Nemrégiben zöld béka egy kommentben festette rózsaszínre a magyar fehérboros jövőt, pontosabban felhívta a figyelmünket, hogy jobban járnánk, ha elfogadnánk: minden a fehérborra predesztinálja a Kárpát-medence lányait-fiait. („Kétség kívül van némi alapja annak, hogy vörösborainkat rendre elutasítják, hiszen a világ nagyobbik része könnyedén juthat hozzá minden évben/évjáratban tökéletesen érett alapanyagból készült borokhoz. Nálunk még mindig túl sok a nyers savú és tanninú, érdes, durva és jellegtelen vörösbor. Ezekhez képest fehérboraink sokkal jobb átlagot tudnak felmutatni, nem alaptalanul. Tudomásul kell vennünk, hogy a Kárpát-medence alapvetően fehérborok hazája. Ebben a témában sokkal több, nemzetközi színtéren is összemérhető borunk van, sőt.”)
Zöldbéka tételét az úgynevezett őshonos fajták is alátámasztják: a filoxéra vész után a kadarka kivételével – ami amúgy is a Balkánról szivárgott be a rácokkal – szinte csak a fehérek maradtak meg. Közülük a furmint és a hárslevelű lassanként megtalálta mestereit, a juhfark nagyjából a helyére került, az olaszrizlingben is egyre többen hisznek. De ki beszél az ezerjóról? Miközben fél Alföld ezerjót termel, a nagykereskedések kínálatában elvétve tűnik fel ez a fajta. A hazai kínálatot meghatározó kereskedések online boltjaiban mindössze hármat találtam: Bozókyt, Frittmannt és két édeset Miklóscsabitól.
Persze ez csak részben a kereskedők hibája. Amikor megpróbáltam felkutatni a fajta reprezentásait, kézenfekvőnek tűnt, hogy kiindulásként átbogarásszam az elmúlt két év országos ezerjó-versenyének arany- és ezüstérmeseit – elvégre a fényt a környezet is befolyásolja. Eddig nem is volt probléma; a gondok a beszerzésnél kezdődtek. Két alföldi borásszal viszonylag egyszerű a helyzet: Frittmannék és Fonték ezerjóit – ők amúgy a fajta elkötelezett híveinek tűnnek – még exkluzív vinotékákban is meg lehet találni, de ki tud például arról, hogy az egyre szebb borokkal jelentkező izsáki Varga Birtok is palackoz hébe-hóba ezerjót? Móron más a helyzet: ott meg mintha ezerjóból lenne a kerítés, pedig... Kétségtelen, hogy a köz szemében Mór neve jó ideje egybeforr ezzel a fajtával, amely úgy találta meg helyét a Móri-árok szellőjárta völgyének meszes talajában, ahogy a furmint és a hárslevelű Somlón és Tokaj-Hegyalján. Csakhogy Mór jelenleg épp hogy létezik. A Móri Állami Gazdaság szétesésével megszűnt az egyetlen ütőképes formáció, ami legalább a szőlőtermelést át tudta volna menteni a rendszerváltás utáni legválságosabb időszakokon. Ma Mór eséllyel pályázik a „Magyarország lekisebb borvidéke” címre, csak a móri szőlészet és borászat korlátai nem ott húzódnak, ahol a somlóié: terület ugyanis van. De ki műveli? Mindez nagyjából meg is határozza az ezerjó presztízsét és helyzetét a magyar fehérek palettáján: kevesen szeretik, de olykor még ők sem ismerik. Merthogy milyen is lenne a jó ezerjó? Érdemes-e alkoholista búnkat ezerjóba fojtani? Ezt próbáltuk megtanulni huszonegy tételtől (tizenhat szárazból és öt édesbe hajlóból) Kamocsay Hilltop Ákos segítségével, akinél – tekintve, hogy hosszú időt töltött ott az állami gazdaság borászatának irányításával – kevesen ismerhetik jobban Mór és a fajta adottságait.
