Skip to content


Egy korty, két korty, öt korty meg tíz...

Van egy borbolt, ami útba esik jövet-menet, és ahol a segítőkész eladók mindig tudnak ajánlani valamit. Még nem csalódtam bennük: megközelítőleg az volt a palackban, amit ők mondtak, és ennél a megközelítőlegnél többet egy bor esetében nem nagyon lehet elvárni. Tegnap esti ajánlatuk: 2008-as Légli Blanc behűtve.
Légli Ottó alapboraival rég találkoztam, egykor belefutottam ugyanis egy-két nekem nagyon nem tetsző palackba, ami később eltántorított a vásárlásuktól (ellenben a Landord, a Gesztenyés Riesling és a Banyászó Olaszrizling – melyeket legutóbb a Kárpát-medencei Borászok Találkozóján kóstoltam – még soha nem okozott csalódást; ott és akkor még a János-hegy Sauvignon Blanc is tetszett, bár az nem az én világom). Szóval a Légli Blanc: egy könnyed nyári küvé olaszrizlingből (50%), sauvignon blanc-ból (30%), ötöde pedig rajnaiból. Illatában a sauvignon blanc, zamataiban az olaszrizling és a rajnai savai viszik a prímet. Sok friss gyümölcs, egres, citrusok (főleg friss lime), fű, némi csalánosság, szájban a nyurga test lendületes savakon nyargal, közepesen hosszú korty némi ürességgel és vékonysággal, végében határozott kesernyésséggel, ami nem zavar, inkább az üdítő jelleget erősíti. Nem súlyos, nem komolykodó, inkább hányavetin slampos – a 13-as alkohol ezért talán túlzás is, de úgy tűnik, a magas alkohol egyre általánosabb probléma lesz errefelé. Jó bor, elfogyott gyorsan, ízlett mindenkinek: 4 pont, és az árát is megéri (1345 forint a Bortársaságnál).

Címkék: fehér dél balaton légli ottó 4 pont

Köpni vagy nyelni? Winfer még egyszer

Megírtam én is, megírta más is, ádáz vita is kerekedett belőle: idegen szájak (is) értékelték a balatoni borokat a Balaton Winfer rendszerében. Az értékelésről mindenki mondott valami okosat, meg aztán szem sem maradt szárazon. Úgy gondoltam, ha komolyan vesszük a kezdeményezés célkitűzéseit, célszerű lenne megkérdezni a borászoktól: ők hogyan vélekednek a rendszerről? (Az összképet némileg árnyalja, hogy az új rendszer egyik fő támogatója és finanszírozója a Bende Richárd alapította Balatoni Borkultúráért Alapítvány. Bende Richárd amúgy maga is érdekelt a borkereskedelemben a Balaton Borgaléria révén.)

Levelet írtam tehát néhány borásznak, és arra kértem őket, hogy válaszoljanak az alábbi kérdésekre.

Címkék: vélemény balaton winfer

Az olcsó vörös portugál

Baráti ajándék Portugáliából, amelyet leginkább az ára tesz érdekessé: az, hogy megközelítőleg annyit kérnek érte, mint az általam is felmagasztalt Akutyfájáért, amit viszont egyesek még mindig túlárazottnak gondolnak. A bort jegyző Cava do Solar de São Domingos több borvidéken is jelen van, ennek megfelelően bő és sokszínű a kínálata. A 2003-as São Domingos Reserva, amely a Lisszabontól északra elterülő Beiras borvidékről származik, valamivel több mint 6 euró, és mindenféle hiperekben árulják. Gyanítom, arrafelé általában ennyit kérhetnek egy ilyen minőségű és presztízsű borért.
Küvé: van benne baga (az óceánhoz közelebb fekvő Bairrada régióból), touriga nacional, alfrocheiro és tinta roriz (utóbbi három a Dão régióból). Illata markáns, sok piros bogyós gyümölccsel, kis lekváros jelleggel, csipetnyi animalitással és cassisos likőrösséggel, amihez vanília (pedig hordót nem látott) és helyenként ánizs is társul: kerek, de kimódoltnak tűnő illatvilág, amitől kicsit unalmas. Szájban vékonyka. Tanninjai érettek ugyan, de a testhez képest túlzóak, ahogy az alkohol is (pedig mindössze 13%), savaiból pedig hiányzik a lendület, izgalmat legfeljebb az enyhe sáványossága hoz a zamatokba. Érett, anyagból készített böcsületes szakmunka, amit kellemes inni. Hiányzik belőle az egyéniség, így 4 pont. De innen nézve vajon drága-e Lőrincz György alap vöröse?

Címkék: portugália dão beiras bairrada

Nem egykutya

Szép az ígéret, ha megtartják, és én most megtartom: jöjjön a vörösek után a Pannonhalmi Apátsági Pincészet és a St. Andrea fehér alapküvéje.

Címkék: fehér st. andrea eger pannonhalma pannonhalmi apátsági pincészet 4 pont 5 pont akutyafáját tricollis

Magyar vircsaft, édes élet

Az index tényfeltár a Sümeg József egyik borászati cégét is érintő pincebezárások kapcsán. Sümegi József, aki nem mellesleg az Év Bortermelője címet adományozó Magyar Bor Akadémia elnöke is, megmagyaráz – természetesen.

