Szentségtörés vagy sem, szívesen iszom nyári melegben habzóbort, pezsgőt – persze szívesebben innék reggelente vagy ebéd előtt egy pohár champagne-t, például ilyent vagy ilyent (ezekről majd később talán egy posztot is kerekítek). A családi fiskális politika azonban józanságra kényszerít – minden tekintetben.

Pótlék szerencsére akad bőven. Van két hazai pezsgő, melyeket nem a kifinomultság jegyében készítenek, ám egyszerűségükben is kellemes élményt adhatnak. Mindkettő tankpezsgő. Az alapbort hatalmas, nyomásálló fémtartályban oltják be az úgynevezett tirázslikőrrel, amely speciális pezsgőélesztőből, cukorból és alapborból készített oldat. Ennek a likőrnek a feladata, hogy a semleges ízvilágú, önmagában sokszor élvezhetetlen alapbort zamatos, természetes erjesztési szénsavat tartalmazó, elegánsan gyöngyöző itallá alakítsa. Az érlelés során zajlik le az autolízis folyamata, amikor az élesztőgombák saját enzimjeik hatására lebomlanak – a pezsgő ettől kapja meg jellegzetes zamatait. Érlelés után következik az ülepítés és a szűrés, expedíciós likőrrel (cukor) beállítják a pezsgő édességét, végül palackozzák. A palackot olykor műanyag dugóval, olykor préselt parafával zárják le. Így készül a szegények pezsgője. (A klasszikus – méthode traditionnelle – eljárásnál ezek a folyamatok ugyanabban a palackban zajlanak le, melyben a pezsgő az asztalunkra kerül – meg persze van még ezeregy olyan elem, ami indokolja a húsz-harminszoros árkülönbözetet.) A tankpezsgőket nem érdemes érlelni, vásárlás után mihamarabb meg kell inni. Nem kell hozzájuk speciális pezsgős pohár, azaz flőte sem; a lényeg, hogy hűtsük be jól, és kortyoljuk például egy sauvignon blanc-os pohárból.

Egyik kedvencem – lényegében habzóbor helyett, nyárra, jól behűtve – a Törley Gála, amely száraz, azaz sec pezsgő (cukortartalma 17-36 g/l lehet). Visszafogott, friss, gyümölcsös illatú, az autolízis során keletkező aromák alig érezhetők, talán egy kis marcipános árnyalat, keksz, pirítós jelenik meg. Szájban jólesően kerek, a savai élénkek, frissek, bár fanyarsága kevéssé illik az én pezsgőképembe, itt nem zavar, kifejezetten üdít. Buborékjai nem durvák, egyenletesek, izgalmasan birizgálják a nyelvet. Könnyed, gyorsan múló élvezet szolid alkoholmennyiséggel (11,5%), és a savakhoz harmonikusan illeszkedő cukorral: nekem megér 4 pontot. (700-800 forint körüli áron lehet hozzájutni némelyik hiperben.)

Nemrégiben fedeztem fel az izsáki Royalsekt Arany Sárfehér száraz pezsgőjét. (Az arany sárfehér fajta – melynek eredete ismeretlen, bár sokan a kadarkával rokonítják – hungarikum; szinte kizárólag Izsák környékén termelik, ezért izsáki sárfehérként is emlegetik.) Szintén a szegények pezsgője: 1000 forint körüli áron vásárolható a hiperekben. Jellege azonban egészen más, mint a a Törley Gáláé: illata teltebb, kevés gyümöcs, sok élesztővel, egy kis pörkölt mogyoróval, avas dióval, pirítóssal és csipetnyi marcipánnal – az autolízis hatása markánsabban érződik. Szájban először kellemesen élénk, aztán ennek gyorsan vége lesz, és mindent elfoglal a savanyú cukorka. A korty vége ragadós, egyszerre édeskés és zavaróan kesernyés. A savak és a cukor önálló életet élnek, külön mozognak. 3 pont, de aki vonzódik a teltebb, pezsgősebb ízvilághoz, próbálja ki.