Skip to content


A néző megingása a tizenegyesnél

Beszereztem pár palackot Bussay László 2009-es pinot noirjából. Ennek kapcsán visszanéztem az elmúlt évek poszttermését, és feltűnt, hogy a bejegyzéseim között Bussay-hiány van. Persze van másféle hiány is (neveket nem sorolnék, túl hosszú lenne a lista), ám Bussay László régóta, nagyjából a múlt évezred végétől titkos favoritom, a leggólveszélyesebb csatár az én örökös nemzeti borász-tizenegyemben. (Amelyik talán még annál a nagynál is aranyabb... Tudják: Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, és a sor végén persze – értelemszerűen folyton-folyvást az élen, az örökös veszélyzónában – Puskás és Kocsis!) Kiszámíthatatlan és robbanékony. Cselei olykor szűkszavúan lényegre törőek, máskor bőbeszédűen, de szellemesen locsogóak, de soha nem unalmasak! Bussay Lászlóról sokan sok mindent leírtak már. Akit érdekelnek a doktor gondolatai (általában érdekeseket mond!), talál a neten infót bőven. Még az ezredfordulón készült legendás borbarátos Alkonyi-interjú is fellelhető egy lelkes rajongó, L. Nagy László jóvoltából.

A lényeg a lapozás után.

Itt csak a legfontosabbak: a horvát határtól pár száz méterre, a Mura völgyére néző, déli fekvésű csörnyeföldi dombokon van 5,5 hektár, amit a muraszemenyei körorvos művel, meg mellette van még vagy ugyanennyi, amin szintén ő gazdálkodik részben barátságból, részben a barátokkal – Heimann Zoltánnal és Sz. Kis Lászlóval – közös üzletből kifolyólag, melynek eredménye a volt vörcsöki Zichy-uradalom helyén létrehozott Kerkaborum birtok (furminttal és hárslevelűvel), valamint az azonos nevű sikerborok. Mellette ott vannak a hagyományos Bussay-fajták, az olasz, a rajnai, a tramini, a szürkebarát... Bármelyik fajtát is kapja a keze közé, a doktor szinte azonnal klasszikust, Bussay-klasszikust tud belőle faragni.

Annyit lehet tudni, hogy a 2009-es pinot noirja nem a semmiből pattant elő. Én először 2006-ból kóstoltam tőle a fajtát, aztán Csörnyeföldén a 2007-est hordóból – már azok sem tagadhatták volna le készítőjüket. Az első polcra is kerülő évjárat a 2009-es. Amint megjelent, beszereztem néhány palackkal, aztán vártam a megfelelő alkalmat. Az első palack megrémített: illatában alkoholos tűz (a címkén olvasható 14% ezt semmiképpesn sem indokolná), kátrány, cikória, karamellizált meggylekvár, a kortyban jó savak, olajos-glicerines, mégis fürge test, elképesztően finom, úgynevezett bársonyos tanninok, enyhe konyakmeggyes hatás némi gyógynövényes, zelleres beütéssel, aztán a búcsúzás is a karamellizált lekvár jegyében telt. A második palacknál elővigyázatosabb voltam, szellőztettem egy laza órácskát, és kitettem mellé egy tálba friss korai cseresznyét. A bor kinyílt – hatott a friss cseresznye. Az illatban nyoma sem volt a kátránynak, helyette érett gyümölcsök – hogy, hogy nem éppen pont cseresznye, mellette meggy –, aztán étcsokoládé, föld, kovakő, ázott kavics... Ha nem lett volna orrba verően cikóriás ez is, azt hittem volna, más van a poharamban. Az illatok összetettsége és gazdagsága persze sokkal jobban érvényesült volna kevesebb fával, vaníliával és pörkölt fás édességgel. A szájban harmonikus savak párosultak a húsos, tartalmas testtel, az ízlésemnek magas, de alapvetően viselhető alkohollal és a kesernyés, vaníliás és fahéjas lecsengéssel. Nem vitás: izgalmas kísérlet, ami a Bussay-féle furmint, a szürkebarát és az Esküvé sorsára juthat: iskolát teremthet. Egyelőre 6 pontot szavazott meg a zsűri, de abban is konszenzus alakult ki, hogy a bor érezhetően törekszik följebb.

(A fotóért köszönet Bánfai Lászlónak)

Címkék: bussay pinot noir 6 pont balaton mellék

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr102932192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása