Mit lehet gondolni egy aszúról? Mármint azon túl, hogy jó/tetszik/kérek még... A botrytis és a mindenféle összetételű cukrok igencsak bezavarnak a száraz borokon iskolázott szájakban. Ilyenkor meg kell találni a sav-extrakt-alkohol hármashoz képest azt a dimenziót, ami szépen elhelyezi az édességet és a vele érkező aromákat az amúgy is bonyolult, három-négy-n dimenziós koordinációs rendszerben. Szóval nehéz, és szép föladat puttonyszámok fölött merengni, aszúkat lögybölni, szagolni, szürcsölni, csócsálni. És ha nem is kell az aszúk bonyolultságának, sokdimenziósságának elméleti megalapozásához segítségül hívni megboldogult David Hilbertet, aszúkat pontosan értékelni mégis csak a legmagasabb szintje lehet a borértésnek.
Mindjárt itt van például egy tényező, amely talán egyetlen magyar bor sorsát sem befolyásolja olyan árnyaltan és mértékben, mint az aszúét: az idő. Tavaly egy nagyszabású kóstolón Kovács „Hétszőlő” Tibor épp arról értekezett, hogy a jó tokaji aszúnak több élete van mint hét macskának, ennek megfelelően Próteusz hozzá képest az állandóság jelképe lehetne. (A birtok történetéről, a gazdálkodás alapelveiről egy röpke kattintásnyira olvashatnak bővebben.) Kétségtelen azonban, hogy ezt csak kevesek tapasztalhatják. A többség meg kénytelen a borszakértők/írók, gyűjtők stb. szűk körének véleményére támaszkodni. A Hétszőlő esetében immár második alkalommal volt lehetőségem megnézni, cáfolja-e az idő létezését az aszú, jelen esetben az 5 puttonyos verzió. A lapozás után ezekből következik stílusosan öt 1999-től 1988-ig.
A Hétszőlő ötputtonyosai furmintból készülnek. A Tokaj-Hegyalján elterjedt fajták közül ez az, amelyik amellett, hogy jó aszúsodik, és szorgosan gyűjti a cukrot, akkor sem dobja el magát punnyadtan, amikor sokat begyűjtött, mert acélos savai megmaradnak, hogy mozgassák a képződő nagy tömeget. Az itt szereplő aszúk titrálható savtartalma például 7,2 g/l és 10,4 g/l közé esett. (Persze a savérzet nem csak a titrálható savak függvénye!)
1999. Mondhatni majdnem ideális évjárat volt a tizenegy évvel ezelőtti. A száraz, meleg nyár miatt korán érett a szőlő. Az aszúszemek egészségesek voltak, a savak is megmaradtak. A Hétszőlő aszúja annyiban az évjárat jellegzetes formáját hozza, hogy illata kristálytiszta, melyben remekül harmonizál az érett, de friss gyümölcs, citrusok, sárgabarack, trópusi gyümölcsök édessége, mandula, mézes dió... És aztán lehet elölről kezdeni. Érdekes jelenség, hogy a pohárban szellőztetve illékonynak bizonyul ez az összetett illat. Szájban krémes, mégis lendületes, húsos, zamatos. Egyszerűen jó. Arányos a struktúrája, az a bizonyos savgerinc meg áll stabilan, ahogy kell. Már most is nagy aszú, és lesz még nagyobb is. (Alkohol: 10,86%, sav: 8,8 g/l, cukor 133 g/l.
1996. Aszú szempontjából sem ideális évjárat: az éppenséggel nem volt hátrány, hogy a nyári forróság nem kínozta a szőlőket, de szeptemberben beköszöntött a változékony, taknyos idő, ami az aszúsodást segítette ugyan, mert a csapadék hatására a szemek megduzzadtak és megrepedeztek (például a hárslevelűt is megtámadta a botrytis), de utána a gyakori csapadék miatt nem tudtak száradni. A Hétszőlő persze – elvégre mindenekelőtt aszúkra szakosodott pincészet – ebből az évjáratból is készített aszút. Nekem úgy tűnt, most valódi koránál kicsit öregebb. Illatában a ‘99-esnél tapasztalt áttetsző tisztaság érettebb, már-már az old school iskolára jellemző illatvilággal párosul. A narancsos, sárgabarackos, sárgadinnyés, aszalt gyümölcsös, vaníliás illat gombával, avarral, dohánnyal, ázott tölgyfakéregre emlékeztető jegyekkel párosul. A korty bár nehezebb/nehézkesebb, hosszabb és szélesebb, mint a ‘99-esnél, a végében némi karamellességgel. Az illatba mintha halvány penészesség is befurakodott volna. (Alkohol: 11,18, sav: 7,2 g/l, cukor: 132 g/l.)
1994. Ahhoz képest, hogy ezt tartják a ‘90-es évek leggyengébb évjáratának, a Hétszőlőnek sikerült némi aszút készíteni, igaz felvásárolt alapanyagból – a pincészet ebben az évben vásárolt utoljára alapanyagot. (A nyári és az őszi szárazság miatt az aszúsodás elenyésző volt az egész borvidéken.) Ez az aszú épp olyan, amilyen az évjárat. Mintha már túl lenne a csúcsán: illatát az erősen pörkölt (odakozmált) karammell, a dohányfüstös kesernyésség, a fahéj és a kávé uralja, a gyümölcsöknek legfeljebb az emléke sejlik fel. A kortyban sarkos a sav, az édes és a savanyú teljesen szétválik, hol ragadósnak, hol savanykásnak érzem. A lecsengése tejes/cikóriakávés. Nem tetszik. (Alkohol: 10,17%, sav: 10,4 g/l, cukor: 155 g/l.)
1993. Olyan kiváló évjárat ez, hogy a Hétszőlő fiatal ültetvényeiről is készül mintegy 20 ezer palacknyi aszú, persze nem csak 5 puttonyos, amely viszont mintha átmenet lenne a régi és az új aszúiskola között. (A régi és új stílus problémakörről, amelynek egyes utózöngéi máig hallatszanak, Albert gazda írt nagy alapossággal.) Izgalmas, összetett, mégsem bonyolult. Illatában a tejkaramell elsőre mellbevágó, aztán ahogy nyílik, és megjelenik az aszalt sárgabarack és a kajszilekvár, a mandula, a dió, a gesztenyeméz, háttérben a vanília, a dohány, az avar és egy kis illatos gomba, az első benyomás háttérbe szorul. A korty játékos, eleven, az édesség és a savérzet összecsiszolódott, bár a végében megjelenő gyógyszeres, gyógyfüves jelleg elbizonytalanít. Ezzel együtt is élvezetes, érett, gazdag, húsos-zamatos, nagyon jó struktúrájú aszú, izgalmas fejlődési fázisban. (Alkohol: 11,78%, sav: 9,1 g/l, cukor 144 g/l.)
1988. Az ántivilág utolsó igazán nagy évjárata. Aki ebből talál valamit jó áron, vegye, amíg van. A Hétszőlőnek is jutott egy kisebb tétel ebből az ízig-vérig old school aszúból. Színes mély, a borostyánnál is sötétebb. Sem a dohányos, vaníliás, sárgadinnyés, aszalt gyümölcsös, kávés, gombás illatjegyek, sem az nem riaszthatja el tőle az aszúfanokat, hogy hangyabokányit magasabb az illója, mint az eddigieké. Mindezzel együtt is teljesen rendben van, aki pedig szereti az oxidáltságból eredő finom kesernyésséget, kifejezetten élvezni fogja. Szép bor egy nagy évjáratból. (Alkohol: 12,4%.)
