A Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület kitalálta, aztán ügyesen megvalósította, június 20-án pedig elindult az első járat. Bár a hétvégi időjárás nem kedvezett a borturistáknak, Istvándy Gergely szerint körülbelül ötvenen vették igénybe a szolgáltatást. Tegnap kaptam egy újabb fotót: ilyen megállókat kell keresni, ha valaki fel akar ülni a borbuszra – természetesen csak minden másodikat tartja majd Istvándy Gergely.

Fiatalabb koromban én talán az autót választottam volna – és Budapestet... Már ha csajozni szerettem volna. Bolyki János ellenben a szőlőt és Egert – ezért eladta az autóját, leköltözött Egerbe, szőlőt vett, pincét épített, hordókat szerzett be. Persze egyrészt jó borral is lehet csajozni, különösen azokkal, amiket a közelmúltban kóstoltam tőle – másrészt ilyen névvel sehol máshol, csakis Egerben lehet bort készíteni (vö: Egri csillagok).

Barbara Schroeder és Rolf Bichsel, a Vinum magazin Bordeaux-szakértői végigkóstoltak egy rakás 2008-as bordeaux-i primőrt, és közel 370-ről a kóstolási jegyzeteiket is közzétették. A borokat 20 pontos rendszerben értékelték apellációnként, és a legjobbakhoz hangzatos elnevezést is társítottak: az évszázad bora (19-20 pont), az évtized bora (18 pont), az év bora (17,5 pont) és így tovább, egészen 14 pontig. Minden bornál megadták azt is, hogy mikor éri el a csúcsát, és meddig érdemes tartani. Kigyűjtöttem a legjobbakat; ahol megadták az árat, azt is feltüntettem – érdekes összehasonlításra ad alapot.

Van a Fény utcai piacon egy savanyúságbolt bizonyos Móri úr tulajdonában (második szint, mozgólépcső után balra), aki jó ízléssel összeválogatott borszortimenttel csalogatja a vecsési káposztára, savanyított dinnyére, szarvasgomba konzervre, szárított vargányára vágyó nagyérdeműt. Móri úr kínálatának erénye, hogy 1. közvetlenül a termelőtől vásárol, 2. csak olyant vásárol, amit ő is szeretet. Jásdi rizlinget másfeles kiszerelésben 1100-ét, Bockot, Bozókyt, Frittmant, Léglit stb. Nála bukkantam a balatonboglári Kakashegyen működő Miklós Pince 2007-es rajnaijára ezerért. (Megjegyzem, a netes infók alapján nem jutott volna eszembe leemelni a polcról a kakasos címkéjű palackot.)

Illata hamisítatlan rajnai: kicsit petrolos, kicsit virágos, telt, ám könnyed, elegáns. Szájban érvényesülnek a fajta jó savai: harmonikusan illeszkednek a közepes testhez és a 12-es alkoholhoz. Nem lóg ki semmi sem jobbra, sem balra, minden a helyén, tiszta illatvilág, remek zamatok, stabil szerkezet. Nem unalmas, kicsit levegőztetve gazdagodik, szélesedik. A bor minden erényét megőrizte a jó minőségű szilikon dugó. Több mint fröccsbor. Meglepő tehetség nagyon jó áron: 5 pont, ha nem is vastagon.

A borkóstolás rákfenéje az alkohol: akárhogy is ügyeskedünk, csak felszívódik az istenadta, aztán meg a szegény alkesz orra alá dörgöli a zéró toleranciát. Van persze sofőrszolgálat, de az még egy Etyek–Budapest viszonylatban is meglehetősen húzós tétel. A Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület kitalálta a megoldást: régiós buszjáratot szervezett, amely Badacsony – Badacsonylábdihegy – Badacsonytördemic – Nemesgulács – Kisapáti – Szigliget – Badacsonytördemic – Badacsonylábdihegy – Badacsony – Badacsonytomaj – Káptalantóti – Salföld – Ábrahámhegy – Badacsonyörs – Badacsonytomaj – Badacsony körutat teszi meg naponta hét alkalommal. Az első busz 10 órakor indul mintegy 1 óra 50 perces útjára, az utolsó járat pedig 0 óra 44 perckor érkezik a végállomásra. A vonaljegy 300, a napijegy 950, a családi napijegy 2500 forint.

A buszjárat holnap, azaz június 20-án indul első útjára, de ebben a hónapban még ki lehet próbálni 21-én ,27-én és 28-án is. Július első felében csak hétvégeken (4. ,5. ,11. ,12.) közlekedik, de 18-ától beindul a nagyüzem: augusztus 31-ig minden nap közlekedik, aztán levezetésképpen még szeptember első két hétvégéjén is. A kiindulási pont a hajókikötő közelében lévő Tourinform iroda. A pdf formátumú térkép és a menetrend letöltéséhez kattintson ide.

