Jó a VinCE. Az első napon sokan mondogatták: nagyon hiányzott már egy ilyen rendezvény. Azt ugyan nem tudom, hogy melyik része hiányzott: kóstolókból Dunát lehetne rekeszteni, szakmai előadásokat pedig máshogyan is lehet szervezni. Kétségtelen: az előadások színvonalát nagy nevek garantálják, a kiállítók felkészültek, olyan emberekkel és/vagy borokkal lehet találkozni, akikkel/amelyekkel csak ritkán. Lehet terepfelmérni, élményeket, jövőbeni innivalókat, tapasztalatokat, ötleteket gyűjteni. (Néhány élményemet megosztottam emitt. Ez az érem fényesebb oldala (vö. salamon töke). Én azonban másként is kapcsolatba kerültem a rendezvénnyel, melynek során kiderült (ismét): nem lesz belőlem üzletember. Kaptam egy levelet valamikor január végén egy úgynevezett művészeti vezetőtől, melyben értesít, hogy úgynevezett együttműködés ügyében keresne egy úgynevezett rendezvény kapcsán. A válaszlevelem, majd egy úgynevezett telefonos egyeztetés követően meg is köttetett az úgynevezett deal: felteszem az úgynevezett blogomra az úgynevezett VinCE bannereket, cserébe kapok két darab úgynevezett belépőt a teljes rendezvényre. Banner ki, úgynevezett jegyek megérkeznek: két darab – két nap. Mivel időm nem volt a programmal részletesebben foglalkozni, a VinCE-t meglőző estére maradt, hogy elzarándokoljak az úgynevezett rendezvény úgynevezett honlapjára, hogy beosszam a napomat. És ekkor kellett szembesülnöm a ténnyel: az én úgynevezett teljes rendezvényre szóló belépőm arra jogosít, hogy megkóstoljam az amúgy majd' minden borkiállításon megkóstolható magyar borászok borait 9 órától 14 óráig, meghallgathassak több előadást borkereskedelmi témákban (kétségtelenül neves előadóktól, többek között a világ legjobb úgynevezett bormagazinjának az úgynevezett főszerkesztőjétől – ám nem vagyok úgynevezett borkereskedő), valamint részt vehetek egy úgynevezett interaktív játszóház különböző programjain. Például: Legyen ön is borszakíró! (nem leszek!); Segítsük a magyar bormarketinget! (segítem én felszólítás nélkül is!). Az úgynevezett teljes rendezvényre szóló belépő azonban nem jogosít fel az úgynevezett Mesterkurzusok szekció látogatására. Így nem élvezhet közelről sem Elizabeth Gabay, sem Mészáros Gabriella, sem Angela Muir, sem Jancis Robinson kóstolási tudományát. Ehhez előadásonként kell jegyet váltani. Gondolom azért, mert ez a szekció nem annak az úgynevezett rendezvénynek a része, melyre a két napos úgynevezett belépőt kaptam. Nincs ezzel semmi baj, biztosan nem ingyen jönnek az európai úgynevezett aranyszájak. De nem lehetne ezt előre közölni az úgynevezett fair play vagy square deal jegyében? Erre az úgynevezett teljességre mondaná Kohn bácsikám New Yorkból: ügyes, határozottan ügyes!