Tavasszal Tokaj Renaissance újragondolt és újraszabott rendes évjáratkóstolóján úgy alakult, hogy csupán a száraz borokon tudtam végigszaladni, aztán még megkóstoltam pár érdekességet Litauszki Zsolt menüje mellé, de ezzel számomra véget is ért a rendezvény. A bőség zavara sajnos most tényleg bezavart, én pedig vesztettem is: jelen esetben az édes borokat. Ugyanakkor nagyon jó szárazakat ittam, de igazából egyetlen alkalommal volt na-ez-az-élményem: a Tokaj Nobilis 2009-es Birtokboránál. „Tisztaság, áttetszőség, finom virágok, jellegzetes ásványosság, később illatos gomba, gömbölyű savak, magától értetődő elegancia, természetes nemesség, pár gramm maradékcukor” – jegyeztem fel sebtiben, és azon melegében be is szereztem néhány palackkal, amiknek nemrégiben a fenekére néztem. (A bor pontosan olyan guszta a valóságban, mint itt a képen.)
Bár a borra vonatkozó fontosabb tudnivalókat elolvashatjuk a Nobilis honlapján, Bárdos Sarolta fontosabb gondolatait idemásolom: „Már régóta foglalkoztat, milyen lehetett a száraz tokaji bor, az »ordinárium« több száz évvel ez előtt? Az ültetvények nem voltak fajta tiszták, nehezen tudom elképzelni, hogy a fajtákat külön válogatták volna, tehát akkoriban biztosan birtok borok születtek. Ennek első próbájaként született a Birtokbor, ami 90% Furmint és 10% Hárslevelű. A két fajtát nem borként házasítottam, hanem már szüretkor a mustok lettek összefejtve és együtt is erjedtek, 60% tartályban, 40% hordóban.” Az ordinárium a közönséges bor jelzője volt egykor, ami aszúszemek nélkül, valószínűleg az adott területen található szőlőfajták egybeszüretelésével készült, amit később persze felhasználhattak aszúborok készítéséhez is.
Az alaposabb vizsgálat sem mondott ellent az első benyomásaimnak, legföljebb árnyalta a képet. Illata diszkréten elegáns, összetett, finom rétegei lassan mutatják meg magukat. Kétségtelenül türelmet és törődést kíván a bor, de meg is hálálja: vadvirágok, hársméz, citrusok, citromfű, aztán őszibarack, friss nyári alma, ún. rozzsal érő körte bújik elő. A hárslevelűtől (Barakonyi dűlő termése) csupán játékosságot kap, de még bőven tud érvényesülni a furmint (Csirke-mál dűlő) ásványossága. A korty feszes, lendületes, az ásványos-sós vonal intenzív, mintha rövid áztatás is érződne a krémességében. Valóban magától értetődően elegáns. Szép élmény, kár, hogy gyorsan vége szakad, ráadásul a lecsengésében érzek némi kozmásságot, vagy (pozitív interpretáció) pirított dióval és mogyoróval gazdagított érett birssajtot. Ha fogást keresnék rajta, talán épp a hordókezelést kifogásolnám: én a 40 százalékot is soknak érzem, és paradox módon mesterkéltnek hat. Ezzel együtt is tehetség, és egyedi kísérlet az egyre szaporodó tokaji birtokborok kínálatában: 5 és 6 pont között ingadozom, és mire eldönthetném, mindig kiürül a palack. Amennyiben ez a legolcsóbb Tokaj Nobilis bor, akár jó ár-érték arányúnak is nevezhetnénk. De azt már döntse el ki-ki maga, hogy sokallja-e ezért a borért a két darab ezrest.
