Sport Géza felszólított: állítsam össze a legjobb magyar válogatottat. Mióta a zöld sasok csak szórványosan csapnak le, akkor is legföljebb tyúk módjára, ilyen lehetetlen feladatra nem is mernék vállalkozni. Vállalkozott azonban helyettem más: Magyar Zoltán, a magyar borászválogatott szövetségi kapitánya. Ez a válogatott azonban nem a svéd nemzeti tizenegyet, hanem a szlovén borászok válogatottját kívánja a zöld gyepbe döngölni (vagy borba fojtani?), szeptember 11-én, a margitszigeti stadionban. Lesz minden, ami egy válogatott mérkőzéshez kell: himnusz, ünnepélyes kezdő rugás, Éles István egyszemélyes mazsorettműsora, tombola. És természetesen kiváló játék, izgalmas, fordulatos meccs, sok gól.

Helyszín: MARGITSZIGETI ATLÉTIKAI CENTRUM (volt Úttörô Stadion)
Időpont: 2009. szeptember 11. Péntek, 16:30
A belépés díjtalan

Már csak azért is érdemes kimenni, hogy lássuk Gere Attila robinzonádjait, Pók Tamás tért ölelő indításait, Légli Ottó biciklicseleit vagy Rókusfalvy védhetetlen bombáit. No meg Bock Józsefet klottgatyában és stoplisban. A szlovén válogatott összeállítását egyelőre titkolják, de fiaink kerete már összeállt, lapozás után olvashatja a listát posztok szerint.

A nagy közösségi kóstolások hátulütője épp a bőséges kínálat: hiába látom előre, hogy nem jut idő-energia-világosfej-tisztaszáj mindenre, mégis elkap a világmegváltó hevület, és megpróbálok módszeresen járni körbe és körbe: fehérek... vörösek..., ahogy kell, szép rendben. Aztán mire a vörösekhez jutok, többnyire erősen szelektálnom kell, mert akkor már pontosan látom: még tíz-tizenöt korty, és itt a vég. Ilyen szempontból a Junibor ideális méret: a hozzám hasonlóan kis tűrőképességűek simán végigihatják, akár köpő alkalmatosság nélkül is. Én azonban köptem rendesen – legalábbis eleinte. Mert ugye azt Eukleidész tételeinél erősebb axiómának tekinthetjük, hogy a Gere Kopárt csak köpőcsésze nélkül lehet szóra bírni. Ha fehérben vegyes volt a kínálat, ami jelen esetben legfeljebb azt jelentette, hogy nem mindig a csúcsborokat hozták a fiatalok – ami mögött végül is talán koncepciót is lehet sejteni –, vörösben mintha épp fordított lett volna a helyzet. Egymás után rohamoztam a csúcsokat, mint Klein Dávid a Himaláját.

Az elnök és a házigazda

A fehérek már kiveséztem, bár Árvay Angelika bájosan elegáns, visszafogott illatú, remekbeszabott 2008-as sárgamuskotályának dicséretéről sajnálatos módon megfeledkeztem; a borból amúgy mindössze 343 palaknyi készült. Következzenek tehát a vörösek, erősen válogatva. (És mellékeltem néhány fotót a hangulat érzékeltetéséhez.)

A juniborosok ismét jót hoztak össze, de elismerés illeti a rendezvényért Rókusfalvy Pált is. Ez már akkor világos volt előttem, amikor a nyitás után mintegy tíz perccel megérkeztem az etyeki Rókusfalvy-teraszra, a második Junibor-szemlére. A terasz ugyanis tele volt, míg egy éve ennek a telítettségi szintnek az eléréséhez legalább másfél óra kellett. A hangulat jó volt, a füst elviselhető – bár azt még most sem tudom, miért érez késztetést bárki is, hogy Pendits borok kóstolása közben rendületlenül fújja a füstöt a Wille-Baumkauff Stefanra... A lebonyolítás amúgy teljesen rendben volt, az áttekinthetőséget az is segítette, hogy borászatonkét mindössze két-két bort mutattak be, és ehhez a szabályhoz a többség tartotta is magát, és ha mégsem, akkor legfeljebb egy plusz érdekességet mutattak meg azoknak, akiket arra érdemesnek találtak.

