Gyümölcslén túl, vörösboron innen

Kevés pince mondhatja el magáról: jót s jól: azaz jó bor kínál csábítóan olcsón – csúcsbort pedig elérhető áron. Heimannék e kevesek közé tartoznak. Szinte mindegyik boruk kiváló ár-érték arányú: a Cervaes régóta, Cervus korától kedvencem, a Barbár talán az eddigi legnagyobb Szekszárd-élményem (a Bortársaságnál listaáron hétezer, baráti áron 6400), a Fuchslit pedig – amely az első vonalban küzdött a szekszárdi siller-fronton – rendszeresen iszom, merthogy arra szánták. Heimannéknál mára eltűnt a siller körüli bizonytalanság is: korábban az angol címkeszövegen rosé szerepelt, ma már angolul is büszkén vállalják: „quality dry siller wine”. A 2008-as Fuchsli összetételéről nem sokat tudni, a pincészet honlapja szerint kékfrankos és kadarka alapra épül, amihez évjáratonként jön még ez-az... (Úgy látszik, ők is jónak tartják azt az irányt, amit Halmai Csaba megfogalmazott sillere hátcímkéjén.) A szőlőmixből végül reduktív technológiával lesz siller (vagy előbb fajtánként bor és azután mix?).
Mély, lazacos színében erőteljes barna reflexek vannak. Illatában határozott vörösborosság sok gyümölccsel (érett meggy, málna, cseresznye), amit egy kis konyakmeggy és kenyérhéj nehezít – nem is tetszik benne. Teste alapvetően arányos és kellően izmos, talán kicsit piknikus, és ezáltal a meglévőnél valamivel több tannint is elviselne. Meg lendületesebb savakat, melyek hidegben teret nyernek, de ha kicsit melegszik a bor, egyből elpunnyadnak, pedig kapnak pici szénsavas támogatást is. Jó inni, a magában is zamatos, némileg ásványos korty simán csúszik lefelé, és fröccsbe is jó lehet, bár úgy nem próbáltam. A Tüske sillernél azonban kevésbé tetszik, négyes és ötös között ingázik, inkább a 4 pont felé húzva. A Fuchsli jól példázza azt, hogy míg egy jó rozé legtöbbször és alapvetően a hibátlan technológiáról szól, a siller több annál: ízlés és fantázia kell hozzá, hogy a borász megtalálja az egyensúlyt a gyümölcsösség és a testesség között.