Tíz év alatt nagy vurstli lett Etyekből. Két napig magas zajszint és még magasabb alkoholszint sokkolja a pesti úri közönséget, amely Budapesttől mintegy 30 km-re keresi Jean-Jacques Rousseau-t terepjáróval és kerti szökőkúttal. A pincefeszt viszont nagyon jó ötlet, kompakt kis ökoszisztémává alakult a borászok borásza választással (idén Györgykovács Imre! Éljen, éljen!), kézműves vendégborászatok ügyesen kitalált és viszonylag következetesen működő rendszerével, kulturális programokkal, gyerekmegőrzőkkel, sűrített buszjáratokkal a Széll Kálmán térről és Kelenföldről... Szóval mindenki hozzáteszi a magáét. Szombaton délután két helyszínre kerítettem sort, a Körpincére és az Újhegyre. A távolság és a beszélgetések miatt lassan halad az ember gyermeke, még ha oly nagyon igyekezni is akar.
(A kép innen származik)
Körpince
Orosz Gyula (Juliusvin) 2011-es borainak cukros vonala meglepő (száraz chardonny-it a legjobb etyekiek között tartottam számon). Most nem sikerült hoznia az emlékeimben élő minőséget. Legszebb – kóstolásra mindenképpen érdemes – a 2011-es Don Irsai (90% irsai, 10% chardonnay) tiszta virágos, gyümölcsös illata, enyhe zöldes jellege ellenére szép savai (még a 7 g maradékcukrot is elviselhetővé teszi), a korty ásványos lecsengése. A 2011-es virágleányka (fele-fele arányban királyleányka, cserszegi fűszeres) és chardonnay a maradékcukortól savanyú cukorkás jelleget kapott.
Buttler-fanoknak kötelező kör a Körpince, hogy megkóstolják a Gróf Buttler három 2008-as borát a 2007-es Szarkás Kékfrankost, a 2008-as Szarkás Bikavért és a szintén 2008-as Eged Merlot-t. És persze hogy faggassák kicsit a „hogyan továbbról” Benedek Pétert, aki épp egy éve vezeti a borászatot (úgy szakmailag, mint emberileg). Nekem ott és akkor a 2007-es KF tetszett, nagyon (sok érett gyümölcs, virág, érett savak, „bársonyos” tannin) – még melegen is élvezetesnek találtam. Ehhez képest a bikavért haloványabbnak véltem.
A 2 hektáros Pozsonyi Pince önállósodott (korábban a Nagy Gradowski Gáborral éltek szimbiózisban), ami talán jót is tett a pincének. Kis terület, kis tételek, elfogadható árszint, remek borok egy gépészmérnök borásztól. Mindenképpen érdemes kóstolni a kis palackbukéval, aszalt gyümölcsökkel gazdagodott 2009-es chardonnay-jukat (a 201-esben még nagyon sok a fa, de idővel szép lesz az is), valamint a 2008-as pinot noirt, ami egy évet töltött kishordóban.
A könnyedebb stílus követői Kattráék. Reduktív fehéreiket (különös tekintettel a királyleánykára sauvignon blanc-ra), gyümölcsös pinot noirjukat érdemes megvizsgálni, ahogy mellettük Vértes Vilmosék sauvingnon blanc-ját és pinot-ját is.
Újhegy
Minden szent keze egyformán görbül – igaz ez Rókusfalvyra is. Remek borászokat és programokat szervezett a Rókusfalvy-teraszhoz vezető dűlőút mentén: St. Andrea, Tiffán, Légli Ottó, Gradowski, Bolyki, Heimann, Demeter Zoltán, Disznókő stb. Nagyjából ezeket érdemes is végigkóstolni egytől egyig. Tegnap este 7 óra után már eléggé foghíjas voltak a borászállások, aki tehette, levonult a helyszínről, hogy ne zavarja például a remek BL-döntőt, amit Rókusfalvy teraszán hatalmas kivetítőn lehetett végignézni. Kihagyhatatlan borok: St. Andrea birtok pinot-ja és Napbora, Heimann 2011-es Fuxlija igazi üdítő bor, a 2009-es Barbár pedig mintha visszatérés lenne a 2006-os stílhez (első blikkre). Rókusfalvy pinot-ja minden eddiginél jobb. Ellenben csalódás volt Gradowski sora – sajnos egytől egyig.
Ma a Kecskegödör és az Öreghegy kerül sorra: Dénes Hegybirtokkal, Györgykovács Imrével, DemeterVinnnel, Ráspival, Légli Gézával, pezsgőzéssel, Szentesi Józseffel, Gál Lajossal, Pók Tamással.
(A képet itt lőttem)
