Lehet valamiféle titkos kapocs Szekszárd és Etyek között. Merthogy a Debreczeni–Ferenczi birtokpáros mellett van még egy-egy pincészet itt és ott, melyek között szoros a kötelék: a Szekszárdtól 12 km-re lévő Szálka községben működő Gradowski 1918 Etyeken talált magának testvért, a Pozsonyi Pincét. A Gradowski jó név, kellően egzotikus, és mindössze egy betűben különbözik Ternovszky Béla rettenthetetlen egérügynökének a nevétől. A borászat kitalálója-megteremtője-igazgatója-mindenese Nagy Gábor, a „repülő” borász, mármint lelkes vitorlázórepülő és műrepülő-tanonc (ha jól értettem szavait). Nagy Gábor repkedett egyet-kettőt Dél-Pannóniában is: a Vylyan vezérigazgatói székéből a Szent Gaálhoz, a kettő között tett egy kis kanyart, és besegített a Debreczeni–Ferenczi párosbirtokba, majd pedig következett a Gradowski 1918 Szekszárdon és a Pozsonyi Pince Etyeken. Akit a történet részletesebben is érdekel, kattintson. A lényeg, hogy a Gradowski ma közel 15 hektárt birtokol, melynek nagy része felújítás alatt álló kékszőlő (és állítólag majd lesznek – egyszer – fehér fajták is). Az antré a 2004-es évjáratú borokkal felemásra sikerült, bár ahogy emlékszem, az évjárathoz képest nem volt rossz a három fura nevű küvé, a Hedonist, a Vivo és a Constellatio. Azóta több minden változott: például az, hogy a 2007-es évjáratból már kóstolhattam cabernet franc-t, kékfrankost és merlot-t is.
A 2007-es Hedonist egyenlő arányban áll össze kékfrankosból, merlot-ból és cabernet franc-ból, és második töltésű barrique-ban pihent. Illata kigömbölyödött a hordóban, de a fa nem nyomja el a gyümölcsöket. Szájban a nyurga testhez illeszkednek a savak. Könnyed, kicsit rövid, de harmonikus. Jó inni, így nekem 4 pontot ér.
A 2007-es merlot nagy ugrás felfelé. Illata összetett és játékos sok fekete ribizlivel, fekete cseresznyével, szilvával, olvasztott csokoládéval, kis mentával és fűszerekkel. Szájban telt, némileg ásványos, tanninjai bársonyosan érettek, bár lehetne belőlük több is; savai lendületesek. A fa kellemesen kerekít, de diszkréten a háttérben marad. Remek szerkezetű, szép bor, vastag hatost érdemel.
A kékfrankos szintén ebből az évjáratból hasonló erényekkel bír. Már az illata is tömény, sűrű sok szilvával, hecsedlivel, valamint ezek aszalt és lekvárnak felfőzött változatával és némi ibolyával. Szájban aztán megmutatkozik a lekvárosság hátulütője: ezzel a töménységgel a savak képtelenek megbirkózni. És sajnos az alkohol is kilóg az összképből. 5 pont.
Sokkal ígéretesebb a 2007-es cabernet franc, amelynek illata vibráló és gazdag sok szilvával, vadszederrel, konyakmeggyel, kis vaníliával és pörkölt jegyekkel. Bővelkedik érett cserekben, de nem elég húsos. Itt egy kicsit lötyög, ott egy kicsit szorít... A korty közepében van egy kis édesség, a végében pedig csipetnyi kesernye, melyek sehogy sem akarnak összebékülni, de még így is 6 pont.
A 2006-os Constellatióról nem lehet sokat elmondani azon túl, hogy remek bor: telt és vibráló illatában a vad gyümölcsök mellett egy kis illatos vargánya, avar. Szájban vastag, zamatos, érett és kerek. És 7 pontnál biztosan nem kevesebb.
Tehát vannak borok, szépek, ígéretesek, izgalmasak, van egy elszánt ember, aki szerintem a szekszárdi borvidék egyik nagy ígérete lehet. Azt azonban nem tudom, mi kell ahhoz, hogy a Gradowski ne csak örök ígéret maradjon. Az talán fontos lenne, hogy a borok egyértelműen felnőjenek az árukhoz, kifejezetten hasznos lenne, ha a fogyasztók könnyen rátalálhatnának a borokra, és egy ennél naprakészebb honlap sem ártana. Van tehát bőven teendője Nagy Gábornak, és remélem, ereje is lesz hozzá.
(A fotó Szálka község honlapjáról származik)
