Engedtem a technika meg a webkettő csábításának, kamerát ragadtam – bár a rec gombot más (név szerint Kodolányi Balázs) nyomogatta –, és feltettem mindenféle kérdéseket a somlói kóstolón. Megkérdeztem kiállítókat és látogatókat, hogy mondják el, mi a véleményük Somlóról, a borról meg az alkoholról. Aki lapoz, olvashatja-nézheti, hogy ki és mit mondott.
Baráth Sándort, a Somlói Tavasz Egyesület elnökét – aki egyben a Kreinbacher Pince birtokigazgatója – konkrétan arról faggattuk, hogy mi a célja az egyesületnek, melyet eredetileg öt pincészet, a Györgykovács Pincészet, a Hollóvár (Takács Lajos), a Bazaltbor (Laposa Józsefék), a Kreinbacher Pincészet és a Szent Ilona Borház alapított, de amelyhez azóta gyakorlatilag minden jelentősebb termelő csatlakozott. Baráth Sándort egy füst alatt arra is megkértük, hogy értékelje a 2009-es évet.
Somló hercege (copyright by A. L.), Györgykovács Imre szerint a szőlő idén „olyan szép volt, mintha festették volna”. A betegségek megkímélték az ültetvényeket, sőt még a július 18-i jégverést is kiheverték. Tiszta ízű szőlőket lehetett szüretelni, csak a savra kellett vigyázni, azok megőrzéséhez kellett igazítani a szüretet. Györgykovács Imre szerint a 2009-es évjárat nem férfias – ellenben egy gyönyörű nő lesz... Ha felnő.
Takács Lajos Hollóvárnak nevezett pincéje néhány éve robbant be a köztudatba, és egykettőre a terroiristák bálványa lett. Megkérdeztük tőle, miért cserélte le a borkereskedését pincére.
A Somlói Apátsági Pince (vagy Pincészet) képviselőjét, Balogh Tamást a birtokról kérdeztük. Rövid összefoglalót kaptunk arról, milyen történelmi kanyarokkal lett a Pannonhalmi Bencés Főapátság egykori szőlőbirtokából, Somló egyetlen apátsági szőlőjéből, a borvidék egyik legizgalmasabb magánbirtoka. Balogh Tamás azt a belső infót is kifecsegte, hogy ők speciel a Hilla küvét és a hárslevelűt szeretik legjobban (én meg a juhfarkjukat – de erről majd legközelebb).
A somlói nagybirtokosokat sem hanyagoltuk el. Várszegi György, a Tornai Pincészet főborásza, persze arról is felvilágosított bennünket, hogy Somlón még a „nagy” is kicsi. Meg beszélt arról, hogy a kicsik között nagynak lenni felelősség, amit a Tornai Pincészet fel is vállal. Aztán dicsérte a 2009-es évjáratot, de ezzel Baráth Sándor és Györgykovács után már csak kisebb meglepetést okozott. Persze hogy valójában milyen is az év, elválik a vallatásnál, ami Várszegi szerint nagyjából fél év múlva várható.
Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen borokra buknak a borászok. Sokfélére. De felhívnám a figyelmet Takács Lajos és Várszegi György élménybeszámlójára. Lehet, hogy titokban összebeszéltek?
Mindig érdekes, hogy mit mondanak a borászok, de az ilyen rendezvények célja mégis csak az önfeledt vagy tapasztalatszerző ivászat. Megkérdeztünk ezért néhány vendéget: ők mit keresnek a somlói borokban. Egy elegáns úr, akit a mozgalomban Fater néven ismernek, az idősebb (szerintem érettebb) generáció privilégiumának gondolja Somlót, de ő is belenyal, hogy felkészüljön az arany öregkorra.
Ifjabb Kamocsay Ákos titkos ipari kémként érkezett a Festetics Palotába. Kifigyelte, hogy milyen rendezvényt hoztak össze a somlói gazdák, hogy majd a móri borászok is összehozhassanak valami hasonlót (vagy jobbat). És persze ahogy a jó konkurenshez illik, ifj. Kamocsay dicsérte a somlói borok egységes stílusát.
Cseh Márton borszakértő pohárral végzett kutatófúrásokat a terroirban. Mivel a forgatagban később már nem találtam, nem tudom, sikerrel járt-e.
Na de ugye még mindig csak érintőlegesen beszéltünk az alkoholról. Ezért egy egészen konkrét kérdést szegeztünk a borászoknak és borszeretőknek: isznak-e minden nap bort? (Természetesen hamarosan addiktológussal is értékeltetjük a felvételeket.) Néhányan cseleztek: ők állítólag nem isznak, hanem kóstolnak. Én is velük tartok.
Mit iszik minden nap az, aki a somlói borokat is kedveli? Vöröset vagy fehéret? Fejlődési regények másfél percbe sűrítve.
Végül elérkezett a nagy coming out ideje. Mindenki bevallotta, hogy rúgott-e be somlóitól?