Glicerinterhes időkben felértékelődnek azok a borászok, akik egyik kezükkel a szőlőt ringatják, másikkal meg az akonát simogatják. Légli Géza ilyen borász. Nem szaporítanám azonban a szót róla, aki ismeri, annak fölösleges, aki nem ismeri, kattintson párat, például ide, ahol dicsértem, vagy válogasson az itt megjelentekből. Most kizárólag a Kislaki Bormanufaktúra legjobb boráról írok, a 2007-es Jánoshegyi Merlot Válogatásról. Ezt dobta a felszámolásra ítélt kamra, én pedig örülhettem.
Ez a szőlő nem savanyú
Meglepően üde, mély lilás-bíboros színében a fáradtságnak semmi jele. Illatát először a csokoládé–kávé-fűszer trió határozza meg, ami a leheletnyi illóval kiegészülve egzotikus kombinációt eredményez. Nem is kell azonban sokáig zsonglőrködni a pohárpörgetéssel, hogy érvényre jussanak a gyümölcsök, érkezési sorrendben: szeder, áfonya, meggy, majd jön sok más, például tejes kávé, fahéj, egy kis bors és menta. Szájban krémes, mint a sűrű tejszínnel vagy completával ízesített friss kávé. Az arányos savakra, a finom szemcséjű, érett tanninokra talán kicsit nyurga test épül. A korty az elejétől a végéig öröm, ezért is sajnálom annyira, hogy zamatai gyorsan elillannak a számból.
Arról persze fogalmam sincs, hogy a bornak mennyi köze van a teroirhoz, de úgy érzem, ebben a borban Légli Gézának sikerült megtalálnia az egyensúlyt a fajta és az egyediség között. Aki Légli Gézát keresi a borban, meg fogja találni, de annak sem kell kutatóexpedíciót indítania a a palackban, aki a fajta erényeit akarja élvezni – bennem mindenesetre nem keltett olyan kételyeket, mint egykor a sauvignon blanc. Jelen állapotában 7 pont, és ha hosszában tovább nyújtózkodik, nem sajnáltam volna tőle többet sem.
(A fotó Légli Géza honlapjáról származik)
