Mindig is érdekelt az az ellentmondás, ami a terroirfaggatók szándékai és az általuk telepített fajták között feszült. Nemrégiben a Winfer kapcsán sokan a bírálok orrára húzták: a Pávát (amiből persze két cabernet figyel árgus szemmel) nem, de egy sangiovesét bezzeg képesek voltak terroirbornak minősíteni. Ám ha már, akkor bizony legyünk valóban ortodoxak: mi köze lehet akármelyik világfajtának bármelyik borvidékünkhöz? Vagy másképpen: van-e világfajta, melynek térképebb e táj? A cabernet franc vagy a sauvignon blanc talán kevésbé tájidegen a sangiovesénél, mert néhány évtizeddel vastagabb a múltja? És akkor azt még nem is említettük, hogy sokan nemcsak klónt, hanem oltványt is külföldről, Ausztriából, Olaszországból vagy Franciaországból vásárolnak. Terroirista agarak műnyulat kergetnek? 

Ez is eszembe jutott, miközben Légli Géza egyre szépülő ültetvényeit néztem: chardonnay, sauvignon blanc, rajnai, merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon, újabban pinot noir... És közben pontosan tudom, hogy ha egy morzsányi terroir is szorul a Balatonlelle fölötti domboldalak löszébe és barna erdőtalajába, azt a keramikusból borásszá avanzsált kétszeres ifjú apa (ez úton is gratulálunk nemrég született kisebbik gyermekéhez) kiszaszerolja, és palackba gyűjti, abba a cca. ötvenezerbe, melyet birtoka végső formájában adni fog. A családból hozott „terheltség” ismeretében lenyűgöző az eszköztelensége: fahordó és néhány műanyag tartály,természetes erjesztés. Persze ha korábban az archaizmusnak ettől a formájától elgyengültem, ma inkább a veszélyeit látom, és egyre kevésbé tartom isten elleni véteknek a technológiát. De hát kinek a pap, kinek a természet, a nagy... Légli Géza jóban van istennel, bízik is benne, és a hordóit sem tartja szárazon.

Jánoshegyi panoráma

Rosé 2008 (7 ezer palack)
Érett hagymahéj szín erőteljes barnás reflexekkel. Illatában sok friss gyümölcs, kevés eper, sok ribizli és csipetnyi cseresznye. Érett de élénk savai szájban tolják lefelé lendületesen, pedig vastag anyag - legalábbis egy rozéhoz képest. Csipetnyi cseresség is szorult belé, melytől kellemesen fanyar lesz, de még ezzel együtt sem tudja elfedni (uram bocsá' integrálni) az alkoholt (12,8%). Már-már siller, és magabiztos 4 pont. Ennyit hozott a 6 órás héjon áztatás. Egy persze biztos: Légli Géza nem ezzel a rozéval ás le a terroir szívcsakrájához.

Vitéz Chardonnay 2008
Nehéz megítélni valódi értékeit, bár az kétségtelen, hogy izgalmas anyag. Ebben nyilván segített a hordóhasználat egyedi sokszínűsége is: 10 hl-es akácban, 10 hl-es első töltésű tölgyben, valamint 2. és 3. töltésű barrique-okban is érett hozzá alapanyag. A fa egyelőre intenzíven jelen is van az illatában, mellette sok virág, élükön a kamillával. Szájban egy érdekes gyógyszeres, kesernyés zamat dominál. A savak rendben vannak, kellően fickósak, a meglehetős testhez jól illeszkednek. Egyelőre mindene ezerfelé akar szaladni, pedig telt, vastag, húsos, harapnivaló. 5 és 6 pont között, valahol félúton, és még bármi lehet belőle.