Címkék: botrány sümegi józsef

Egy jó korty Balaton

Bő hozamú a chardonnay-folyam, még a hagyományokhoz ragaszkodó Fekete Béla is próbálkozik vele Somlón, hiába az ABC divat, ami önmagában nyilván hülyeség. Én speciel szívesen iszom. Figuláéké azonban az utóbbi időben áldozatul esett a kamrában alkalmazott szigorú terméskorlátozásnak.

A jellegzetes „Figula-palackba” zárt 2007-es Balatonfüredi Chardonnay-juk (a Bortársaságnál 1750 Ft) a nyári, turistacsalogató Balatont idézi. Acélban erjedt, és ott is érlelték rövid ideig. Aranyba hajló szalmasárga szín, illatában érett alma, kis birs, friss vaj, mezei virágok – nem harsogó, inkább decens. Szájban krémes kerekség, karakán savak – mintha kicsit túl is nőnének a közepes testen –, és aztán kurta-furcsa vég: a korty zamatai váratlanul eltűnnek. Ezzel együtt is tisztességes munka apró erényekkel. A rövid lecsengésbe az ásványos-sós jelleg visz némi izgalmat, az alkohol pedig csipetnyi kesernyésséget. Melegedésre az ásványos jellege karakteresebbé válik. Karcsú, elegáns, nem megrázó élmény, de jó inni, ezért négyes.

(A fotó a Bortársaság honlapjáról származik.)

Címkék: chardonnay figula balatonfüred csopak 4 pont

Bormámoros fesztiválszezon

Minden hétre jut az ország valamelyik szegletében egy borfesztivál, de legalább egy fesztiválocska. Azaz, Albert gazdát plagizálva: fogják a poharukat... és tegyék be a csomagba a ruhák mellé, amikor nyaralni indulnak.

Címkék: fesztivál

Termelői siller

Halmai Csaba, akit üdítően egyéni és modern stílusú borai alapján sokáig egy a húszas évei közepén-végén járó ifjúnak gondoltam, szekszárdi, bortermelő, és a Tüske Pince tulajdonosa. Aki kíváncsi a részletekre, kattintson, és azt is megtudhatja, miért nem borász, és miért nem pincészet. Nekem szimpatikus.
2008-as sillerérét Szekszárdon, az aranyérmes borok bemutatóján kóstoltam először. Szerelem volt első szippantásra – persze az is igaz, hogy ki vagyok hegyezve a jó sillerekre. Halmai Csaba ezt írta a hátcímkére: „Anno fixlinek hívták a szekszárdi parasztemberek azt a piros, könnyed bort, melyet nem adtak a cenzárnak (borkereskedő), hanem saját használatra készítettek.
Többféle kékszőlőt összeszüreteltek egy kádra, majd amikor felhabzott a szélén, leeresztettek valamennyit belőle a pincei kishordókba, és mint a fehéret – kotyogó alatt erjesztették.
Tavasszal, nyáron férfias üdítőként fogyasztották.”

Nem is fejtegetném hosszan. Egy rozénál markánsabb pirosbor a műfaj minden erényével: érettebb és visszafogottabb gyümölcsök, főleg málna és szőlő, izmosabb test, tanninokból is egy leheletnyi, eleven savak, sima, jól csuszó korty – nincs szénsav, de nem is hiányzik. A test már elég súlyos – rozénál teltebb, vörösbornál karcsúbb –, hogy a 12,5-es alkoholt ne érezzük soknak. Vaskos ötös, és az egyik legjobb siller, amit valaha is kóstolhattam. Fröccs alapnak sem lenne rossz, de inkább tisztán igyuk – elvégre férfias üdítő. Megvásárolni itt lehet jó áron.

(A kép forrása a modosboraszat.hu oldal)

Címkék: szekszárd siller tüske pince 5 pont

Nem bíborban született

Nem tudom, hogy a maszter of vájn diplomáért 2003 óta vívott küzdelme okán sokat ekézett Romsics László szelleme elér-e Pázmándig, pontosabban a Hungarovin Szent István koronájáról elnevezett üzem- (gazdasági?) egységéig, de mindenképpen dicséretes dolog egy tömegborok gyártására felesküdött profitgépezettől, hogy bizonyos kompromisszumokat már nem tart elfogadhatónak. Legalábbis bizonyos termékeinél. (Meglehet, ezt a kívülálló naivitása mondatja velem, bár ez talán lényegtelen is .) Én mindenesetre ezt a korlátozott elkötelezettséget véltem kiolvasni a Szent István Korona 2008-as cabernet sauvignon rozéból, melyet amúgy pázmándinak titulálnak, én pedig piacra kerülése óta besztbájnak gondolok.

Címkék: cabernet sauvignon rozé hungarovin etyek buda 4 pont szent istván korona

Idegen szájakban balatoni borok

Két napja gondolkodom rajta, de nem értem. Pedig szeretném érteni, hogy mit is akart Czerneckiné Sinkó Krisztina – aki a WSET igazgatása mellett tanácsad a Balatoni Borkultúráért Alapítványnak –, amikor kidolgozta a balatoni borok értékelésének új rendszerét. A célt persze megfogalmazták jól, és azzal nincs is semmi baj: segíteni a fogyasztónak, hogy az mindig tudja, hogy mikor mit vesz le a polcról. De hogyan működik majd a rendszer?

Címkék: borminősítés balaton winfer

süti beállítások módosítása