Ezerjót a rendszerváltáskor mintegy öt és félezer hektáron termeltek – a többségét nyilván az Alföldön –, mert bár rothadékony fajta, rendkívül szép savakkal lehet szüretelni, és a cukorgyűjtésben is serénykedik, ráadásul nem átall eszméletlen mennyiséget teremni. Állítólag Észak-Magyarországról terjedt el az egész országban, de a filoxéra vész után gyökeret verni csak a jelenlegi két termőhelyén tudott.
A borokat vakon, de előre meghatározott sorrendben kóstoltuk, és négyen (Kamocsay Ákos – Hilltop, Lesti Zoltán – Villa Tolnay, vörös és fehér, valamint jómagam) pontoztuk is. Aztán a sort egyedül újra végigkóstoltam, és ha nem is markánsan, de egyes tételeknél mást tapasztaltam, ezért saját pontjaimat külön feltüntettem, a vakkóstolón adott pontokat pedig átlagoltam, és fél pontra kerekítettem. A tapasztaltakról – a közösekről és a személyesekről – két részletben számolok be. Először a száraz borok, majd kis pihenővel az édesek következnek.
Kunvin Ezerjó 2006
Illatában a nem tiszta vagy elöregedett hordó a legmarkánsabb. Ez a fülledt bűz, ha lassan is, de csökken, de továbbra is nehézkes, kellemetlen marad az illat. Szájban már sokkal inkább emlékeztet az ezerjóra, de túl élénkek, sőt inkább durvák a savai. Lecsengése rövid, ráadásul valamilyen közelebbről meg nem határozható kellemetlen, kesernyés íz kíséri. Nagyobb odafigyeléssel valószínűleg egyszerű, de kellemes bor készülhetett volna belőle. Így feledhető. 2 pont (átlag: 2,5).
Font Pince Bócsai Ezerjó 2007
Érezhetően érettebb szőlőből készült, mint az előző. Illata virágos, üde (egyesek szerint parfümös) némi fűvel, egressel és érett szőlővel. Szájban azonban nem szép, a fonnyadó test és a savak nincsenek harmóniában. Túl van a fénykorán, de még élvezhető. 4 pont (átlag: 3,5 pont).
Frittmann Kunsági Ezerjó 2007
Többedszerre kóstoltam. Tavasszal szépnek, tavaly augusztusban, a Junibor első kóstolóján, izgalmasnak találtam. Illatában mezei virágok és ásvány, sőt mintha már csipetnyi palackbukéja is lenne, amit aszalt barack gazdagít. Kerek, összetett és behízelgő. Szájban is hozza a kerekséget, citrusos, zöld barackos, bár összességében szegényesebb, mint az illata. Savai jók. Közepesen hosszú, lecsengésében magkesernye érződik. Mutatta szebb képét is, augusztusban még vibrált, de így is hozza az 5 pontot (átlag: 4,5 pont).
Geszler Család Pincéje Móri Ezerjó 2007
Megosztotta a társaságot: volt, aki illatát üdének, virágosnak, őszibarackosnak érezte, másnak már pacsulis volt, megint más rossz hordóra gyanakodott. Elsőre illósnak éreztem, de nem az aldehidek, hanem a hordó lehetett abban a ludas, hogy kellemetlen emlékeket hagyott a szájban. Éretlen, zöld ízek, lapos savszerkezet, rövid. Akkor 2 pontra értékeltem. Aztán nekifutottam még egyszer – egy másik palacknak. Csoda ugyan nem történt, de határozott javulás igen: ha nem is gazdag az illat, de tiszta, üdítő. Kis virág, kis fehér húsú barack, citrusféleségek egyike-másika. Szájban azonban már megjelenik a hordó, savai laposak, mégis nyersek – nem gerinc, inkább páncél. Lecsengése rövid. Valószínűleg az alapanyagon kellene javítani, de megérdemel 4 pontot (átlag: 3 pont) (Műsoron kívül: a pince üdítően friss királyleánykáját is érdemes megkóstolni.)