Sauvignon Blanc 2008 (2200 palack)
A kérdések sorban a legfontosabb: vajh felülírhatja-e a faját a terroir? Vagy a hordó? Vagy a borász? Akár hajlanék is arra, hogy igen. Írja felül, és készítsen harmonikus, izgalmas bort, szakadjon el a konvencióktól és divatoktól, mutassa meg akár egy közismert fajtának is az új arcát. Csak ugye egyből feltevődne a határra vonatkozó kérdés: azaz meddig is lehet elmenni? Vagy meddig van értelme elmenni? Meddig egyéni stílus, és honnan megerőszakolása a fajtának?
Ez az 500 literes első töltésű tölgyfa hordókban finom seprőn erjedt és érlelt sauvignon blanc nagy ívben tesz a konvenciókra: azaz bár a fajta füves, csalános, bodzás illatvilága ha fel is fedezhető, inkább az agyam akarja érezni, mert tudja: ezek nélkül nincs SB. Hát van. Meg magas alkohollal is van: ez például erős 14%-ot gyűjtött magába. Nagyon egyedi illat- és ízvilág: legfőképpen sok gesztenye: illatban gesztenyevirág, zamatiban sült gesztenye. Szájban sima és lendületes, vastag és fickós. Az 5 pontomban a kételyek és a tetszések is benne vannak.

Milyen magas legyen a tőke?

Pirosbor 2008 (merlot siller; 3100 palac) A kedvencem: elég lenne talán annyi, hogy az első legjobb Tüske siller méltó társa, már-már tüskei magasságokba emelkedve. Illatában rengeteg gyümölcs masíroz, élükön a meggy és a málna, meg egy kis citromsavas málnaszörp. Szájban mesterien balanszíroz a sav, a test és a tanninkészlet. Tanítani lehetne belőle a sillert. Bor a mindennapokra, amiről nem beszélni kell, hanem inni, tisztán vagy szódával hígítva, és örülni, hogy néha milyen egyszerű is lehet a világ. 5 pont.

Birtokvörös 2007 (2000 palack)
A Púpos dűlő cabernet sauvignonja és a Jánoshegy merlot-ja fele-fele arányban. Ez lenne az alap vörösbor, nem terroirfaggató, inkább könnyed, elegáns, sok gyümölccsel. Illata érett, benne valóban ott az előírt gyümölcskosár: friss meggy, cseresznye, fekete szeder, ribizli, mellettük vanília és fűszerek (főleg bors és paprika). Szájban azonban közel sem ennyire felhőtlen az élmény: nyers, a tanninok húznak (talán nem volt tökéletes érettségű a cabernet sauvignon?), éretlen még minden tekintetben, és kétséges, hogy ezt az éretlenségét kinövi. Ám így is kellemes ital, 4 pontot megér. A 2008-asból már 3000 palack készült.

Jánoshegyi Merlot 2007 (6500 palack)
Itt aztán nincs kétség: sem a fajtában, sem a terroirban. Ha nem is a zászlós bor, mert annak ott a válogatás merlot, leginkább ez árulkodik arról, milyen is lenne a lehetséges világok legjobbika Légli Géza szerint. Illatában a sztenderd gyümölcsök mellett markáns a keserűmandulás-meggyes vonulat, ami egzotikusan vegyül a csokoládés chilis jegyekkel, valamint némi animáliákkal. Már az illatban feltűnik egy kis ásványosság. Szájban érett és kerek, a korty hosszú, kellemesen ásványos. Fajta és a genius loci termékeny szimbiózisa: 6 és 7 pont között, és megy felfelé, mint a raketta.

Pinot Noir 2008 (900 palack)
Készült belőle kereken 900 palack, azaz három barrique hordónyi. Felvásárolt, de ellenőrzötten termelt alapanyagból. Két szempontból is kísérlet: harmada első töltésű barrique-ba került, harmada második töltésűbe, harmada harmadik töltésűbe. Az eredmény intenzív meggy, sok ásvány, kávé, fekete csokoládé és kevéske vanília. Savai élénkek, tanninjai azonban nyersek (talán sok volt a majd' 20 nap héjon erjesztés). Lecsengésében zavaró kesernye vegyül. 5 pont, és izgalmas kísérlet.

Ezt a terroirt szeretném megmutatni...