Hiába van Pampetrics úr kiváló borkereskedése, valahogy nem tudok eligazodni Észak-Balaton borvidékein: itt turistavakítás, ott csúcsborászat, itt egy kézműves borászat egyedi borokkal, ott meg fertőzött pince és rossz hordók, itt nagybefektető, ott kis parcellák... Hírünket meg viszi a messzi nagy világba a badacsonyi borozósor, amit Balatonakarattyától Keszthelyig emlegetnek a jobb sorsra érdemes borászok – elrettentő példaként. Szóval sok próbafúrás, kevés siker, és sokszor még azt is szerencseként könyvelhetjük el, ha nem egy mélyépítésű budiba talál a fúró. Most két próbafúrás eredménye következik. A borokat egy akarattyai borkereskedésben vettem (körforgalom, CBA-nál balra, nyitva május elejétől augusztus végéig), ahol ugyan a tulajdonos-eladó úr nem igazán árulja el ismereteit a borokról, de mindenképpen lelkes. Azért nyitotta a kereskedést két éve, mert bosszantotta, hogy a környéken nem lehet tisztességes borokat kapni. Most lehet. A kínálat nem széles, de a 2 literes műanyag flakonok és Feindék csúcsborai között van egy-két érdekesség a közbenső polcokon.

Varga nevezetű borászatból van bőséggel, nekem is kapásból eszembe jut legalább három-négy. A Varga Borházat az akarattyai díler kis csopaki családi pincének titulálta. Annyira kétségtelenül nem nagy, hogy saját honlapja is legyen, ám az egyetlen érdemleges információt (név, cím, telefon) tartalmazó helyen lévő fotón egy szocialista üzemcsarnokot láthatunk. Ha valaki közelebbit tud róluk, ne habozzon megosztani velem. Visszaváltható rajnais palackba zárt 2007-es Balatoni Olaszrizlingjüket (azaz nem csopaki) 650 forintért vásároltam. Tiszta illat, egyszerű és egyenes, mint a százas szög, de épp olyan célszerű is. Kis virágosság, friss gyümölcs, szőlő, pici alma. Üde és friss, pedig már kétéves. Savai lendületesek, alkoholja példamutatóan visszafogott (11,5%). A tiszta illat után a kortyból visszaköszön némi dohosság, lecsengésében pedig ott a pikánsan finom keserűség. Még mindig jól iható, az apróbb megingással együtt is kellemes napi betevő tisztán vagy fröccsben. Ha rövid időre kint felejtjük az asztalon, és kicsit felmelegszik, nem esik össze, sőt egyre több részletét tárja fel. A hosszú levegőztetés persze nem nagyon tesz jót az énképének, ám így is magabiztosan hozza a 4 pontot.

A Söptei Pince tulajdonosai nyitottak az újra, azaz van például honlapjuk, de a frissítéséről már megfeledkeztek, emígy online borbutikjukban rendelhetünk akár a ropogós 2004-es fehérekből is – és még muzeális felárat sem számolnak. A család amúgy nem csak szőlészettel és borászattal foglalkozik, hanem egy meglehetős népszerűségnek örvendő éttermet is üzemeltet Csopakon. A 2009-es Pannon Bormustrán a 2007-es sárgamuskotályuk csúcsbor lett, a pince pedig elnyerte a Legjobb első nevező díjat. 2008-as Balatonfüred-Csopaki Olaszrizlingjük azonban más kategória (ára is: 1500 forint). Az kétségtelen, hogy a Vargáékénál már az illata is zömökebb és vállasabb, bár azt nem mondanám rá, hogy elbűvölő. Inkább nyers és kiegyensúlyozatlan, pedig lehetőségek tárháza lehetne. Virág, fűszer, sok gyümölcs, majd pedig jól orrba ver egy tő angol zellerrel. A kortyban a savakat céokettes turbó segíti, de a bor így is vaskos és nehézkes. Zamatai viszont határozottan olaszosak, az ásványos-sós jelleg és a csipetnyi kesernyésség határozottan jól áll neki. Hiába azonban a vastagabb test, ha az alkohol (13%) állandóan kidugja gonosz szarvait. Összetettebb, mint az előző bor, de itt kicsit rövidebb, ott meg kicsit szélesebb a kelleténél, és nagyon hiányzik belőle a lendület. 4 pont.