Szegény ember akcióból főz, leértékeltet iszik. Ezért aztán engem is megszédített a borfesztivál előtti nagy akciózási hullám, amit megírtak itt is meg ott is, és lecsaptam Weninger papa 2007-es horitschoni blaufränkischára. Id. Franzot, ahogy az ifjabbat sem kell bemutatni, de annyit idézzünk fel, hogy nem kis részben neki köszönhető, hogy a soproni borászok felfedezték önnön lehetőségeiket, miáltal most már nem csak elvétve lehet iható borhoz jutni a leghűségesebb város környékén. Emellett Gere Attilával összehoztak egy kis villányi vállalkozást.
Az elmúlt években nagyot fordult a világ Horitschonban – és Balfon is. Állítólag a reverz ozmózis gépet becserélték Rousseau-kötetekre, és – bár talán nem teljesen függetlenül az Európai Unió és Ausztria támogatásokat osztó szellemétől –, meghirdették a „Vissza a természethez! Biotúra Horitschontól Balfig és vissza” című kulturális programot. Ma már biogazdaságot visz Franz és Franzi is.
A 2007-es blaufränkisch acélban erjedt, majd nagy fahordókban érlelődött. Jelen állapotában csupa ellentmondás: illatában az animalitás egy kisebbfajta ménest idéz, ám mellette ott a gyümölcskosár, benne sok cseresznye, kevéske áfonya, ráadásnak meg egy kis szilva. Ám akárhogy is erőlködik a gyümölcsmix karámot emelni, a cseresznyeszárak mögül újra és újra előtörnek az állatok. Szájban a lendületes savak soványka, ám érett cserzőanyagokkal párosulnak. Azt összkép vékony, pedig a bor glicerinesen tapad a pohár falára rendesen. A búcsúnál a gyümölcsös zamatokba zavaró, éretlen savanyúság vegyül. Ez így legfeljebb 4 pont, egy angyalhajszállal sem több.