Káli-medencei vendégszöveg. Történt, hogy kaptam egy meghívást. „Március 27-én . tartjuk az első Káli-medencei borversenyünket (…) Az utóbbi években az itteni falvak, hegyközségek önállóan rendeztek borversenyeket, bemutatókat. Az idei lesz az első olyan borverseny ahol a régió (mikro térség) borai együtt kóstolhatók. Elképzelésünk szerint ezek a (főleg) kézműves borokat előállító kis borászatok így együtt hatékonyabban tudnak bemutatkozni a szakmának és a bort értő, szerető közönségnek. (…) A borverseny aktualitását jelzi az is, hogy borainkra nemrég „Káli királyi borok” névvel eredetvédettséget kaptunk.” – írta Pálffy Gyula. Nem tudtam menni, de eljutott helyettem egy tapasztalt ítész, Cseh Gábor, aki röviden számot is ad élményeiről. Fogadják szeretettel a beszámolóját.

Borászok és ítészek egy asztalnál
Káli királyi borok. Hallott már valaki erről a fogalomról? Bevallom engem felvillanyozott, hogy e névvel eredetvédettséget kapott e legendás történelmi borvidék, megbecsülve borászait, borászatait, borait. Az elmúlt években olyan kézműves borászokat ismertünk meg e tájról, mint „a nagy öreg” Tóth Sándor (Scheller birtok), Fodor Gyula, Tombor István (Ódon pince ), Veszprémi Püspökség pincészete, Istvándy Jenő, Győrffy Szabolcs, Pálffy Gyula, Trombitás Tamás (Trombitás borház) – többek között. Most először ültek egy versenyasztalhoz a medence településein serénykedő borászok, amiben ebben nem kis része volt Pállfy Gyula kiforrott szervezőképességének, kedvesen kiegyensúlyozott stílusának. Közel száz minta érkezett a verseny előtti estéig, amelyek közül csak néhányat kellett a szervezőknek az előválogatás során „kizsűrizniük”. Összességében néhány nagyon szép, pár kevéssé sikeredett, félrekezelt bort és nagyon sok igazi, kellemes házi bort kóstolnunk. Ennek a kategóriának a felemelésében, szakmai színvonalának javításában az ilyen közösségépítő versenyeknek óriási a szerepe és felelőssége.

Összeült a zsűri (fotó: CsG)

Nézzük hát kedvenceimet a vidékről a verseny tükrében!

Tóth Sándor – Scheller Szőlőbirtok Főbor 2003: ehhez a borhoz az est könnyedebb időszakában többször vissza kellett térnem. Nem hagyott nyugodni félelmetes mélysége, higgadt bölcsessége, rezzenéstelen tekintete. Sándor eredményhirdetést követő, megrázó monológja a káli- és a magyar borok helyzetéről hosszú csendre intette a hallgatóit.
Molnár Károly Olaszrizling 2009: szinte egy friss sherry tüzessége jellemzi. A remek évjárat forró nyarának emlékét idézi magas alkoholja.
Cséri István Olaszrizling 2008: a második legmagasabb pontszámot elért bort még vakon többször becsillagoztam magamnak. Rajnai, rheingaui iskola, komoly savat kísérő meglepő virágosság és érett bitter. Dombornyomott mélyzöld palack, ónkapszula, 50-es natúr dugó – ha értik mire gondolok.
Szabó Gyula Olaszrizling 2007:igazi érett arc, finoman rétegzett szerkezet, régi-régi, igazmondó fahordó bölcs ráncossága és a zöldmandula kesernyés selymessége.
Győrffy Szabolcs Furmint 2009: noha „csak” ezüstöt kapott, cool technológiai stílust képvisel, az évjárat ellenére éles savaival nem bánja a frigyet szikvízzel sem egy elegáns fröccshöz.
Kál-Vin Pincészet Kéknyelű 2009: fél ponttal az aranytól az este egyik legvibrálóbb bora volt. Zöld virágok, zöld füvek, fűszeres saláták kísérik a bíztatóan hosszan izgató keserűséget. Élvezetes!
Szeremley Csaba késői szüretelésű Olaszrizling 2008: a második ezüst. Hihetetlen önuralmú bor. Nem ereszt közel magához, visszafogott és kimért, már-már gőgösen arisztokratikus. Egy csipetnyit mintha le is nézne, de ne hagyjuk magunkat – kortyoljunk bele vastagon!
Birkás Bálint Pinot noir 2009: egy megosztóan friss és megosztóan nem pinot-stílus. Éjfekete, kissé még törött is. Halovány, almasav-bomlás eredetű szénsav, pörkölt fa, kakaó vezeti az illatot. Kócos, de tömör, vadcseresznyés, de a friss fa vaníliája is kerekíti. Ez a táj is megérdemelne már egy-két jobb vöröset, ebben és saját jövőjében bízva kerítettünk a nyakába ezüstös érmet.

Utószó: Üknagyapám baltája
Istvándy Jenő Ausbruch Olaszrizling 1964: 18.98 pont! A pohárba töltött csoda. Öt bíráló hétszer kérdezett vissza, hogy nem elírás-e a ’64-es évjárat. Az 46 büszke év – máig fahordóban! Elegáns olasz marhabőr lakkcipő színével nyit, illatában a folytatja a bőr vonalat, bagarol, pörkölt kávé és dióolaj sűrű illata kényeztet. Kóstolva a legnemesebb madeirák, évtizedes portóik minden erénye hömpölyög, zuhog végig szájüregünket elkápráztatva és mesebeli álomba ringatva. Percekig zsibbadt minden érzékszerv. Bár arról, hogy a hordóból évente elcsipegetett mennyiséget néhány éves „újborral” töltik fel, üknagyapám baltája jut eszembe, aminek a nyelét kétévente, fejét ötévente cserélték – de „az” attól még az üknagyapám baltája! Aki nem hiszi, járjon utána itt.

Az aranyérmesek