Skip to content


Eger tudománya – II

Ahogy ígértem néhány napja, folytatom akadémiai székfoglalómat. Nem csak egri borokat lehetett inni az Akadémián, hanem a szellemet is pallérozhattuk – pontosabban: pallérozhatták azok, akik képesek voltak elszakadni a boroktól, és átsétáltak pár teremmel arrébb a borászati szimpóziumra. Ezen többek között Gál Lajos adta elő kutatási eredményeit a terroir kimutathatóságáról – remélem, egyszer publikálja majd. Dűlőszelektált olaszrizlingjei valószínűleg jó alapot biztosítottak ehhez. Elképzelem, amint nagy sóhajok közepette esténként nekilát az aznapi programjának, felpattint egy Szó-lá-tit, egy Tóbércet, egy Tagi dűlőt meg egy Kántor tagot, majd ezekkel a szavakkal nyugodni küldi családját: tudjátok, szar munka, de valakinek ezt is csinálnia kell...

Engem túlságosan lekötöttek a borok, ráadásul nem találtam előzetes információt az előadások tartalmáról, így a szimpóziumtól távol maradt borászokat cserkésztem be. Az alábbiakban az Orsolya Pincéről, Csutorásékról, Simon Józsefről, Dula Bencéről, Hagymási Józsefről, Demeter Csabáról, Thummerer Vilmosról, Tóth Ferencről lesz szó – és elsősorban a pozitív emlékekről. A rosszat gyorsan elfelejtem. Egyet azonban nem lehet szó nélkül hagyni: a borászok mintha elfeledkeztek volna arról, hogy Egerben zamatos fehéreket is készítenek. Eltűnőben lennének az egri fehérek?

Kezdem mindjárt az egész mezőny második legjobb élményével (az első legjobb, mert ott kezdtem: Pajdos furmint-hárs, Pók Tamás), az Orsolya Pincével. Minden borukban harmonikusan él együtt a fajta, a terroir (majd megkérdezzük Gál Lajost, mi is az pontosan), valamint az egyre jobban azonosítható orsolyaság. Határozottan olaszos jellegű a 2008-as Abrakadabra, amely olaszrizling, chardonnay, két dűlőből leányka (ha jól emlékszem, Hermány és Sík-hegy), valamint viogner házasítása. Illata virágos, kicsit körtés-birses. Közepes testű, karakteres savakkal. A 2007-es pinot noir talán a nap egyik legszebb vörösbora is volt (a másikat lásd lentebb). Fél kiló szőlő tőkénként, augusztus 28-i szüret, majd nyitott fakácikban kézi csömöszöléssel áztatás/erjesztés. Elegáns, harmonikus illatú bor sok gyümölccsel (főleg meggy, áfonya és egy kis borsmenta), leheletnyi fával, épp annyi tanninnal, amennyi a testhez kell, lendületes savakkal, kis fanyarsággal.
Kékfrankos-merlot (40-40%) párosításra épül a 2007-es Tehéntánc. A párost 10-10 százalékkal bolondítja meg a pinot noir és a cabernet franc. Illatában a klasszikus bordói küvéket idézi. Érett gyümölcsei mellé társul egy kis füst, föld. Szájban kicsit savanyú cukros. A tanninok érettek, a bor azonban mintha vékonyka lenne. A 2007-es Százrejtekűbe kóstolva azonnal feljegyeztem: elegancia a köbön! Összetett, játékosan vibráló illatú, szájban nem vastag, hanem tartalmas és harmonikus (minőségben a pinot közelében jár).

Itt körbeiktatok egy csalódást: Dula Bence, egykori egri hegybíró boraira nagyon kíváncsi voltam. Szórványos emlékeim vannak róluk, az egyik első például a sokat emlegetett 2002-es gőzmalmosi kékfrankosuk. Hat vöröse közül a 2006-os kadarka nagyon bejött, a 2005-ös pinot noirt és a 2002-es bikavért korrektnek ítéltem, a maradék hármat (2005-ös kékfrankos, 2006-os menoir, 2003-as Terézia, azaz cabernet sauvignon) erősen felejthetőnek. A 2006-os kadarka (állítólag mintegy 700 palack van még belőle) egy számomra ismeretlen kadarkastílust követ: illatában az öregedő házi málnaszörp jellegzetes illata keveredik sokféle fűszerrel – a málnaszörptől édeskés, sherrys jelleget kap az illat. A korty hosszú, és nem úszik a cserzőanyagokban; talán csak a magasabb alkoholérzet nem illik a képbe. Ha összefutok vele, alaposabban is megnézem. A 2005-ös pinot noir nem sikerült ilyen jól: mindent elnyelt az alkoholban áztatott fa. A 2002-es bikavér (blauburger, cabernet sauvignon, portugieser, pinot noir) illatában még éltek a gyümölcsök, de már az avaros, dohányos, bőrős jegyek domináltak. Tanninja érettek, de a kortyban nagyon zavart az égető, algopyrines kesernye.

