Amit manapság fontosnak gondolok Somlóról, az előző posztban összefoglaltam. Arról azonban nem beszéltem, hogy akár tetszettek egy borászat borai, akár nem, egyre inkább felfedezni véltem a legjobb somlói borokban egy olyan stílusjegyet, ami messziről jött embernek is elárulja a közös gyökerüket. Ha lenne egy olyan erős ember Somlón, mint amilyen Tokaj-Hegyalján Szepsy István, aki Mádot fél kézzel is könnyedén felemeli, és közben csinál tíz guggolást, Somló évekkel előzné be mind a többi huszonegy borvidéket. De ez most mellékszál ahhoz képest, hogy jönnek a második rész főszereplői: a Kreinbacher Birtok, a Laposa Borpince, a Somlói Apátsági Pince, a Spiegelberg Borpince, a Szabóvári Családi Borpince és a Tornai Pincészet.

A somlóiak ismét nekifutottak – idén már másodszor –, hogy megmutassák erősségeiket, és ezt kamerával is dokumentáltuk. A Somlói Tavasz Egyesület, melyet pár éve öt pincészet alapított, ma már szinte minden jelentősebb termelőt magához vonzott. A Tornai Pincészet éppúgy fontosnak érzi a közös megjelenést, mint Takács Lajos, akinek van véleménye a miértről is: sok jó, tiszta bor készül Somlón, amivel közösséget lehet vállalni. A társulási kedv mögött persze az is ott van, hogy a kiemelkedő egyéni teljesítmény önmagában nem csinál forradalmat, bár alapvető feltétele annak, hogy Somló megmutassa egyedi arcát. Azt gondolom, hogy a kisebb borvidékek, melyek közé Etyek-Buda, Mór és Pécs mellett Somló is tartozik, ebből a szempontból sokkal könnyebb helyzetben vannak, mint a nagy kiterjedésű, sok és sokféle érdek mentén rendeződő termelőt egyesítők – Tokaj, és a tokaji eredetvédelmi rendszer megteremtése körüli huzavonából például én épp azt olvasom ki, hogy egyelőre hiányzik az az erő, amely egy irányba kényszerítené a borvidék összes szereplőjét. Igen, kényszerítené, mert szittya vér önként nem hajol meg a közösségi akarat előtt, legfeljebb ha ő maga a közösségi akarat.
Nem volt erőm-időm a teljes portfóliót végigkóstolni, belekaptam ebbe-abba, firkálgattam benyomásaimat, melyeket most – rossz szokásomat tartva: kicsit megkésve – közzéteszek. Nem készítettem előzetes tervet, hogy mely borászok mely boraiba szagolok bele, engedtem a pillanat csábításának meg a tömeghatásnak, így sodródtam bortól borig.

Mivel sok illatot gyűjtöttem, az élménybeszámoló kétrészes lesz. Lapozzon az első részhez.

Engedtem a technika meg a webkettő csábításának, kamerát ragadtam – bár a rec gombot más (név szerint Kodolányi Balázs) nyomogatta –, és feltettem mindenféle kérdéseket a somlói kóstolón. Megkérdeztem kiállítókat és látogatókat, hogy mondják el, mi a véleményük Somlóról, a borról meg az alkoholról. Aki lapoz, olvashatja-nézheti, hogy ki és mit mondott.

Posztban is megörökített szlovákiai kiruccanásom juttatta eszembe, hogy mintha lenne abban a felszámolásra ítélt kamrában némi tartalék arról a vidékről. Nem nagy név, valamikor ajándékba kaphattam, a Pivnica Tibava nevű borászat 2007-es Rulandské šedéjét. A 300 hektáros birtok az ukrán-szlovák határ közelében fekszik, és honlapján büszkén hirdeti szocialista múltját: alapították 1965-ben. A fajtaválasztéka szokásosnak mondható: traminit, olaszrizling, pinot blanc, szürkebarát, cabernet sauvignon, zweigelt, kékfrankos, rajnai rizling, müller thurgau. Bár ajándék ló szájában nem illik turkálni, óvatosan kiderítettem, hogy ez a szürkebarát – vagy elegánsabban: pinot gris – ára az 5 eurót sem éri el. Nem is fajsúlyos bor, de hibátlan. Illatában virág, sok alma, nyári (népi nevén rozzsal érő) körte, egy kis eper, feketeribizli, fű, kevéske fűszeresség. Szájban kiegyensúlyozott, a korty kerek, zamatos, a savak finomak, az alkohol pedig példásan illeszkedik a közepes testhez (11,5%). Nem mondható hosszúnak, és a kor sem múlt el fölötte nyomtalanul, de még bőven élvezhető, könnyed, gavalléros. Több, mint fröccsbor: 4 pont.

Somló vagy Tokaj? Somló és Tokaj? A tanúhegyről ugyanis mindig felrémlik Szepsy István egy régebbi nyilatkozata (a hely és idő kiesett az emlékezetemből), amelyben Somlót Magyarország legizgalmasabb borvidékének nevezte. Pedig akkoriban még csak Györgykovácsról és Fekete Béláról beszéltek arrafelé. Azóta nagyot fordult a somlói borszekér. Erről győződhetnek meg azok, akik elmennek holnap, november 18-én délután a Festetics Palotába. A beugró jelképes ahhoz képest, hogy Somló legjobb borait kóstolhatja végig a látogató.
A részt vevő borászok ábécében: Bogdán Birtok, Csordás-Fodor Borház, Dénes Hegybirtok, Fazekas Borpince, Fekete Pince, Györgykovács Kispincészet, Hollóvár Pincészet, Kreinbacher Birtok, Kolonics Károly Családi Pincészet, Laposa Pincészet, Somlói Apátsági Pince, Spiegelberg Borpince, Szabóvári Pincészet, Szent Ilona Borház, Tornai Pincészet.

