Elismerem, kellemes olvasmány lehet egy borkultúrtörténeti munka – született is néhány érdekes mű a bor múltjáról, a legérdekesebb egy lenyűgözően alapos néprajzi monográfia Tokaj-Hegyalja szőlőművelési kultúrájáról (Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőlője és bora, Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, Tokaj 1991) –, mindig kibújik belőlem a kisördög, amikor valaki egy-egy borvidék történeti jelentőségét meg a hely szellemét hangsúlyozza. Kétségtelen persze, hogy a hagyomány fontos, ahogy a mikroklíma és a talajadottságok is. Ez lenne a hely szelleme?

Vajon tudjuk-e, mit éreznünk, amikor ismeretlen borokat kóstolunk? Nagyon sokáig számomra egyszerű volt a kérdés: ízlik vagy sem? Ma már azonban némileg árnyaltabban fogalmaznék – nemcsak azért, mert menthetetlenül borbuzi lettem (ami együtt jár némi sznobsággal is), hanem azért is, mert egy-két évtizede a „boroskóla” és a Mussolini nevét viselő kotyvalék ellen sem volt kifogásom (legalábbis elvi...), habár egyikkel sem éltem.

Már kapható Losonci Bálint 2005-ös Úrráteszi Olaszrizlingje. A Wine & Arts Decanter borszaküzletében 2340 kemény magyar forintért juthatnak hozzá az érdeklődők. (Ha minden igaz, előbb-utóbb a Maligánban is megvásárolhatjuk.) A Wine & Arts eladója szerint - aki információi forrásaként magát a szőlősgazdát nevezte meg - a 2005-ös évjárat minden tekintetben felülmúlja a 2004-est. A 2004-es évjáratúhoz - ha lehet hinni a neten elérhető információknak - korlátozott mennyiségben hozzájuthatunk a BorMánia boltjában 2200 forintért. Az új produktumot beszereztem, és most kellemes hűvösben várja sorsát...

Globalizmus ide, globalizmus oda, a bor alapvetően nem globális termék - szerintem. Más szerint meg az, és el is ad sok millió liter ausztrál, új-zélandi, dél-afrikai, sőt most már indiai és kínai chardonnayt, sauvignon blanc-t, shirazt és mindeféle egyéb fajtát, amit az angol-amerikai-német-francia-akármilyen ízlés szerint termeltek (legfőképpen gyártottak). Nincs ezzel semmi baj: business is business, ahogy a magyar mondja, és amit el lehet adni, azt el kell adni.

Bár a közhely szerint nincs érdekesebb egy tegnapi újságnál, nem ez a lassú reakció oka. Inkább a lustaságom hozta elő a lépcsőház effektust. Egy hete olvastam: Magyar Decanter 2006/augusztusi szám, Postaláda rovat, amit méltán dicsértek-dicsérnek sokan, sok helyen. Az olvasói levelek többsége érdektelen - legtöbbjéről még egy laikus is meg tudja állapítani, hogy az elképzelt Olvasó nevében írta a szerkesztőség valamelyik élmunkása. A szerkesztőség válaszai viszont a csiszolatlan gyöngyök kimeríthetetlen szénbányái! Vagy tömjénbányái - mármint az öntömjén alcsoporté (külszíni fejtés, olcsón van).

Dúzsi Tamás ismét nagyot alkotott. Három újbort: két kiválót és egy ihatót (Dúzsi Sió Menti Marci 2006). Nem rossz arány. Az újbor manapság divattermék. Egyesek még a versengés lehetőségét is meglátják benne (lásd: ki tudja előbb piacra dobni az év első újborát... Versenybíró Varga Péter.) De vissza Dúzsihoz! És csak röviden, mert félő, hogy közben túlságosan felmelegszik a második palack a meseszép Roséjából!

Ha magyar fehérbor, akkor rizling, elsősorban olaszrizling. Ez a kijelentés persze legalább annyira axiomatikus, mint ha azt állítanám, hogy én lennék a világ legjobb bloggere. Cáfolja, aki tudja. Az olaszrizling a magyar néplélek tükörképe: a nagyság vágya, a soha be nem teljesülés és így tovább. (Esetleg kompbor? amely ide-oda ingázik az asztali karcosok és a csúcsborok partja között...)

Igyunk rosét! Igyunk reggel, délben és este! Azzal legalább nem ártunk - hacsak az agysejtjeinknek nem, de azok amúgy is pusztulnak rendesen. Egy barátom a felszólításomra a fejét csóválta: rosé? Az is bor?

Önéletrajzi elemeket nem nélkülözve tudom csak elmesélni, hogyan fedeztem fel a hajós-bajai borvidéket: rokoni javaslatra látogattam meg Érsekhalmán egy mindenre elszánt biotermelőt, bizonyos Gonda Jánost, részben azért, hogy a maga valójában is megtapasztalhassam, hogyan lehet az Alföldön sűrű, testes cabernet-éket készíteni nehezített pályán, azaz a biotermelés korlátozott eszközeivel, részben azért, hogy meghallgathassam meséit a környék mezőgazdasági múltjának a felfedezéséről, rég elfelejtett gyümölcsfajok gyűjtéséről, családról, világról miegymásról - és mellesleg a borról. Valóban csak mellesleg, mert ha a borról is volt szó, sokkal több szó esett a szőlő telepítésének nehézségeiről, gondozásáról, a környékre jellemző fagyveszély elháríthatóságáról, a kártevők elleni védekezésről, a gyümölcs zamatáról, a jól időzített szüretről, és csak áttételesen a borról. (Csak zárójelben: Gonda talán az egyetlen, aki valóban bio módszereket követve pezsgőt is készít - methode tradicionelle -; a 2006 áprilisában rendezett VIII. Országos Takarékszövetkezi Borversenyen bronzérmet nyert a Corvin Pezsgő 81,67 ponttal.)