Erről lemaradtam. A Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. remek kísérőprogramként kitalálta: legyen a 18. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztiválnak egy ütős címkeszépségversenye. Csupán azt nem értem, hogy milyen válogatási elvek alapján alakult ki az a mintegy 160 címkéből álló mezőny, ami megközelítheti akár a Magyarországon forgalomba hozott borok egy-két százalékát is. Talán egyszer megtudjuk. Ahogy azt is, hogy miként került a mezőnybe nagy számba különféle újvilági bor – természetesen az összes a Nier Fine Wines kínálatából. Aztán érdemes egymás mellé tenni a minőségéről méltán híres Törley tankpezsgők címkéit és az Ipacs Géza-válogatást. Sajnos a szavazást már lezárták augusztus 24-én, így nem gyönyörködhetünk a tanulságos címkegyűjteményben, és lecsúsztunk azokról a fesztiváljegyekről is, melyeket regisztráció ellenében lehetett nyerni. Ha valakit érdekelnek a címkék, próbálkozzon itt, vagy hívja segítségül a Google-t és a címkeszépségverseny kifejezést, a tárolt változat még biztosan fellelhető egy ideig.
Kigyűjtöttem a versenyben szereplő pincészeteket: Andreas Ebner (Pécs), Babits Pince (Tokaj), Baron von Twickel Szőlőbirtok (Szekszárd), Béres Birtok (Tokaj), Bodri Pince (Szekszárd), Borbély Pince (Badacsony), Borpalota (Mátra), Chapel Hill, Chateau Wanda Bormanufaktúra (Eger), Dimenzió Borászat (Kunság), Dúzsi Tamás (Szekszárd), Eszterbauer Pince (Szekszárd), Gál Pincészet (Szigetcsép), Götz Pincészet (Tokaj), Günzer Tamás Villány), Hagymási Pince (Eger), Hangácsi és Fia (Eger), Janus (Villány), Kiss Pincészet (Eger), Kolonics Pincészet (Somló), Korona Borház (Eger), Kovács-Gressly (Villány), Nier Fine Wine, Polgár Pince (Villány), St. Andrea (Eger), Szeleshát (Szekszárd), Szent István Korona (Etyek-Buda), Tokajikum Borház (Tokaj), Tóth Ferenc (Eger), Törley, Vida Péter (Szekszárd), Vylyan (Villány). Ha valaki lát rendszert akár a listában, akár a kiválasztott címkékben, azonnal szóljon. De előtte lapozzon!

Tóth István kabátlopási ügybe keveredett: 2005-ös Bikavér Superiorja kapcsán újra felmerült bennem: valami nem stimmel ezzel a superior üggyel. Ezer meg egy sebtől vérzik az amúgy jól induló bikavér superior rendszer – szerintem. Ha valaki felidézi, hogy mitől is bikavér az a külhonban is méltó hírünket terjesztő Erlauer Stierblut, amit még mindig legfeljebb a kyphosistól véglegesen hétrét görnyedt alkoholista anyókák kapnak le a hiperekben az alsó polcról, kis agymunkával könnyedén megtalálhatja a szabályozás gyenge pontjait.

Hiába van Pampetrics úr kiváló borkereskedése, valahogy nem tudok eligazodni Észak-Balaton borvidékein: itt turistavakítás, ott csúcsborászat, itt egy kézműves borászat egyedi borokkal, ott meg fertőzött pince és rossz hordók, itt nagybefektető, ott kis parcellák... Hírünket meg viszi a messzi nagy világba a badacsonyi borozósor, amit Balatonakarattyától Keszthelyig emlegetnek a jobb sorsra érdemes borászok – elrettentő példaként. Szóval sok próbafúrás, kevés siker, és sokszor még azt is szerencseként könyvelhetjük el, ha nem egy mélyépítésű budiba talál a fúró. Most két próbafúrás eredménye következik. A borokat egy akarattyai borkereskedésben vettem (körforgalom, CBA-nál balra, nyitva május elejétől augusztus végéig), ahol ugyan a tulajdonos-eladó úr nem igazán árulja el ismereteit a borokról, de mindenképpen lelkes. Azért nyitotta a kereskedést két éve, mert bosszantotta, hogy a környéken nem lehet tisztességes borokat kapni. Most lehet. A kínálat nem széles, de a 2 literes műanyag flakonok és Feindék csúcsborai között van egy-két érdekesség a közbenső polcokon.

