Szép az ígéret, ha megtartják, és én most megtartom: jöjjön a vörösek után a Pannonhalmi Apátsági Pincészet és a St. Andrea fehér alapküvéje.
Ha fel kellene sorolnom egyes presztízspincék teljes szortimentjét, igencsak zavarba jönnék. A St. Andrea élen jár a sokszínűségben. Idei katalógusában például 22 (azaz huszonkettő!) forgalmi tétel szerepel: 10 vörös (egy alapküvé, két bikavér, négy pinot noir, két kékfrankos, egy kadarka), egy rozé és 11 fehér (öt küvé, két-két olaszrizling és chardonnay, valamint egy hárslevelű). Ez aztán a terroirfaggatás! Az persze más kérdés, hogy ennyi tételt fejben és kordában tartani még a borásznak sem lehet egyszerű, a borfogyasztótól meg igencsak komoly elkötelezettséges kíván, hogy kövesse az „őrzöm csodálatos álmodat” és „angyal szállt el a város felett” mögötti tartalmat.
Ehhez képest a Pannonhalmi Apátsági Pincészet szortimentje letisztultnak mondható: mindössze tíz tételből áll (benne egy primőr, a St. Martinus fehér küvé, és a két Tricollis). Kétségtelenül jobban követhető, vagy mondjuk úgy: fogyasztóbarátabb. Persze kinek a pap... csak enyém legyen a papné.
A két alapbor árban nagyon közel van egymáshoz: Akutyafáját 1500, Tricollis 1440 (Bortársaság). Utóbbi már kiforrottnak tekinthető, ráadásul nem is előzmény nélküli (a Bussay Esküvé és a Szeremley Rizling két szép előképe a sikeres olasz-rajnai házasításnak), míg Lőrincz György először próbálkozott ezzel a fehér budget összeállítással.
Kortyolgattam, élvezkedtem, majd módjával méricskéltem és latolgattam is.
Pannonhalmi Tricollis Fehér 2008
Hat év tapasztalatai sűrűsödnek ebben a küvében, melynek a gerincét az olaszrizling (40%) és a rajnai rizling (40%), fűszeres tramini 20%. Acéltartályban erjedt és érlelődött. Egyik idei kedvencem: jó bor jó áron: behízelgő illatok, lendületes, arányos savak, közepes hosszúság, széles korty és mosoly... Némileg meglepett, hogy van benne 2,1 gramm cukor, amit persze ellensúlyoz 7 gramm sav. Friss és igen, egyetérthetek a forgalmazóval: valóban szomjoltó. Világos szalmasárga szín, illatát leginkább a rajnai finom petrolossága mellett a citrusok határozza meg, amihez a tramini is hozzátesz egy kis virágos, fűszeres illatot, de éppen csak bekukkant. Az illatkép nagyon kompakt, nem csábít arra, hogy szétszálazzuk. Szájban a lendületes savak a csipetnyi szénsav társaságában nagyon kellemesek, egyszerű, ám mégis teljes élményt adnak. Az a kis maradékcukor talán kell is, hogy a savakat kordában tartsa. Nem hosszú, de kerek, nem vastag, de teljes élményt ad. A torokban, a korty végén kicsit karcol a sav. A citrusos zamatok után jön egy kis kesernye, de ez utóbbi nélkül unalmasabb lenne. Jó, is, szép is, olcsó is. Simán megér 5 pontot. Nem lesz hosszú életű, de nem is tör Matuzsálem rekordjának megdöntésére.
St. Andrea Akutyafáját Fehér 2008
Az 55% hárslevelű, 19% leányka, 13% chardonnay és 13% tramini (a leányka és a tramini egyik más St. Andrea küvének sem tartozéka) összetételű bor a sokszínűsége alapján kicsit maradékelvű küvének tűnik – ellenben komolykodó. A St. Andrea katalógusa szerint a 40 százaléka fahordóban erjedt, az azonban már nem derül ki hogy melyik az a 40 százalék. Minden fajtának a negyven százaléka? Vagy voltak olyan fajták, melyek fahordóban, mások meg acélban? Persze a végeredmény szempontjából mindegy... Ugyanis a bor egyáltalán nem nyűgözött le: mondhatni sikertelen kísérletnek tűnt.
Mélyebb, aranyba hajló szalma szín – ez valószínűleg összefügg a fahordós érleléssel is. Illatában először csak fa, majd fegyelem és koncentrált figyelem kell, hogy előbukkanjanak mögüle a gyümölcsök, virágok és fűszerek. Pedig vannak, ez másnapra kiderül, amikor végre szelídülnek a fás jegyek, borszerűbbé válik az összkép, kerekebb az ízkép. Szájban szántó savak, égető alkohol, rövid korty. Ugyanakkor nagyon tetszik, hogy markánsak az ásványos jegyei, melyek nagyon jól illeszkednek a citrusokhoz. Sajnos annak savanyú cukorkának az ízével köszön el, amiben túladagolták a savanyító anyagot. Könnyedséget várnék, helyette „másodlagos frissességű” hordókivonatot kapok. Nem rossz, de nem is jó, és főleg nem méltó a vörös párjához, amely viszont árkategóriája klasszisa. Az viszont elképzelhető, hogy őszre, télre összebékülnek a most egymással harcoló elemei, és az ezerfelé szaladó ízek és illatok egy mederbe terelődnek. Egyelőre halvány négyes, a javulás ígéretével.
