Skip to content


Szekszárdi dionüszia

Mit szépítsek, az alkohol mellett nem utolsósorban a borászok vonzanak a borhoz. Ők ugyanis – legalábbis a kisebb birtokon gazdálkodók, jobb híján nevezzük őket kézműves borászoknak – klasszikus értelemben vett kisiparosok. Olyan kisiparosok, akik legalább másfél-két évig, olykor tovább készítik a jó esetben mesterremeket, egyszer-másszor meg a kontár munkát. De legyen a boruk akár ilyen, akár olyan, kötődésük a végtermékhez bensőséges, és többségük arról is meg van győződve, hogy bizonyos értelemben kiválót alkotott (a szomszédé ellenben guggolós). És van még egy különleges tulajdonságuk: bár tudják, hogy a szőlőből meg is kellene élni, azaz nem ártana figyelembe venni mindenféle megtérülési mutatókat meg gazdaságossági számításokat, olykor ezeken a prózai – sőt költőibb: matematikai! – tényen is képesek felülemelkedni. Nem tudom, mi éltetné különben például Losonci Bálintot, Légli Gézát, Takács Lajost, Karner Gábort, és még persze lehetne folytatni a sort hosszan. De most Pálos Miklósról lesz szó!

Pálos Miklósban – akit részben Alföldi Merlot-nak, részben Szentesi Józsefnek köszönhetek –, azonban ezen felül még egy vonzót találtam: miközben jobb kezével keresztet vet, bal kezével fricskát mutat; egyik pillanatban Hamvas Bélától vagy Prohászka Ottokártól idéz, a másikban az ötödik palack utáni élményeiről beszél. Közben ömlenek belőle az ötletek, a tervek, az élmények – minden mondatába megpróbálja belesűríteni saját és felmenői élettapasztalatát. Az alkohol meg alkohol: attól be lehet rúgni, ami időnként be is következik. De nem baj: a bor a mámorról szól. Na, ezért a kendőzetlen őszinteségéért szerettem meg Mikit, a szekszárdi fiók-Dionüszoszt. És nem utolsósorban azért, mert nem csak issza: nagyon jó borokat készít, évről évre jobbakat.

Ezért született ez a film, és persze kísérletképpen. A youtube gonoszságából két részletben – de így akár két szólamban is lehet hallgatni Mikit. Mellette vannak kóstolási jegyzetek is, szórványosak, de nélkülük is egészen határozott emlékeim vannak a borokról. Arról, hogy ha nem is teszettek ezért-azért (ízlésbeli fanyalgások), unalmas, egysíkú egyik sem volt.

A BOROK

Campus 2008
Szekszárdi vörös házasítás csavarzáras üvegben. Egyetemista bor – mondta a borász, a miértről és a történetről a filmben bővebben is esik szó. Most már kapható a 2009-es is helytől függően ezres körüli áron. A 2008-asra annak idején azt írtam: az egyik legjobb újbor, amit itthon ittam. A címke ízléses, a Hamvas-idézetről lemondanék (úgy általában az idézetekről a borospalackok hátcímkéjén: nem olvasni akarok a palackról, hanem meginni belőle a bort). Illata gyümölcslés (meggy és málna kevés ribizlivel), fűszeres. Amikor kóstoltam, már kicsit túl volt a fénykorán, de üdeségéből sokat megőrzött, cserekkel nem stafirozták ki vastagon, de nem is hiányzott belőle, 4 pontot véstem mellé. A 2009-est tartályból kóstoltam: merlot és zweigelt osztozik a palackon testvériesen. A 2008-asnál komolyabb, nagyobb testtel, több tanninnal, gazdagabb beltartalommal.

Rokka Kadarka 2007
Okozott csalódást, okozott felhőtlen örömet. Szóval bizonytalan vagyok. Legutóbb: diszkrét, de ezernyi árnyalatot felvonultató illat, friss gyümölcsök, főleg a ribizlis vonal erős, de határozott a fűszeressége is, mögöttük elegáns háttérként a fás jegyek, valamint bőr és dohány. A korty lendületes, fenemód csúszik, stabil szerkezet, finom savak, cserek alig, az alkohol elbújt. Egy baja, hogy némileg súlytalan, de egy ötösre bármikor jó. Máskor úgy éreztem, korrekt, de semmi több, azaz vékony négyes. Vajon melyik az igazi?

Rokka Kékfrankos 2007
Behízelgő illat, finom szövetű textúra, klasszikusan bársonyos tannin – magas alkohol. Ha valaki azt mondja, utálja az újvilági borokat, kóstolja meg ezt. Játékos, gyümölcsös és virágos, a fa elegánsan háttérbe vonul, a bőr leheletnyi; tömör, mégis fecskeként cikkan, a tanninok érettek, simogatóak, a korty hosszú és telt, közepén kesernyésséggel. Az alkohol meg annyi-amennyi: sok, de túlteszem magamat rajta az össze többiért: 6 pont.

A 2009-es borok hordóban várják a szebb időnket. A kadarka talán a legszebb, amit valaha ittam, egyelőre tartályban pihen, a syrah és a kékfrankos hozza a pálosi formát.

Címkék: videó szekszárd kadarka kékfrankos 6 pont 4 pont 5 pont borműhely pálos miklós

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr691822908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

marvin__42 2010.03.09. 10:39:09

Poén ez a videós vonal, folytasd mindenképpen! (Bár ez elsősorban nem az én biztatásomtól függ, de azért hozzáteszem a magamét :-)

Weér Yvo · http://borboy.blog.hu 2010.03.09. 11:57:05

@marvin__42: Tervek vannak, a többi már csak idő és pénz kérdése :)

e_easy 2010.03.09. 13:52:08

Gratulalok a videohoz, szepen osszehoztatok - sajatos res a kostolo es a pincelatogatas kozott :)

süti beállítások módosítása