Tannincsapdába estem Simon Józsefnél, aztán amikor menekülőre fogtam, alkoholaknára futottam. Azt hiszem, nála fáradtam el az egri vörösektől. Mert jó és szép a sokszínűség, de nem hiszem, hogy az az igazi vörösbor, amelyikben, miután a szőlő héjából már minden kiázott, a dongából is ki kellene oldani minden csepp galluszsavat meg ellágsavat. A 2007-es Sík-hegyi Pinot Noirban is ez zavart: miközben illata rendkívül összetett, szinte hízeleg, a brutális tanninok és az alkohol minden eleganciát kiirt a borból. A szintén 2007-es Merlot (Sík-hegy válogatás) hasonló stílusú, mégis kellemesebb. Meleg illat hideg tanninokkal párosul, de a vastagság Simon-féle megközelítése ehhez a fajtához jobban illik, és ráadásnak az alkohol sem zavaró. A 2006-os Barbár Zseni (cabernet sauvignon) után pedig csak egy kérdés jutott eszembe: biztos, hogy Egerben kell tisztán cabernet sauvignont palackozni?

Átvándoroltam Hagymási Józsefékhez, hogy megkóstoljam a pinójukat, és ha már ott voltam, meggusztáltam mást is. Tetszett a 2009-es kadarka friss gyümölcsössége, ribizlis, fűszeres jellege. A kortyban túlzottan hangsúlyt kapnak a savak, de ezzel együtt is kedves bor. A 2005-ös kadarka is egyedi, bár ellentmondásosabb, mint a 2009-es. Illatában málna, tűzkő és borsmenta, a tanninjai azonban durvák, mintha túl sokáig áztatták volna. Ugyanez az ellentmondás – mondhatni: Hagymási-stílusjegy? – jellemzi a 2005-ös pinot noirt is: illatában a legszebb pinókra hajaz, szájban fanyar durvaság, erőszakos tanninok. Don Simon után kíváncsi voltam Hagymásiék cabernet sauvignonjára, a 2003-as Föld és Lélekre. Illatában van egy kis bizonytalanság, de azzal együtt is jó, élnek a gyümölcsök, a részletek összesimultak, a kortyban azonban ezernyi bántó kiszögellés szántotta a nyálkahártyát.

Jelentem, Demeter Csaba is változik: kétségtelen, hogy továbbra is lázadó borász, amit két nagyon szép édes borral demonstrált: a 2008-as Mannában (civilben: menoir) 100 gramm maradékcukor van, a szintén 2008-as Mámorban (sauvignon blanc) 200 gramm. Kellemesek, én azonban maradnék a száraz kivitelű 2006-os XY-nál (40-40% cabernet franc és merlot, 10-10% kékfrankos és menoir). Az első olyan Demeter-vörös, ami nem fullad meg a fában. Tömör, mégis játékos, gazdag illat, amiben már a friss gyümölcsök hátrébb szorultak, a test, az érett cserek is megtalálták a helyüket, a hordó pedig fel sem tűnik. A második legszebb vörös élményem volt (az elsőt lásd fent).

Thummererék egy ideje eltűntek a látóteremből, így jó alkalom volt feleleveníteni a régi emlékeket. Válogatás sorukat hozták. A legjobban a 2006-os cabernet franc-juk tetszett: tömény, de elegáns. Meggyes, fűszeres, mentás illat csipetnyi fűszerpaprikával. Tanninjai érettek, a korty kerek, lecsengésében a pikáns kesernyésség sem zavaró. A kékfrankos, a syrah és a cabernet sauvignon – mindhárom 2006-os inkább ellentmondásos volt: az ígéretes illatok és a brutális, szárító tanninok küzdelméről szólt.

Egyedi arca Tóth Ferenc az egri borszcénának: borai valamiféle archaikus stílust követnek. Legalábbis ennek tulajdonítom azt, hogy borai bár gazdagok, szögletesek, és inkább robusztusak akarnak lenni, mint elegánsak. Ez a 2007-es kadarkánál a legszembetűnőbb: miközben gazdag az illata, zamatos, az elegancia minimuma is hiányzik belőle. A szintén 2007-es cabernet francjával minden rendben lenne, arányos mindene – illatában. Aztán jön korty: elejétől végéig kíséri egy általam jobb híján rusztikusnak nevezett nyersesség, ami nem azonos az éretlen tanninokkal.

Akik kimaradtak – például Gál Tibor, Kovács Nimród, Lőrincz György –, jövőre majd sorra kerülnek. Elmenőben még ettem egy jó kis sajttálat: szigorúan a márványkorláton.

Címkék: eger rendezvény egri borok gálája

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr611815544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lackó 2010.03.07. 23:03:09

Ami szép, az szép, úgy látom, összecsengünk...

A Barbárral mi volt a gondod?

Weér Yvo · http://borboy.blog.hu 2010.03.08. 09:23:01

@lackó: Nekem minden sok volt benne. Durva és nyers, amolyan "nagyon-akartam-nagyot" bor benyomását keltette.

süti beállítások módosítása