Bár erősen elhatároztam, hogy jó ideig (jó ideig > 0; a mértékegység: hónap) nem vásárolok bort, Komáromban, a Duna túloldalán járva nem tudtam ellenállni a csábításnak, hogy a rövid időre meglátogatott Kaufland nevű nákupné centrumban a sajtok mellé ne csempésszek be egy palack francia primőrt a kocsiba. Nem a primeurség és nem a franciaság, sokkal inkább az ár miatt: ugyanis – talán valamiféle akció keretében, erre nem is figyeltem – mindössze 99 eurocentet kértek érte, ami az utólagos elszámolásnál végül 264,82 magyar forintot ért...
Magáról a borról sokat nem lehetett tudni: a Mondavik által híressé-hírhedtté tett Hérault megyéből származik. (Akit bővebben is érdekel a vidék borászati élete, olvassa el Oliver Torrès Borháború című könyvét, amely a csapnivaló fordítás ellenére is érdekes olvasmány.) Palackozta Julien Damoy – a palackon feltüntetett irányítószám alapján egy Lyon környéki kis városkában, Saint-Priest-ben. A bor vin de pays kategóriában versenyez, azaz nem felel meg a helyi borszabályozásnak, ami jelenthet akármit: nem a borvidék elfogadott szőlőfajtáiból készült, a feldolgozás során alkalmazott technológia eltér a borvidéki szabályozásban rögzítettől stb. Mindenesetre a földrajzi hely megadása – „de Hérault” – némiképpen magasabb polcra helyezi az asztali borok kategóriáján belül. A 99 eurocent azonban minden ilyen adatot fölöslegessé tesz, egyetlen kérdés marad: iható-e, és ha igen, van-e annyi élvezeti értéke, hogy adható rá legalább 3 pont?

Megvallom, arra számítottam, hogy az első korty után azonnal megy a lefolyóba (pedig viszonylag magas a tűrésküszöböm, lefolyótisztításhoz csak a legvégső esetben használok bort). Ráadásul nem vagyok újborivó, bár időnként jólesik a beaujolais jellegű vörösek friss gyümölcslés jellege. Minden szempontból pozitív meglepetés ért. Friss, tiszta illat kellemesen meggylés és virágos jelleggel, még megfelelő mennyiségű sav, tannin éppen hogy, de nem is kell több, alkohol pedig mértékkel (12%). Könnyed, már-már súlytalan. Jólesően csúszik a korty. Nem hosszú, nem szofisztikált, nem sarkall az illatok és zamatok szálazására, mégis kellemes élmény, és nem marad utána hiányérzetem: 4 pont, mert a bor teljesen rendben van. Már csak egy kérdés marad: milyen termelési módszerekekkel, mekkora támogatással kell előállítani ezt a bort Franciaországban ahhoz, hogy 99 eurocentért lehessen polcra tenni Szlovákiában?