Temeti a HVG online a magyar bort a sebtében összeállított válságjelentésében. A tényfeltárást nem viszi túlzásba: a válság hatására csökkent a minőségi bor iránti kereslet a gasztronómiában; jobban megéri behozni olcsó bort külföldről lédigben, mint felvásárolni szőlőt és azt feldolgozni (gyorsabban pörög a pénz, nagyobb a haszon); nem túltermelési, hanem finanszírozási válság van: a pincészetek jelentős része főleg hitelből fejlesztett, ezért minden eszközt megragad, hogy a hiteleket tudja törleszteni, például a szőlő felvásárlása és feldolgozása helyett olcsó bort importál; nem versenyképes a magyar bor, mert nem elég érdekes, és nem egyedi. A megszólalók javasolta megoldások legfeljebb újra felmelegítik a spanyolviaszt: kell sok állami támogatás; serkenteni kellene a termelői csoportok kialakítását, mert így a termelők nagyobb erővel tudnának hatni a kereskedőkre, és a beruházásaikat is ésszerűsíthetik; többet kellene költeni marketingre, mert ami egyelőre erre a célra fordítható, édeskevés. Szerintem sem ártana több állami támogatás, de azt gyanítom, önmagában a borágazat támogatása nem old meg semmit, a jövőre vonatkozó átfogó koncepcióról meg nem tudok. Valóban előnyösebb lenne a gazdáknak, ha a termelői csoportokat hoznának létre, de csak 20 éve bomlottak fel a tsz-ek. Elismerem azt is, hogy a marketingre akármennyit el lehet költeni, de a gazdák évente mintegy 2,8 milliárdot puttonyoznak be a közös kasszába, ennek 60 százalékát, azaz 1,6 milliárd forintot lehet marketingcélokra fordítani, és nekem úgy tűnik, ennek a pénznek az elköltése sem megy zökkenőmentesen.
A cikkből ugyanakkor megtudható néhány aktuális adat, amely árnyalja a nyilatkozók véleményét. Például hogy Magyarországon 100 ezer ha-on termelhetnénk szőlőt, ezzel szemben mindössze 69 ezer ha-nyi ültetvény van, és a terület folyamatosan csökken (miközben pédául Ausztriában folyamatosan nő). Évente 3,5 millió hl bort termelünk, ebből 750 ezer litert exportálunk, és mintegy 3 millió liter folyik le a torkunkon. Kapunk EU-s támogatást is, a HVG szerint fajlagosan magasabbat, mint például Ausztria vagy Portugália: ebben az évben 16,8 millió eurót, 2010-től évi 23 millió euró, 2012-től 2015-ig pedig 29 millió eurót lehet technológiai fejlesztésre és a fajtaszerkezet átalakítására fordítani.