Varga Birtok Ezerjó 2006 Gabriel Selection
Az izsáki Varga Birtok – amely próbál kitörni az olykor kellemetlen névrokonságból, például úgy, hogy prémium borait Caligarius néven palackozza – eddig sok szép, könnyeden elegáns borral örvendeztetett meg. Tavaly augusztusban a Borfaluban kóstoltam tőlük üdítő rajnait és egzotikus izsáki sárfehért. Azok alapján többet vártam. A dohos illat elfedi a valódi – és valószínűleg létező – értékeit. Talán rosszul kezelt hordó... Pedig a struktúrája alapvetően rendben lenne. A dohszag azonban végül mindent elnyel. Még egy kísérlet, újabb palack: valóban nem friss. Érződik rajta a kor. Iható, de fád: sem ropogósság, sem friss gyümölcsösség nincs benne. Illata a töppedt nyári almát idézi. Lecsengésébe kellemetlen savanyúság vegyül. Egy éve valószínűleg nagyobb élmény volt kóstolni. A második palack stabilan hozta a 3 pontot (átlag: 2 pont)
Frey Szabolcs Móri Ezerjó 2007
A móri hegybíró bora. Illata visszafogott, már-már neutrális, amiben csak hosszas lögybölés után jelennek meg a mezei virágok, majd egy kis barackosság, vadkörte, lime. Szájban meghökkentően direktek a savai – a testhez képest mindenképpen sok van belőlük, és karcosak is. Nincs hibája, de túl sok erénye sem, mintha a készítője sem tudná eldönteni, mit gondoljon a fajtáról. Arctalan bor, de a 4 pontot így is megüti (átlag: 4 pont).
Bozóky Móri Ezerjó 2007 (nem forgalmi tétel)
Az alapanyag tartalmas lenne, de valahol elromlott, legtöbben itt is hibás hordóra gyanakodtunk. Ez már csak azért is sajnálatos, mert a beltartalmi értéke érezhetően többre érdemesítette volna, bár a végében ott van a túlhúzott présre utaló kesernye. Általános meglepetésre a szárazpróbája gyönyörű, szép érlelt illatok maradtak utána a pohárban. Az összkép azonban ezzel együtt is halovány: 3 pont (átlag: 2 pont).
Varga és Fia Móri Ezerjó 2007
A nyitánya kénes, ami mögül idővel elősejlik valami virágos, nyárialmás, barackos friss illat. Szájban zamatos; kicsit vézna ugyan, de üde, a savérzet finom, és a csipetnyi ásványosság is sokat dob rajta. A hőmérsékletre nagyon kényes: melegedésre a savak brutálisak lesznek, és mindent maguk alá gyűrnek. Ezzel együtt is megér vagy 4 pontot (átlag: 4 pont).
Font Pince Ezerjó Selection 2006
Október elején szüretelt szőlőből, klasszikus (értsd: nem hűtve) erjesztett bor, melyhez a szőlő a soltvadkerti Szarvaskút dűlőben termett egy korlátozott terméshozamú ültetvényen. Eddig két kollégának is tetszett: lelkesedett érte korábban Albert gazda, majd Vörös és fehér. Az érleltség határozottan érződik az illatában, sőt van némi édeskés-botritiszes jellege is, hosszasabb szellőztetés után azonban határozottan virágosba fordul. Szájban kerek, ásványos-sós, aszalt gyümölcsös. Tömör, összetett, de a savai nem illeszkednek szervesen a szerkezetébe: nem vibrálnak, sőt itt-ott mintha karcolnának. Mindezzel együtt nagyon jó inni. 5 pont (átlag: 5 pont).
Maurus Móri Ezerjó 2006
Tömör, gazdag, sokrétű illat a fától az ásványosságon át az aszalt gyümölcsökig, de van itt körte, birs, fanyar vackor, fahéj, tea. Szájban zamatos, de kócos, itt az alkohol, ott egy kis cukor kandikál elő belőle. A kortyban is érződik a fahordós érlelés, ami a savakon is sokat segít. Vastag, szinte harapni lehet. Komoly bor. Talán egy picit lehetne hosszabb. Még sok lehetőség van benne. Ott és akkor nekem 6 pont volt (átlag: 7 pont).
