Skip to content


Van-e a tokaji lösznek arca?

Megvallom, ezt a kérdést korábban nem tettem fel. Azzal együtt, hogy vannak ismereteim és tapasztalataim, ha korlátozottak is, a talaj fontosságáról, bizonyos viszonylag egyértelműen kezelhető jeleken túl nem nagyon foglalkoztatott a – mondjuk így – talajösszetétel. Már csak azért sem, mert azt gondoltam, és gondolom ma is, hogy a borászok bizonyos értelemben túl sokat tudnak a szőlőről és a borról, pontosabban a szőlő és a bor biológiájáról és kémiájáról. Bár nem eleget. Így aztán rohangál a szőlőben sok-sok Dr. Jackyll, olykor meg előbukkan valamelyik karó mögül Mr. Hyde is – de rémálmok egyiküket sem gyötrik. Az alkotó elme még a rendkívül szigorú (egyes kérdésekben túlságosan is rigorózus és versenyellenes – lásd a pezsgőkészítést) hazai szabályozás mellett is szabadon szárnyalhat: méretes pajtányi arzenált lehet bevetni a talaj és/vagy a kitettség, az időjárás, a mikroklíma, sőt a makroklíma ellen. (Nem hazai példa: a közelmúltban ittam például egy remek egyensúlyú, húsos lengyel sauvignon blanc-t, ami mégiscsak jelent valamit, és nem feltétlenül azt, hogy széndioxid-kvótát vettek tőlünk, és növelik az üvegházhatást.)

Belátom készséggel ugyanakkor: a kérdés fontos. Még akkor is, ha a fogyasztók többségét, olykor még a kiműveltebbek sem ásványtani műszerré képzik a nyelvüket, azaz talán kevésbé akarnak követ nyalni, mint a bort. De ha valaki arra épít sikeres stratégiát, hogy bizonyos talajtípus jótékony hatásait hirdeti, a konkurenseknek nyilván fel kell venniük a kesztyűt, ha csak a glaszét is. Dr. Kovács Hétszőlő Tiborék szerveztek is egy kóstolót, aminek az volt a célja, hogy megmutassa a lösz erényit – nyilván némileg azért, mert a közönség fejébe a vulkánokét alaposan belekalapálták, részben épp Tokaj kapcsán. Tizenegy birtok hozott bort: Balassa Istvánék, Demeter Zoltán, a Dorogi Testvérek, a Gizella Pince, a Tokaj-Hétszőlő, a Hímesudvar, a Kikelet Pince, a Paulay Borház, ifj. Szepsy István, a Tokaj Kereskedőház és a Zöld Birtok. Bevezetőjében Alkonyi László hihetően vezette le a löszhatást, illetve az erre a talajra épülő stílust a Hétszőlő egy 1995-ös 6 puttonyos tokaji aszújából, ami virágos, elegáns, könnyed és fiatalon is jól fogyasztható volt. „6 puttonyos aszúból nem ittam ennyit” – állította a Mester. Szerinte ez a stílus finomodott, és aztán hatott a száraz borokra is, sorolta a példákat: Kikelet, Balassa és így tovább... hogy aztán elérje a csúcsát Demeter Zoltán Szerelmi Hárslevelűjében. Én hiszek Alkonyinak. Talán. Részben. Egy biztos: ennyire intenzíven hársvirágot borokban nem éreztem, mit ezen a kóstolón némely tokaji löszről származó hárslevelűben. A Magyar Borok Házában amúgy örvendetesen sokan voltunk, a borokat jól behűtötték, lehetett szabadon bóklászni, oda-vissza táncolni. Kóstoltam, és már meg is voltam győzve, amikor is Palack kolléga elbizonytalanított: ő bizony inkább érezte a borokban a pincék közötti eltérést, mint a löszhatást.


