Nem kerülgetném a forró kását, hogy mihamarabb tiszta vizet önthessek a nyílt lapok közé. Alábbiakban egy kóstolóról számolok be, melyről olvashattak eddig is sok helyütt sokat, hiszen kétségtelenül revelatív élmény volt sokaknak – nekem biztosan. Az AMUVA-n például már három posztott is szenteltek a témának: Rezeda észrevételei, vörös és fehér két felvonásban írt, külön a Cos d'Estournel-ről, és külön a Hétszőlő aszúkról, majd nemrég Hadik úr is közzé tette élményeit. Az előzményekről lehet olvasni bővebbet itt; sőt Albert gazda arra is vette a fáradtságot, hogy megkérdezze az egyik legilletékesebb személyt, Kovács Tibor birtokigazgatót – utána pedig megírta élményeit két felvonásban itt, majd itt.
Elöljáróban még annyit: fogalmam sincs, milyen szinergikus hatások érvényesülnek az egy tulajdonos kezében lévő, ám a világ különböző vidékein működő birtokok között. Konkrétan: reménykedem abban, hogy a Hétszőlő jövőbeni sorsára nincs befolyással az, hogy tulajdonosa bal parti vagy jobb parti birtokkal rendelkezik Bordeaux-ban. Én azonban örülök: ha csak évente egy ilyen kóstoló jutna osztályrészemül, bármelyik parttal kiegyeznék. Első körben tehát következzék a Cos d'Estournel kilenc éve.
A Chateau Cos d'Estournel 67 ha-on gazdálkodik, a terület 60%-án cabernet sauvignon, 38%-án merlot és 2%-án cabernet franc tenyész. 2000 óta van a Domaines Reybier tulajdonában: az új tulajdonos regnálása óta korszerűsítették a teljes feldolgozó-erjesztő rendszert, például ma már egyáltalán nem használnak szivattyút: a szőlő, a cefre, a must, a bor csak a gravitáció segítségével jut egyik helyről a másikra. A birtok technikai igazgatója az a Dominique Arangoits, aki gyakornokból küzdötte fel magát a Disznókő vezérigazgatói posztjáig. A borokat kedvesen kerékbe tört magyar nyelven mutatta be a hallgatóságnak.
A 2008-as januártól van fahordóban, és a tervek szerint jövő júniusig ott is marad. Dominique Arangoits szerint jó évjárat volt, szeptemberben száraz szél jött, nem volt hőség, de eső sem. A borban egyelőre küzd a fa és a gyümölcs. Mindkettő intenzív, és még teljesen különválik. Szájban az eleven savai kiemelik a gyümölcsöket, tanninjai érettek és már most simogatnak. Szép bor – lesz: 7 pont.
A 2007-es nehéz évjárat volt, amin csak a száraz szeptember segített. Ezt a tételt júliusban palackozták, de csak jövőre kerül forgalomba. Illatában szintén a gyümölcs dominál (a gyümölcsösség megőrzése nagyon fontos, ezért például mindössze kétszer fejtik a borokat, mert úgy vélik, így jobban célt érnek). Még mindig szálkás-fás, amit a fűszerek ellensúlyoznak. A 2008-éasnál nyersebbek a csersavai, lecsengésében kávés keserűség. Kevésbé tetszetős az összkép, de így is megér egy halvány hetest.
A 2006-os illata visszafogottabb, de kiegyensúlyozott: illatában gyümölcs és fűszer, szájban karakteres, de érett cserek, energikus savak. A fa már teljesen belesimult sz összképbe, szikár, elegáns, karakteres és erőteljes. Szálkás izomzatú angol lord galambszürke öltönyben. A komplexitása azonban csak a fiatalabb évjáratok felől nézve rendkívüli, így 8 pont.
A 2005-ös minden tekintetben az eddigiek fölé nő. A technikai igazgató olyan évjáratról mesélt, amely Bordeaux-ban is ritkaság: kevés eső, ideális hőmennyiség (a nyári csúcshőmérséklet nem haladta meg a 25-27 ºC-ot), így július végén leállt a szőlő növekedése, és a tőkék a gyümölcsbe gyűjtötték az energiát. Mivel nem volt hőség, megmaradtak a savak, a gyümölcs zamatai. A bor valóban rendkívül komplex: rengeteg gyümölcs, mellette fűszerek, zamatos csokoládé, finoman pörkölt kávé. Érett, elegáns, nagyon hosszú. Teljes élményt ad: van eleje, közepe, vége – és egyénisége. Eleven, izgalmas, játékos. 9 pont. (Csak zárójelben: a komplexitáshoz nagymértékben hozzájárulnak az alkoholok: a kóstolt évjáratok közül ebben van a legtöbb: 13,85%, ami egy ilyen potenciálú bornál igencsak figyelemre méltó.) Ez volt minden idők legdrágább évjárata Bordeaux-ban.
A 2004-es problémásabb évjárat volt: például kétszer kellett ritkítani a szőlőt, mert olyan nagy volt a termés. Friss, üde bor ez, sok gyümölccsel és kevés fával, szájban picit szárító tanninokkal és meglehetős gyors búcsúval. A 2005-ös után nagy zuhanás, de önmagában kiváló: 6 pont.
Bordeaux-ban rekord meleg év volt 2003. A kánikula leperzselte a tőkék alsó leveleit, és Már szeptember 13-án szüreteltek, Arangoits szerint a szőlőben levár illat volt, a gyümölcsben leestek a savak. Nagyon vastag, sűrű bor, direkt illatokkal, sok fával, lekváros jelleggel, animális jegyekkel és kevés gyümölccsel, szájban érett és simogató cserekkel. Jó bor, de az elegancia, a finom árnyalatok, a játék, a vibrálás nagyon hiányzik belőle. 7 pont.
Kevés termés egy gyengébb évjáratból, amin csak a száraz szeptember segített, de a szemek betöppedtek – így jellemezte 2002-t a technikai igazgató. Ennek a bornak az illata talán a legzárkózottabb, a kevés gyümölcs mellett határozott bőrős, gombás jelleg csipetnyi borssal fűszerezve. Nem vastag, nem hosszú, nem burjánzó, mégis élmény inni: 7 pont.
2001-ben nagyon sok szőlő termett, amit úgy ellensúlyoztak, hogy a szokásosnál kevesebb százalékából készítettek első bort. Illata harmonikus: a gyümölcsös, ánizsos, fűszeres illat és a vaníliás, csokoládés, picit avaros jegyek gyönyörűen összesimultak. Harmomikus, de a 2005-ösnél vékonyabbnak tűnt. Milyen üde még mindig! – írtam fel az első korty után. 8 pont.
Végül az ezredforduló bora. 2000 jó évjárat volt: bár tavasszal sok eső esett, a nyár és az ősz száraz volt, és későig kint lehetett hagyni a szőlőt. Illatában legfeljebb a kerekség mutatja az elmúlt kilenc évet: él és vibrál, szájban azonban kicsit nyers, faragatlan. Az illata határozottan többet ígér, mint a korty, aminek az emléke hamar el is tűnik a szájból. Szép, jó, érdekes, de nem elég gazdag, és nem is kifinomult. 7 pont.
A Hétszőlő aszúival szerzett tapasztalataimról majd a következő alkalommal írok.