Bozóky Móri Ezerjó 2006
Egyszer már horogra akadt. A kóstolási jegyzeteket mazsolázva majdnem leírtam, hogy „fajtajelleges”, ami Bozókyék munkássága felől nézve nem is lenne túlzás. Ugyanakkor épp az a baj, hogy egyelőre nem látszik a fajta milyensége. Bozókyék ezerjója felidézi például vadvirágok, fűszerek, túlérett gyümölcsök, aszalt almaszirom, egres, érett körte illatát. Szájban is hozza ugyanezt az összetettséget, tömör testet, de a savak már nem elég lendületesek ahhoz, hogy a szerkezetet mozgásba hozzák. Amilyen ígéret volt az antréja, olyan lapos a búcsúja. Mintha túl lenne a fénykorán. A mezőnyben így is megérnek az értékei 5 pontot (átlag: 4,5 pont).
Varga és Fia Móri Ezerjó 2006 Barrique
Ha nem tüntették volna fel a címkén nagy betűkkel, hogy ezt a bort újfahordóban érlelték, akkor is ez lenne az első, amit bárki kiderítene róla. A fa ugyanis tolkodóan nyers, a bor minden értékét elfedi. Pedig lenne miben gyönyörködni bőven: ásványosság, friss gyümölcsök (egres, nyári alma), szájban érvényesülhetne a jól strukturált savszerkezet, az üdeség, egy kis kellemes fanyarság. A fa azonban ezeket rendre felülírja, még a lecsengésben is jobbára a kormosság dominál. Ez a bor a fával egyértelműen veszített. Kár érte. 4 pont (átlag: 4,5 pont).
Bozóky Móri Ezerjó 2005 Barrique (nem forgalmi tétel)
Dugós. A kortyban és a hosszú lecsengésében még így is érződik: tartalmas, harmonikus anyag. Remélhetőleg még lesz alkalmunk visszatérni hozzá.
Pontica Móri Ezerjó 2006
Illata intenzív, érett, mintha egyes fürtöket megkapott volna a botritisz. Libamájas sherrys, barackos jegyek mellett szemérmesen felbukkan a fa is. Szájban vastag, súlyos, a túlérett-aszalt almát jól ellensúlyozzák a szép savak és az ásványosság. Lecsengésében van némi sós érzet és egy kis kellemetlen kesernye, mintha túlhúzták volna a prést. Ezzel együtt tetszett, ahogy egykor a kollégának is, így ott a helye a 6 pontosok klubjában (átlag: 6,5 pont)
Maurus Móri Ezerjó 2007 (szűretlen hordóminta)
Összetett illatában kellemesen vegyül az ásványosság a mezei virágok, a birs és az aszalt gyümölcsök illatával. Egyszerre tud gazdag és komoly, ugyanakkor könnyed és elegáns lenni – egyszóval: harmonikus. Szájban érezhető a fiatalsága, savai még élesek, de ott van mellettük az izmos test, amely könnyedén zabolázza meg őket. Igényli az érlelést, de minden adottsága megvan arra, hogy egy-két éven belül nagy bor legyen. Egyszerűen jó inni. Egyelőre 7 pont (átlag: 6 pont).
Maurus Móri Ezerjó 2005
A finom palackbuké mellett enyhe virágillat, pici alma, birs és botritisz, de érezhető benne a fa is. Az összetett és strukturált illathoz képest szájban csalódást okoz: savai metszően hasítanak végig a szájon, és mintha nem lenne elég tartalom, ami fékezné, szelídítené őket. Nem is tölti ki a szájat, bár ha a savtól el tudunk tekinteni, zamatos. Egykor jobban tetszett. Most 5 pontra taksáltam (átlag: 6 pont).
A következő forduló az édeseké.
A poszt A Művelt Alkoholistán jelent meg.
