El kell ismerni, szép ember Krizan Rudi, a Kárpát-medence Michel Rolland-ja; bár engem inkább George Michaelre emlékeztet: dizájnos borosta, művészien hátrafésült haj, laza eleganciával viselt fekete öltöny, a zakóból finoman kivillan az ultramarin bélés; papucscipő zokni nélkül – egyszóval igazi popsztár (nehéz is elképzelni, amint éppen libaszépségversenyre készíti fel tollas neveltjeit). A popsztár néhány napja fellépett kedvenc hazai vokalistáival, Matolcsy Wolf Sárával és Ottrubay Wolf Ágnessel, hogy bemutassák a jubileumát ünneplő Etyeki Kúria ünnepi italát, a Rózsakert fantázianevű fehér küvét.
Kifejezetten bájos triót alkottak az Etyeken, a Kúria kertjében szervezett összejövetelen, amelyen a barátoknak és üzlettársaknak koncertmesterként Rohály Borkalauz Gábor mutatta be a "nagy fehérbort", a birtok tulajdonosai pedig köszönetet mondtak azoknak, akiknek a bor elkészültét és egyáltalán, az Etyeki Kúria sikereit köszönhették („anyámnak, apámnak, a nagymamának, Mari néninek...”).
És a bor? Az egyelőre még seprőn, kénezés nélkül érő bor gerincét acéltartályban erjesztett és érlelt sauvingnon blanc és királyleányka adta, amihez barrique hordóban (bocsánat: új kis fahordó vagy új kisfahordó? – nem is emlékszem, hogy mondta a doktor úr) erjesztett és érlelt chardonnay adja a kiegészítő ízeket. Az eredmény már most izmos: illatában a sauvignon dominál, ízében pedig friss barackos kiegészítést kaptak a még igencsak elevenen fickándozó savak; de ha majd minden a helyére kerül benne, izgalmas, karakteres színfoltja lesz a hazai fehéreknek. Minden magyarok borklojzija szerint nagy bor lesz, amely tíz év múlva is megfelelő beltartalommal bír majd. És valóban, a savak és a test felől nézve ez nem is elvetemült gondolat. Mintha ebben a borban már körvonalazódna egy csak a Kúriára jellemző stílus.
Ha minden igaz, az e lapokon is dicsért a 2005-ös pinot noirjuk után minőségileg új szintre lépnek ezzel a borral, amit a palackok Ipacs Géza tervezte címkéje is tükrözni fog. Zárójelben: lassan nem lesz olyan jelentős borászat kis honunkban, amelynél Ipacs Géza még nem fordult meg. Ami talán nem jó. De ezzel nem Ipacs Géza tehetségét kérdőjeleznénk meg. Zárójel bezárva.
A tények röviden: Ágnesék tíz éve vásároltak egy pincét Etyeken, mindössze 3 hektár használhatatlan szőlővel, hogy beszálljanak a fellendülőben lévő borturizmusba. Barátok javaslatára új telepítésekbe fogtak, területeket vásároltak, majd hamarosan megjelent Rudolf Krizan, a birtok igazgatását pedig átvette Ágnes testvére, Sára. Ma 17 hektár van a pince tulajdonában, egyelőre 12 hektáron virít szőlő, az etyeki Öreghegyen lévő (a falu végén, az első dűlőúton balra), több épületből álló pinceegyüttesben a borvidék egyik legkorszerűbb pinceüzeme működik, amelyet Közép-Európa egyik legfelkészültebb borásza irányít.
A borok stílusát lehet vitatni, a Kúriában folyó szakmai munkát aligha. Az első tíz év az alapok felépítéséről, a borvidék, a szőlőterületek adottságainak a megismeréséről szólt, amihez ez nem is olyan sok idő. De tovább kell lépni; és a Rózsakert az első igazán nagy lépés.
Gratulálunk az eddigiekhez, gratulálunk a továbblépéshez.
A poszt A Művelt Alkoholistán jelent meg.
