Szombaton, 20-án lesz a fröccs ünnepe. Nem pirosbetűs, de mégiscsak ünnep, a Bormarketing Kht. kísérlete egy régi hagyomány felélesztésére. Lesz fröccskészítő verseny, WSET előadás a fröccsről, szódatörténeti előadás, zene (Szalonna és bandája, Folkfree, Maszkura és a Tücsökraj), Guinness-rekodrkísérlet (a világ legnagyobb kisfröccse), és persze lehet enni-inni a Városház téren. (Megjegyzem, nem a kht. találta fel a meleg vizet – akarom mondani, a fröccsöt –, hiszen Győrben például 2004-ben rendezték az első Fröccs Napokat.) Én szurkolok a bormarketingeseknek, hogy minél sikeresebb legyen a kampány, és a nyári forróságban még többen válasszák a spriccnit.
Az alábbi szöveget kaptam, és mivel érdekesnek találtam, apróbb változtatásokkal közzé is teszem. Kis háttéranyag a fröccsözéshez. Bár (szerintem) az ivászathoz nem kell ideológia. Én a kisfröccsre esküszöm, vagy ha nagyon szomjas vagyok, hosszúlépést iszom – könnyű száraz fehérborokból. Önök milyen borból készítenék?
A fröccs rövid története
A bor vízzel történő vegyítése az európai kultúra része. Az ókori görögök szerint kétféle nép létezett: színbort ivó és bort vegyítő. A görögök vízzel hígították a bort a szümposzionokon. Ügyeltek rá, hogy a bor kedélyjavító, gátlásoldó legyen, mértékét szinten tartották, az ittasságot nem szerették, hisz az ésszerű társalgást fékezte.
A fröccs története jóval később, a 19. században kezdődött, a legenda szerint Fáy András fóti pincéjében. Állítólag ide hozta el 1842-ben első szódavizes palackját Jedlik Ányos; jelen volt Vörösmarty Mihály és a kor sok neves alakja. Hogy legenda vagy sem, végül is mindegy, a történet Hegedűs Géza nyomán terjedt el, aki szerint Vörösmarty Fóti dalának megszületése is ennek a nagy találkozásnak a következménye, és ez alkalomból adta Vörösmarty a németes spriccer kifejezés helyett a szódás bornak a fröccs nevet.
Meglehet a 19. század végéig egyetlen magyar szótárban sem szerepel a fröccs szó. Így gyanítható, hogy a kifejezés a szikvízgyártás iparosodását követően, csak az 1800-as évek végén terjedt el.
A fröccs egyesek szerint hungarikum, mások a „monarchikum” kifejezéssel illetik. Egy biztos: a fröccs népszerűsége a 19. század vége felé és a századfordulón volt a csúcspontján, akkoriban a nagyszámú polgárság kedvenc frissítő itala volt. Igaz, német nyelvterületen ma is találkozunk vele Gemischt, Weinschorle vagy Sauergespritzter néven, de az a változatosság, amely a keverési arányokat és az ehhez kapcsolt neveket illeti, igazi magyar kultuszital, sőt „kultúrital” státuszára emeli a fröccsöt.
Eddig az idézet.
Ne feledkezzünk meg azonban a fröccs nélkülözhetetlen kellékéről, a szódáról sem: a hazai szikvízipar alapjait Jedlik Ányos fektette le, a szódavízgyártást pedig az unokaöccse kezdte meg 1841-ben. Akit a történet bővebben érdekel, kattintson.
(A illusztráció forrása: sznobjektiv.hu)
