Valami azt súgja: Mészáros Pálék (a képen a tulajdonos) nincsenek a fősodorban. Időnként felbukkan egy-egy írás a boraikról itt-itt, de lelkesedő szavakat ritkán hallok róluk – igaz, rosszakat meg szinte egyáltalán nem. Leggyakrabban a Pécsi Borozó értékeli a boraikat – többnyire átlagosnak. Mészárosék mintegy 40 hektáron gazdálkodnak, kínálatukban minden jellegzetes szekszárdi fajta ott van: kékfrankos, kadarka, bordói fajták, pinot noir. Tízegynéhány éve palackozzák a boraikat. Honlapjuk szűkszavú, de a lényeg kiderül belőle: modern feldolgozó, automatikusan vezérelhető acél erjesztő tartályok, hordós érlelés és így tovább. Sokfelé jelen vannak: vinotékák és hiperek polcain egyaránt találkozhatunk a boraikkal, és mivel jó áron kínálnak megbízható minőséget, vélelmezem, népszerűek is.

A felszámolásra ítélt kamra most Mészárosék 2007-es pinot noir-ját vetette ki magából. Vannak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy Szekszárdhoz illik-e a pinot noir, de kétségtelenül divatos a fajta, általában jó árat is lehet kérni érte, tehát ha csupán gazdasági szempontokat nézzük, érdemes vele foglalkozni. És ha valaki felkészült borász, helytől (olykor évjárattól) függetlenül tud belőle készíteni legalábbis kellemes bort.

Mészárosék pinot-ja nem az izgalmával fogja meghódítani a fajta szerelmeseit; sőt gyanítom, őket meg sem hódítja. Illata gömbölyded: gyümölcsök (meggy, ribizli), kevés keserű mandula, kesernyésség, leheletnyi bőr és fűszer – talán ez utóbbiak teszik kicsit érdekessé. Szájban a sav friss, eleven, de mintha nem lenne belőle elég, az a kevéske cser, ami belekerült, érett, aztán a kortyban nagy szünet, majd meggylés, keserű csokoládés, konyakmeggyes középjáték, végül kicsit édeskés, alkoholosan melegítő búcsú. Ekkor érezhető igazán, hogy a savak nincsenek arányban a testtel. Merthogy a bor nem tartalmatlan, glicerines lomhasággal mozog, tapad a pohár falára erősen, csak éppen a fölösleg gazdagsága hiányzik belőle. Legnagyobb erénye, hogy nem akar nagy lenni, sem brutálisan tömény, inkább elegáns (szegény, de tiszta). Mindenből épp annyi, és csakis annyi van benne, amennyi elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy kellemes legyen. Mintha lefaragtak volna róla az egyenetlenségeket, a recéket és barázdákat, majd simára csiszolták; így aztán túlságosan egyenes, túlságosan egyértelmű. Ha valaki nem tudja, hogyan szeresse meg a pintót, ezen gyakorlatozhat: 5 pont.