A kézművesség elkötelezett hívei talán megköveznek, hogy egy 120 hektáros pincészet borának osztom ki az első 9 pontomat. Segítségemre csupán az argumentum ad verecundiam lehet (amivel persze nem a bírálat lehetőségét akarnám kiküszöbölni): nem szűkölködtek ugyanis a dicséretben sem a külföldi, sem a hazai kóstolói. Idegenkedésemet félretéve tehát most hadd adózzam én is elismeréssel előtte: Oremus 6 puttonyos aszú, 2000.
Idegenkedésemnek persze az is oka lehet, hogy Tokaj csúcsborait legfőképpen a különböző tokaji társulások (Tokaj Renaissance, Tokaji Bormíves Társaság Egyesülete) rendes éves bemutatóin volt szerencsém kóstolni. Ám mivel az aszúk mindig a sor végére maradtak, fáradtan, a szárazaktól és az egyéb, könnyedebb fajsúlyú édesektől eltelítve már nem volt türelmem elmélyedni komplexitásukban – bár nagyságukban soha nem kételkedtem. Csupán egy volt képes arra, hogy erősen megemelkedett ingerküszöbömet átugorja: Samuel Tinon 2004-es 6 puttonyosa, amelynek összetettsége, gazdagsága, erőteljes és vibráló izgalmai mellett nem tudtam elmenni szó nélkül, és bor szép emlékét azóta is dédelgetve őrzöm. Most azonban új etalonom támadt.

Kemény edzések után kell a lazító levezetés testnek-léleknek. Aki erre az időszakra időzítette a balatoni nyaralását, látogasson el Füredre, ahol a hónap végéig tartanak a borhetek. Lesz azonban két kellemes levezető rendezvény is, egy családos és egy bulizós.

„Ott áll Szent György hegye. Néma méltósággal, fenséges nyugalommal. Ez is kúp. Ez is tűzhányó volt millió év előtt. Hatalmas vállain duzzadnak az izmok. Minden izomduzzadás óriási sziklagombolyag. Az egész hegy mégis kerek, valami csodálatos szerszámmal simára, gömbölyűre faragta az alkotás. Nem is hegy ez, hanem dombormű. Két élő testvére van. Az egyik itt előttem, a Badacsony, a másik fönt Veszprém megye nyugati síkján a Somlyó. A három testvér közül melyik a legszebb, ki tudná azt megmondani?”

Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül)

A Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület kitalálta, aztán megvalósította: annak idején beszámoltam róla, nemrégiben pedig kipróbáltam. Ez a poszt tehát most nem a borról, hanem az utazásról szól. Mit lát(hat) az, aki felszáll a buszra? Arról, hogy mit kóstolhat (többek között), egy más alkalommal szintén szót ejtek. A körút során több pincében is érdeklődtem, hogy lendített-e a bortúristáskodási kedven a „régiójáró”. Egyben mindenki egyetértett: jó, hogy van, még akkor is, ha a nagyközönség még nem fedezte fel magának. Istvándy Gergely, aki a kigondolásban is aktívan közreműködött, azonban már a továbbfejlesztési lehetőségeken töri a fejét, például hogy kerékpárszállítót lehetne kapcsolni a buszhoz, a régió borászai pedig úgy vélik, hogy csak idő kell, 4-5 év, és lesz eredmény is. A busz pedig jár, nem sok utassal, de aki kipróbálta, elégedett. A táj szép, bor nélkül is érdemes legalább a buszról felfedezni.

Két hét pihenés után kezdjük (folytassuk) valami könnyeddel – két rozéval. Nem venném el Albert gazda kenyerét, aki szorgalmasan deríti fel a borvételező helyeket, de hadd szóljak egy jó szót Pampetrics György úrért (kék ingben), akit egyhelyütt a Balaton-mellék első számú bordílerének tituláltak – joggal. A Keszthelyt elkerülő 71-es főközlekedési út mellett található borkereskedése kincsesbánya, amely a balatoni borok rajongóinak első számú zarándokhelye kellene legyen. Persze a kínálatban Tokajtól Villányig, Csongrádtól Sopronig minden fontosabb pince palackjait megtaláljuk, még olyan érdekességeket is, mint nevével népmesei hősöket idéző Kökény Benő habkönnyű és elegáns ceglédberceli rajnaiját és chardonnay-ját. A bejárattól balra az első polcot azonban a Balaton körül termelt borok foglalják el. Onnan vettem le az alábbi két rozét is.