Amit manapság fontosnak gondolok Somlóról, az előző posztban összefoglaltam. Arról azonban nem beszéltem, hogy akár tetszettek egy borászat borai, akár nem, egyre inkább felfedezni véltem a legjobb somlói borokban egy olyan stílusjegyet, ami messziről jött embernek is elárulja a közös gyökerüket. Ha lenne egy olyan erős ember Somlón, mint amilyen Tokaj-Hegyalján Szepsy István, aki Mádot fél kézzel is könnyedén felemeli, és közben csinál tíz guggolást, Somló évekkel előzné be mind a többi huszonegy borvidéket. De ez most mellékszál ahhoz képest, hogy jönnek a második rész főszereplői: a Kreinbacher Birtok, a Laposa Borpince, a Somlói Apátsági Pince, a Spiegelberg Borpince, a Szabóvári Családi Borpince és a Tornai Pincészet.
Kreinbacherék komoly előnnyel indultak nálam a portfólióbemutatón: a belépő tétel ugyanis egy kellemes savú, 6 gramm maradékcukrot tartalmazó pezsgő volt. Az alapbort Somlón, magát a pezsgőt Ausztriában, a Szigeti Pezsgőpincészetnél készítették – Baráth Sándor azonban megsúgta, hogy már épül a saját pezsgőpincészet. Kellett is ez a pozitív élmény, mert tompította előítéleteimet: korábban ugyanis többnyire az volt a benyomásom a Kreinbacher-borokról, hogy nem a bort, hanem a hordót iszom. De most kóstolt tételekből azt szűrtem le, hogy valószínűleg megtalálták a helyüket a fahordók a pincében. A 2007-es Nagy-Somlói küvé (50% tramini, 40% hárslevelű, 10% juhfark) hibátlan, tiszta illatvilágú, jó savú, de egyszerű. A 2007-es juhfark sokkal izgalmasabb: illata alapvetően neutrális, bár némi virágosságot fel lehetett fedezni benne. Szájban érvényesül a nagy test, amely olajosan simogató, sok izgalmat ígér, ám a vége ellaposodik. A 2007-es Öreg tőkék (olaszrizling–furmint–hárs) azonban már le sem tagadhatná származását – leginkább ebben éreztem helyénvalónak a fa diszkrét jelenlétét. Kerek, lendületes, tartalmas bor. Még jobban tetszett a 2007-es Kőkonyha a sokféle virággal és citrusokkal, elegáns savaival, hosszúságával.
Laposáék borain nem lehet fogást találni, lehetnek könnyedek vagy vastagok, stílusuk egységes: mestermunka mindegyik. A 2008-as juhfark nem fajsúlyos, de virágos illata, a testtel egyensúlyban lévő savai, áttetsző tisztasága vonzó. A 2008-as olaszrizling letisztult és elegáns, illatában nyári alma, virágok és citrusok, savai lendületesek, de ugyanez jellemzi a szintén 2008-as hárslevelűt és a Rizling2-et (2/3 olaszrizling – 1/3 rajnai) is. A legjobban azonban a 2007-es olaszrizling tetszett: krémes struktúrájú, virágos, marcipános, mézes illata, arányos savai és alkoholja nagy fehérbort ígérnek, egyszer talán alaposabban is analizálom majd.
A Somlói Apátsági Pince hozta a szokásosan jó formáját. A 2008-as hárslevelűt talán a botrytis is megcsípte. A bor még életpályája elején tart. Intenzív és összetett illatába virágok és gyümölcsök határozott édességérzettel. Másik kedvencem a 2007-es juhfark, amely elképesztően koncentrált, vastag, mégis elegáns. Egyetlen kifogásolható benne a rettenetesen magas alkohol, amit még az olajos sűrűségű test, az összetett beltartalom sem tud elfedni. De ezzel együtt is nagyon nagy bor, melynek nem nehéz hosszú életet jósolni. A 2007-es Hilla cuvée-vel, bár minden adottsága megvan ahhoz, hogy nagy bor legyen, nem tudtam megbarátkozni: a maradékcukor sehogy sem illett az összképbe. (Az Albert gazda által említett olaszrizlingről sajnos lecsúsztam.)
A Spiegelberg Borpincére tavaly figyeltem fel, bár akkor még koncentrált alapanyagokat brutálisan direkt fával rongálta Spiegelberg István. A fát egy ideje mintha rövid kantáron tartaná, miáltal a borok is megszelídültek, és a zamatok ritmusosabban ügetnek. A 2008-as juhfarkban egyszerre éreztem a mineralitást, a citrusos frissességet és az olajos teltséget. A 2008-as furmintból még hiányoznak az árnyalatok és az elegancia. De nagyon tartalmas, és van ideje finomodni. A Spiegelberg-csúcs nekem a 2008-as olaszrizling volt: kompakt, de gazdag illat, elegáns test, intelligens savak, hosszú lecsengés – egy korty felhőtlen öröm.
Igazi „old school” borászat a Szabóvári Családi Borpince a standard somlói szortimenttel: juhfark, furmint, olaszrizling, hárslevelű. A technológia hagyományos: nagyobb méretű fahordókban történik az erjesztés-érlelés. Bár ezen az iskolán nőttem fel, most már zavart az oxidáltságnak az a foka, ami a borokat enyhén kesernyéssé teszi. A 2004-es olaszrizling azonban még így is rengeteg szépséget megőrzött, de a stílusból adódóan a fajtajellege már háttérbe szorult.
A végére maradt, de csak a betűrend miatt, a Tornai Pincészet a Top Selection sorával. Mintegy két éve kóstoltam először ezt a sorozatot – akkor még mintha máshol tartott volna a pincészet. A Festetics Palotában kínált öt 2007-es bor (küvé, olaszrizling, furmint, hárslevelű) és a két 2008-as tartályminta (Aranyhegy juhfark, Grófi dűlő hárslevelű) egytől egyig hibátlan, tartalmas, izgalmas, egyedi bor. Nálam a 2007-es hárslevelű volt a nyerő. Jellegzetes virágos illatát ezernyi árnyalat színesíti, tömény és mégis elegáns. A sav némileg nagyobb hangsúlyt kap a számomra ideálisnál, de az ízléses hordóhasználat, a csipetnyi botrytiszesség, a gazdag zamatok bőven ellensúlyozzák. Közel hasonló kvalitású volt a 2007-es juhfark.
(A Tornai Top Selection sajnos nemcsak minőségben, hanem árban is felvette a versenyt Somló csúcstermelőivel.)
Ha valaki módszeresen végigkóstolta a portfóliót, egyetérthetett Takács Lajossal: sok jó bor készül – Somlón is.
NYEREMÉNYJÁTÉK
A fotó ismét Scheffer János munkája. És ehhez kapcsolódik feladványunk: soroljon fel 2 fontos különbséget az előző posztot illusztráló fotó és a fentebb látható kép között. A helyes megfejtők között kisorsolok 1, azaz egy palack
2004-es Karádi és Berger Tokaji Furminot,
amely 2008-ban Pannon csúcsbor minősítést kapott, de ennél is fontosabb,
hogy egyik nagy kedvencem Tokaj-Hegyaljáról.
A válaszokat e-mailben kérem a weer.yvo kukac gmail.com címre.
És mivel egy játék akkor komoly, ha van határideje, ez legyen
2009. december 6. éjfél.
A nyertest e-mailben értesítem, hogy mikor és hol veheti át a bort.
