szabadult fel, de érdemes volt várni rá. Szájban krémes, vajas, amit lendületes sav támogat. (Korábban így vélekedtem a borról.)
Szabó Gyula birtoka, a Káli Kövek is szépen szerepelt rizling-variációival. 2009-es olasz-rajnai házasítása (18,70) ami a Szemelt/Szeremley Rizling stílus egy káli-medencei változata: nagyon szerettem sárgabarackos, virágos, petrolos hátterű illatát, finom szerkezetét, a korty enyhe cserességét.
Extrém sport
Voltak a versenyen extrém számokban induló versenyzők is. Az aszófői illetőségű <"http://www.fodorvin.hu/hu/index2.php" target="_blank">Fodor Vin 2005-ös Szentbékkállai Traminijét (18,49) mustsűrítménnyel édesítették nagyon ügyesen. A jellegzetesen traminis (parfüm, rózsaolaj, fűszerek) kis palackbukét is magába gyűjtött. Az édességet meglepően eleven savak tartották mozgásban. Györffy Szabolcs 2009-es, félédes Zeuszát (17,97) bőven dúsította szénsavval, amitől gyerekkorom házi traubija jutott eszembe: a klasszikus patronos szódásüvegből must. Jó savú, zamatos bor. Kár volt elrontani szénsavval (meglehet, édesítés nélkül még izgalmasabb lenne). Istvándy Jenő, aki tavaly egy 1964-es ausbruch olaszrizlinggel borzolta a kedélyeket, most egy középkorú, 1993-as zöldveltelinivel (16,47) rukkolt elő. Igazi old school bor, amely életének jelentős részét palackban töltötte. Sárgabarack, aszalt narancs, csipetnyi kesernye, füst, szűz dohány. Kifejezetten azoknak, akik szeretnék megkóstolni az időt.. (A borról minden fontosabb tudnivaló csupán egy kattintásnyira!)
Aranyos borok
Scheller Szőlőbirtok Áldozói Zöldveltelini 2007 (19,43 pont)
Scheller Szőlőbirtok Táltoshegyi Olaszrizling 2007 (19,16 pont)
Scheller Szőlőbirtok Aranyveltelini 2003 (19,89 pont)
Pálffy Pince Olaszrizling 2009 (18,84 pont)
Scheller Szőlőbirtok Zenit Főbor 2003 (18,80 pont)
Scheller Szőlőbirtok Kereklevelű 2006 (18,78 pont)
Győrffy Szabolcs Furmint 2009 (18,76 pont)
Kovács Sándor Tamás Töltési Olaszrizling 2010 (18,76 pont)
Kál-Vin Pincészet Tramini 2010 (18,74 pont)
Káli Kövek Rizling 2009 (18,70 pont)
Kál-Vin Pincészet Szürkebarát 2009 töppedt szőlőből (18,67 pont)
Pálffy Pince Szürkebarát 2009 (18,67 pont)
Kovács Sándor Tamás Zöldveltelini 2010 (18,65 pont)
Scheller Szőlőbirtok Zöldveltelini 2006 (18,65 pont)
Győrffy Szabolcs Olaszrizling 2009 (18,62 pont)
Ódon Pince Olaszrizling 2007 (18,57 pont)
Győrffy Szabolcs Olaszrizling 2010 (18,57 pont)
Káli Kövek Olaszrizling 2010 (18,56 pont)
Aki a borvidéket kitalálta
Végére hagytam a verseny legnagyobb sztárját, Tóth Sándort és az ő Scheller Szőlőbirtokát. A verseny abszolút győztese a 2007-es Áldozói Zöldveltelini (19,43) lett. A 2006-os Kereklevelűt (18,78) (chardonnay)már megérintette a palack. Ennek ellenére izgalmas-mozgalmas illatvilágú, savai elevenek, textúrája krémes. Izgalmas bor. Sokat fejlődött azóta, hogy először találkoztam vele. A 2003-as Aranyveltelini (18,89 pont) szétszálazhatatlanul bonyolult, mégis áttetszően tiszta, üde illatával eleve magával ragad, a selymesen finom szövetű kortytól pedig végképp elolvadok. A 2003-as Zenit Főbor (18,80) kevésbé tetszett, gazdag, gyümölcsös illatát, az izgalmas, lendületes savú kortyot gyógyszeres-kesernyés lecsengés csúfítja.
dr. Tóth Sándor és Tóth Virág (Fotó: G. Cseh)
Volt eredményhirdetés, szolid vidámság, finom vaddisznó-pörkölt, másnap kellemes séta a Fekete-hegyen. Ünnep volt. Ahogy a költő mondja:
„Az ünneptől főleg azt várnánk, hogy legyen! Végre valami ne tőlünk függjön, ne jókedvünknek, szerencsénknek, boldogságunknak legyen kiszolgáltatva, hanem legyen: mint a természet. Mint a napsütés. Mi meg ülnénk a kerti fehér karosszékben, valaki talán még könnyen mellettünk, és arcunkat a fénybe tartjuk. Ez volna az ünnep – jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nem csak jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk (és nem azért, hogy evvel a sajátunkat dokumentáljuk).
[…] nem tekinthetünk ellenségként a hétköznapokra, hiszen az a munkánk, az életünk, több józanság van az ünnepben, de mégiscsak ez által kap amaz értelmet, e csúcspont, fény és nyugalom által, ahol közösen, néhány társunkkal együtt, megpihenhetünk, szusszanásnyi időt kapunk – nem, így is pontatlan: mert messze nem a pihenés a lényeg, az ünnep nem egy laza víkend, nem vurstli és nem nyaralás.
Számvetés inkább."
Az ünnep (Fotó: G. Cseh)