A busszal elérhető borvételező helyek:

Az ígéret szép szó, jöjjön tehát a Rosariumbeli borásztalálkozó második része: Bott Frigyes és az ő világszép borai. Bott Frigyes az a felvidéki kisbortokos (4-5 ha), aki Magyarországon először tette láthatóvá – legalábbis előttem –, hogy az északi határunkon túl is van borászélet; és nem csak tokajihamisítás. És ő az a borász, akinek a felesége mindent (értsd: mindent) tud a borokról. Irigykedtem.
Első találkozásom is revelatív volt vele; azóta is kóstoltam tőle ezt-azt, de csak kutyafuttában. Most viszont a fehéreknél (főleg azokat hozott a találkozóra, no meg a kékfrankosát) hosszan elidőztem.

Szombaton, 20-án lesz a fröccs ünnepe. Nem pirosbetűs, de mégiscsak ünnep, a Bormarketing Kht. kísérlete egy régi hagyomány felélesztésére. Lesz fröccskészítő verseny, WSET előadás a fröccsről, szódatörténeti előadás, zene (Szalonna és bandája, Folkfree, Maszkura és a Tücsökraj), Guinness-rekodrkísérlet (a világ legnagyobb kisfröccse), és persze lehet enni-inni a Városház téren. (Megjegyzem, nem a kht. találta fel a meleg vizet – akarom mondani, a fröccsöt –, hiszen Győrben például 2004-ben rendezték az első Fröccs Napokat.) Én szurkolok a bormarketingeseknek, hogy minél sikeresebb legyen a kampány, és a nyári forróságban még többen válasszák a spriccnit.

Az elmúlt hétvége még a legelszántabb alkeszeket is komoly kihívások elé állította. Pénteken nyitott a Pannon Bországgyűlés a Városligetben. Másnap már csak a Festetics Palotáig kellett elzarándokolni, hogy a Borbarát 7×7 éves kóstolóján hívők és hitetlenek együtt tegyék mérlegre az Alkonyi-kör elképzelését a magyar csúcsborokról és top birtokokról. És el lehetett tölteni a hétvégét Budafokon a Rosariumba is, ahol a Kárpát-medencei borászok találkozóját tartották. Bott Frigyes kedvéért végül ezt választottam.
Kellemes környezet, visszafogott hangerejű zene (aznap este az ilyen események nélkülözhetetlen kelléke, a Ghymes), jó borok, közepes sűrűségű tömeg. Nem kóstoltam, nem méricskéltem, hanem beszélgettem és ittam; döntésimet (még egy korty/földre vele) pedig a kevéssé szofisztikált tetszik/nem-tetszik benyomás alapján hoztam. Végül két határon túli borászat szortimentjét kóstoltam végig, és nem bántam meg: sem a beszélgetést, sem a borokat. Először a Strekov 1075 borait veszem sorra, aztán majd Bott Figyes következik.

Jó két éve annak, hogy végigkóstolhattam Sike Tamás teljes kínálatát, fehéreket és vöröseket, és emlékeimben legfőképpen az az ellenmondás maradt meg, hogy miközben az Egervinnél egykor szakmai gyakorlatot szerzett borász erőteljesen hájpolta a vöröseit, a fehérei sokkal jobban tetszettek: biztos kézről, maximális szakmai felkészültségről, kísérletező kedvről, ugyanakkor remek arányérzékről tanúskodott mindegyik. (A vörösek is szépek voltak, de a fehérek mellett erőltetettnek, mesterkéltnek hatottak.) A 2008-as sauvignon blanc-ját az Egri Borok Gáláján kóstoltam futtában, és már akkor nagyon tetszett. (Itt olvashatnak a gálán bemutatott borokról bővebben.) Azóta beszereztem néhány palackot, és meg is ittam mindegyiket.

A 2008-as Sauvignon Blanc-nak (a címke szerint Sike Tamás Selection) a hazai átlagos felhozatalnál mélyebb a színe. Illata könnyed, virágos, bodzás, selymesen füves, citrusos, édes-mézes, de egyáltalán nem gejl, inkább simogató. Talán éppen az az egyik legnagyobb erénye, hogy illata komplex, de nem harsogó. Kiegyensúlyozott savai, az intenzív zamatok, a mineralitása – ami sokszor legkiválóbb magyar SB-okban is ritkaság –, a befutott új-zélandiakra emlékeztettek. A 13-as alkohol azonban itt sok, de ettől még jó inni, és természetesen a műfaj hazai élvonalában a helye, vastag 5 pont, tlán kicsit több is, tehát tehetség, emellett besztbáj is: 1300 és 1500 között kínálják (én a Winebarban vettem, a belváros közepén, de a CorVinumnál online is beszerezhető.

Június 19-én egy napra Budapestre, a Borkápolnába költözik a Balaton északi partja. A Borkápolna honlapján olvasható program ígérete szerint 37 borászat borait kóstolhatjuk meg, de lesznek előadások – például a kéknyelűről – és mangalica termékbemutató is.