(A panorámafotó eredetije itt látható)

A Dorogi Testvérek 2008-as Előhegyi Furmintja kapásból inkább a fáról szólt, mint bármi másról. A vajas jelleget leheletnyi maradékcukor is erősítette, amit jól ellensúlyozott a finom cseres fanyarság. A 2009-es Lónyai Hárslevelű viszont épp az intenzív hársas virágillatot hozta, ugyanakkor a korty túlságosan sima volt. Kancler András Zöld Birtoka azt mutatta, hogy lehet jó bort készíteni korlátozottabb eszköztárral is. (A birtok azért zöld, merthogy green – mindazonáltal ez nem a legszerencsésebb névválasztás. A miértet talán nem kell magyaráznom.) A tarcali Mestervölgy dűlőben termett 2009-es hárslevelűben nem éreztem azt, amit én a lösznek tulajdonítanék. Enyhén virágos, mégis rideg az illata összefeszül a szájban mutatott kerekséggel. Az enyhén cseres, sós korty nagyobb fajsúlyú bort sugall, mint az illat, a kesernyésség meg sehogy sem illik a képbe. A 2009-es furmint tartalmas, gazdag, füves, almás illatú, a korty alól azonban gyorsan kifut a nyelvem. A testvérbirtok Hímesudvar szintén 2009-es furmintja egészen más karakterű, pedig abba is belelógott Kancler keze: egyfelől neutrális az illata, másfelől a korty sokrétű, de hiányzik belőle a mindent átvilágító rend. Nagyon tetszett ugyanakkor a mineralitása. Az Alkonyi emlegette virágos-gyümölcsös löszfílinget idézte meg a 2002-es hatputtonyos: áthatóan tiszta, virágos és gazdagon gyümölcsös illatában a botritiszes jegyek háttérbe vonulnak, ráadásnak pedig a szájban is folytatódik ez az üdeség. Van még két bor, amiben Kancler keze benne lehetett: a belépőnek kínált Tokaj-Hétszőlő 2010-es száraz hárslevelűje friss, illatos, kellemes savú, jó egyensúlyú bor. Mindennap innám szívesen. A 2009-es késői szüretelésű hárslevelűben is a virágok a legintenzívebbek. A majd' 70 gramm cukorhoz azonban nem ártott volna több savat begyűjteni.

A szemérmetlenül fiatal Szilágyi László vezette Gizella Pince (dicsérte a konkurencia érdemei szerint sokat) 2008-as hárslevelűje (tarcali Barát dűlő) a kóstoló egyik édes fénypontja, természetes és intenzív gyümölcsök, friss hársfavirág, energikus savak, finom, de masszív szerkezet, tágas és mély. Alaposabb vizsgálatot érdemel. Ahogy a Balassa István-féle 2009-es Thurzó Furmint is, ami közvetlenül a Gizella után kóstolva annál talán halványabbnak látszott, de jó egyensúlyú, zamatos bor, a kortyban kellemes ásványokkal.

„Furmint jellegű” (nem vonandó párhuzam a „másodlagos frissességű” kifejezéssel!) hárslevelűt ittam a Kikelet Pincétől. A 2008-es Váti Hárslevelű illata visszafogott, a korty hosszú, de szikár, fanyar, és határozottan ásványos. Ugyanez egy évvel későbbi kivitelben: szerencsés találkozása a virágoknak és az ásványos jellegnek – ez utóbbitól lesz decensen elegáns. Kerek és kedves bor ez a 2009-es Váti, egyszerűen jó inni. Szárazak között talán a második elsőlegjobb. Mert az elsőlegjobb egyértelműen Demeter Zoltán 2009-es Szerelmi Hárslevelűje, amiben a gazdagság mindent átható renddel párosul. Mézes,virágos, barackos illata lassan nyílik, de aztán mindent visz, a korty telt, krémesen sűrű, eleven és elegáns. Már-már tökéletes. De a végére marad egy slusszpoén: egy Demeter édesbor, egy úgynevezett aszú 2007-ből, amiben csak hárslevelű aszúszemek áztak hárs alapborban. 366 g/l maradékcukor, 7% alkohol – és leírhatatlan gazdagság.

Ön szerint milyen a tokaji lösz arca?

Címkék: tokaj tokaj kereskedőház rendezvény demeter zoltán tokaj hétszőlő kikelet pince hímesudvar gizella pince zöld birtok balassa bor dorogi testvérek paulay borház ifj szepsy istván

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr293213369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.