A Jelky András-történetek elolvasásával néhány évtizede ki is merült minden utazással kapcsolatos kaland utáni vágyam. Azt viszont imádom, ha az egzotikum házhoz jön – legalább annyira, amennyire utálok kimozdulni. Most a Cisco Magyarország jóvoltából a mesés (közel)kelet jött házhoz egy török bor formájában (a cégnek az a hobbija, hogy telepresence berendezését népszerűsítendő pl. nemzetközi borkóstolót szervez több ország borászainak a részvételével). Mielőtt valaki kételkedne, meg jönne Mohameddel: a muszlimok egy része bizony mindig is szerette a bort, melynek fogyasztásáról a Korán sem rendelkezik egyértelműen. Tiltja ugyan a bódító italok – köztük a bor – fogyasztását, de mégis csak azt ígéri, hogy a Paradicsomban minden igazhitű borban fürödhet. Én mindenesetre nem halasztanám ezt a lehetőséget a túlvilági létemre.
A jelent részesítette előnyben – legalábbis az ivás szempontjából – az ezredforduló környékén egy Resit Soley nevű török építész is, amikor úgy döntött, hogy vesz egy jó darab földet Ténédos szigetén, a Boszporusz kijáratával szemben, Európa és Ázsia határán. A birtok egy részén szőlőt – cabernet sauvignon, malbec, merlot, syrah and cabernet franc volt az alap, ami 2006-ban kiegészült viognier-vel, tetit verdóval és moscato di alessandriával –, a másik részén olivát termelnek (természetesen). A szőlő javát 2002-ben telepítették, 2004-től palackoznak borokat, és a netes sajtóvisszhangból úgy tűnik, nem is rosszakat. A borok ugyanis magának Jancis Robinsonnak az elismerését is elnyerték. A 2005-ös Corvus Cruturk állítólag egyike a legdrágább török boroknak, amelyek az utóbbi években készültek. A pincészet honlapján kétségkívül impozáns ár szerepel: 160 török líra (közel 21 ezer forint), de a honlapról az is kiderül, hogy van ennél drágább bor a szortimentben, a limitált mennyiségben készült 2004-es Corpus nevű küvé (syrah, merlot és cabernet sauvignon), ami valószínűleg a birtok szűztermése.
A 2005-ös Cruturk izmos darab. A syrahval bolondított malbec-merlot–cabernet sauvignon blend sűrű, olajos, és melegen (mondjuk: szobahőmérsékleten) már az illata is alkoholos (v/v 15%). Minden ízében érzik: arra tör, hogy nagy bor legyen belőle. Szilva, vadgyümölcsök (szeder, kökény, som), kávé, föld és ásvány nyílik az illatában, az aromák tömények, kicsit lekvárosak is, de nyoma sincs az újvilági direkt fás, vaníliás-mogyorós vonalnak. A kortyban azonban kicsit más világ: először a brutálisan tömény csersav zsibbasztja a szájat, és csak miután magunkhoz tértünk az első tanninsokkból, kezd figyelni szánk a részletekre, a koncentráltságra, a gazdagságra, a jó savakra, a zamatok sokrétűségére. A csersavak azonban mindvégig viszik a prímet: bár érettek, töménységük kevsébé engedi érvényesülni a bor egyéb erényeit. Például hogy a savai rendben vannak, és nem vesznek bele a testbe, hogy krémes-olajos a korty, hogy kerek, és a teljes szájüreget becserkészi, meg persze hogy hosszú a korty. Komoly tehetség ez a bor: 7 pont, és ha valaki arrafelé jár, ha teheti, kóstolja.