Albert gazdát idézve: fogják a poharukat, és menjenek somlóit kóstolni.

---

Somlói Tavasz Egyesület kóstolója
Festetics Palota
1088 Budapest, Pollack Mihály tér 3.
2009. november 18. 16-20h
Részvételi díj: 5000 Ft

---

Bár erősen elhatároztam, hogy jó ideig (jó ideig > 0; a mértékegység: hónap) nem vásárolok bort, Komáromban, a Duna túloldalán járva nem tudtam ellenállni a csábításnak, hogy a rövid időre meglátogatott Kaufland nevű nákupné centrumban a sajtok mellé ne csempésszek be egy palack francia primőrt a kocsiba. Nem a primeurség és nem a franciaság, sokkal inkább az ár miatt: ugyanis – talán valamiféle akció keretében, erre nem is figyeltem – mindössze 99 eurocentet kértek érte, ami az utólagos elszámolásnál végül 264,82 magyar forintot ért...
Magáról a borról sokat nem lehetett tudni: a Mondavik által híressé-hírhedtté tett Hérault megyéből származik. (Akit bővebben is érdekel a vidék borászati élete, olvassa el Oliver Torrès Borháború című könyvét, amely a csapnivaló fordítás ellenére is érdekes olvasmány.) Palackozta Julien Damoy – a palackon feltüntetett irányítószám alapján egy Lyon környéki kis városkában, Saint-Priest-ben. A bor vin de pays kategóriában versenyez, azaz nem felel meg a helyi borszabályozásnak, ami jelenthet akármit: nem a borvidék elfogadott szőlőfajtáiból készült, a feldolgozás során alkalmazott technológia eltér a borvidéki szabályozásban rögzítettől stb. Mindenesetre a földrajzi hely megadása – „de Hérault” – némiképpen magasabb polcra helyezi az asztali borok kategóriáján belül. A 99 eurocent azonban minden ilyen adatot fölöslegessé tesz, egyetlen kérdés marad: iható-e, és ha igen, van-e annyi élvezeti értéke, hogy adható rá legalább 3 pont?

Sokan mondják, egyre többen elhiszik: mégiscsak fehérboros vidék lennénk – és nem csak Tokaj miatt. Ezt hangsúlyozta Kamocsay Hilltop Ákos is azon a sajtótájékoztatón, melyen a Fehér Csillagok 2009 elnevezésű játéksorozat záróbuliját bejelentette. A magyar fehérborokat népszerűsítő geocaching játékról lemaradtam, de talán jövőre is megrendezik. (Aki kattint, a támogatók sorát is láthatja.) A rendezvénysorozatot záró borünnep ismét jó lehetőség a borozásra. A neszmélyiek gondoskodnak rétesről, libasültről, zenéről. A tizenkét borvidékről meghívott 22 borászat pedig jó fehérborokról. Lesznek újborok is. Tehát akinek nincs programja szombatra, kerekedjen fel, és autózzon el Neszmélyre, a Melegeshegyre. És hogy a kellemes borozgatást az időjárás viszontagságai se zavarhassák, felállítanak egy óriási sátrat, abban lesznek a programok. Lesz néptánc, koncertet ad a Royal Expressz, a Vivat Bacchus Énekegyüttes és Deák Bill Gyula; valamint kihirdetik a GPS-játék győzteseit is. A belépés ingyenes.

---

Borünnep a Fehér Csillagokkal
2009. november 14.
Neszmély Melegeshegy

---

A rész vevő 22 borászat listájához lapozzon.

Távolabbról kezdem, a város szélénél: van egy kis borszaküzlet a hűvösvölgyi Shop Stop első emeletén, amely a honunkban kevésbé ismert dél-franciaországi vidékeket népszerűsíti kiváló borokkal és szolidnak mondható árakkal. A merítési lehetőség persze óriási: Rhône, Languedoc, Roussillon, Provence. A MonVin tulajdonosa–eladója ezekről a vidékekről kínálja a legjobbat, de még megfizethetőt. A francia borok mellett – elsősorban a hazánkban élő honfitársai kedvéért – néhány magyar bort is felvett a kínálatba. Én azonban a franciáknak örülök. A MonVinben jutottam hozzá a Domain Brau 2007-es Fer Servadou-jához is. Most ez került ki a felszámolásra ítélt kamrából.

Glicerinterhes időkben felértékelődnek azok a borászok, akik egyik kezükkel a szőlőt ringatják, másikkal meg az akonát simogatják. Légli Géza ilyen borász. Nem szaporítanám azonban a szót róla, aki ismeri, annak fölösleges, aki nem ismeri, kattintson párat, például ide, ahol dicsértem, vagy válogasson az itt megjelentekből. Most kizárólag a Kislaki Bormanufaktúra legjobb boráról írok, a 2007-es Jánoshegyi Merlot Válogatásról. Ezt dobta a felszámolásra ítélt kamra, én pedig örülhettem.

Ez a szőlő nem savanyú
 

Nem szaporítom a szót, az okoskodást már letudtam, akit érdekel, lapozzon vissza az előző poszthoz, abban mindent megtalál, amit a kóstoló kapcsán érdemesnek tartottam megemlíteni, linkekkel is bőségesen kistafíroztam, hogy egyszerűbb legyen kalandozni. Következzen a második hatos, s mivel a borokat házigazdánk fajsúlyuk szerint igyekezett sorrendbe állítani, annyit már kóstoláskor is tudtunk: ez lesz a mezőny erősebb fele. Jó merlózást!