Bioban az igazság?

Távolabbról kezdem, a város szélénél: van egy kis borszaküzlet a hűvösvölgyi Shop Stop első emeletén, amely a honunkban kevésbé ismert dél-franciaországi vidékeket népszerűsíti kiváló borokkal és szolidnak mondható árakkal. A merítési lehetőség persze óriási: Rhône, Languedoc, Roussillon, Provence. A MonVin tulajdonosa–eladója ezekről a vidékekről kínálja a legjobbat, de még megfizethetőt. A francia borok mellett – elsősorban a hazánkban élő honfitársai kedvéért – néhány magyar bort is felvett a kínálatba. Én azonban a franciáknak örülök. A MonVinben jutottam hozzá a Domain Brau 2007-es Fer Servadou-jához is. Most ez került ki a felszámolásra ítélt kamrából.

A Carcassonne-tól kicsit északra fekvő Villemoustaussou nevű faluban működő birtok bora két szempontból is ritkaság: egyrészt biobor, másrészt a fajtával ritkán találkozhatni magában, ellenben házasításokhoz kiválónak tartják. A fer servadou állítólag ősi szőlőfajta; nevét (fer – vas) állítólag a rendkívül kemény tőkéjéről kapta. A délnyugat-franciaországi borvidékeken terjedt el, elsősorban a Bordeaux-tól keletre eső Marcillac, Entraygues és Estaing környékén. Rengeteg néven ismerik: van, ahol csak fernek hívják, esetleg fer noirnak vagy petit fernek. De van még ezeken kívül van több mint húsz egyéb neve az arrouya-tól a chalosse noire-on át a veronig.

A biobor Magyarországon olykor felér egy szitokszóval. Volt szerencsém idén tavasszal részt venni egy olyan kóstolón, ahol az ország minden szegletéből hoztak ellenőrzött bioművelésből származó borokat. Megrázó élmény volt. Annak idején hosszasan vacilláltam, hogy írjak-e róla, mert leszámítva néhány kiváló bort (például Dobos Gyula, Gonda János és Szászi Endre pincéjéből) a többségnek a meglehetősen alacsonyra tett lécet is sikerült újra és újra levernie. Kétségtelen persze, hogy az előírások, főleg az alacsonyabb kénszint erősen megnehezíti a borászok munkáját, de azért rendre kiderül: lehet úgy is jó bort készíteni.

A fer servadou-ról azt írják a lexikonok, hogy bora vad, kicsit talán nyers, de füstös, fűszeres jelleget kölcsönöz a házasításoknak. Azt is írják, hogy magában kevésbé élvezhető, de úgy látszik, a Domain Brau-nál nem féltek ettől. Ferükből először az állatok ugranak elő, de az animalitás mértéke nem zavaró, főleg mert gyorsan követi egy gazdag gyümölcsöskert, amelyben van szinte minden: meggy, szilva, cseresznye, málna némi ánizsos árnyalattal – az illat ekkor némileg merlot-ra hajaz. Van azonban egy virágos, kifejezetten édes vonulata is az illatnak sokféle fűszerrel, édesköménnyel. A fa diszkréten és finoman jelentkezik az illatban, bár nem tudom, hogy az elegáns füstösség a fából vagy fajtából eredhet-e. Szájban üde, ropogósan gyümölcsös, a cserek érettek. Nem robusztus bor, inkább harmonikusan elegáns. Lecsengésében határozott az édességérzet. A testhez kicsit sok az alkohol, de kellemes az összkép: 7 pont.