Skip to content


2010 utolsó posztja

Az ember gyermeke számvetést készít minden nap, de az év utolsó napján különösen, merthogy erre szorítja a konvenció. Ilyenkor – hogy tartsa a távolságot – a költővel szólva mint meghódított birodalmat, nyeglén járja széltében-hosszában a letelt időt. Tehát akkor a 2010 esszenciája következne, amit én pároltam.

A legtehetségesebb kezdő: Szeleshát
Mintha lassúdott volna némileg a tehetségek feltűnésének sebessége, azaz lassan, de biztosan csökken az egy évre jutó újdonász tehetségek száma. Ez érthető: a magyar borszcéna is érettebb szakaszába érkezett, miáltal egyre nagyobb lendülettel-pénzzel lehet csak szerephez jutni benne, meg persze figyelemre méltó, erős és egyedi borokkal. Ugyanakkor ez azzal is jár, hogy kezd kialakulni egy általánosan elfogadott minőségi sztenderd, ami alá magára adó borász nem merészkedik. (Ehhez persze szükség volt nemzetközi percepció is – lásd a VinCE nevű rendezvényt lentebb). A Szeleshát (a Krajcsovszki-Szekretár család birtoka) elegáns antréja az utóbbi időszak egyik legfigyelemreméltóbb eseménye. Jó ütemérzékkel lépett be kapta el a szekszárdi felső kategória . A szőlészetből borászattá válás útja persze rögös: megtalálni a saját hangot a a legnehezebb, a honnan és hová kérdésre is ki kell találni valamit, de egyelőre határozottan úgy tűnik, megvan minden: saját hang meg a válasz is. A borok egyelőre kísérletek, de a szortiment tisztul – és ha az időjárás is engedi, évről évre szebb borok lesznek. A Szeleshát mellett esélyes lehetett volna még számtalan borászat, például a Szent György-hegyen működő 2HA vagy az Orsolya Pince, élén Tucsek Orsolyával és Tarnóczki Zoltánnal (utóbbi megkapta a szakmától Az év borászfelfedezettje díjat is idén).

Az év nagy visszatérője: Franz Weninger és a biodinamika
Egykor nagy rajongója voltam Weningerék soproni borainak, akik megmutattatták, mire képes a soproni terroir, és kisebbfajta forradalmat indítottak el annak idején a borvidéken. Aztán a lelkesedésem alábbhagyott, részben anyagi okokból (azaz rettentően drágának találtam a borokat), ami ráadásul (másik nyomós ok) később egyenetlen minőséggel párosult. Ezt az egyenetlenséget betudtam a biodinamikának, ami egyes borászoknál fontosabbá tette az utat a célnál. A 2007-es cabernet sauvignon viszont visszaadta a reményt: lesz Weninger-feltámadás. Kiváló bor arányos áron. Egyértelmű jelzés: egyre inkább látható a biodinamikus cél.

A legtehetségesebb újrakezdő: Pók Tamás
A 90-es évek legegyedibb borai (szerintem) a Pók-Polónyi Pincészetből zempléni tölgyből készült natúr hordóiból kerültek ki. Aztán a birtok a borász gazdával együtt betagozódott Kovács Nimród birodalmába. A Monarchia Borászatban (később Kovács Nimród Winery) közel tíz éven át Pók Tamás irányította a szakmai munkákat, és készített remek borokat (Chardonnay Battonage, Nimród Cuvée). Két éve ismét önállóan dolgozik egy eszköztelen kis családi birtokon, de mindjárt az első évben sikerült egy súlyos fehérbort letennie az asztalra a 2007-es furmint-hárs házasításával. Soha rosszabb (újra)kezdést)!

A legkedvesebb borvidékem: Szekszárd
Legalább másfél éve kedvencem Szekszárd: most ez a borvidék az első legjobb. Kiforottabb stílusú borokat készítő, de mindig megújulásra kész „öregek” ( Takler, a két Vesztergombi, Heimann, Dúzsi, Bodri Pince, Eszterbauer, Mészáros, Halmai Csaba stb.), tehetséges fiatalok (Pálos Miklós, Sebestyén Csaba, Bősz Adrián, Gódor Attila, Szeleshát stb.), kiegyensúlyozott és megbízható minőséget képviselő nagyok (Liszt Pincészet) – és egyre jobb borok. Szóval szeretem Szekszárdot, a szurdikokat, a belső völgyeket-dombokat , de legfőképpen a bársonyos tanninú, déliesen érett, elegáns vörösborait. Mostanság a szekszárdi elegancia kedvesebb nekem, mint a villányi nagyság.

A legígéretesebb borvidék: Mór
Ma talán a legkisebb, a legkevesebbet tudunk róla, de fantasztikusan jó – ráadásul egyedi! – adottságú borvidék. A szellős Móri-árok Magyarország leghűvösebb klímájú borvidéke, a talaj meszes – szóval a savakkal nincs baj. Csak épp meg kell tanulni kordában tartani. Van Mórnak egy igazi hungarikuma is: az ezerjó, ami kedveli az ottani mikroklímát, és tartalmas, testes, jól érlelhető borokat ad. Annyira elfelejtettük ezt a borvidéket, hogy szinte a nulláról kell felépíteni, de ehhez az építkezéshez már fel lehet használni az elmúlt húsz év tapasztalatait, el lehet kerülni azokat a hibákat, amiket a 80-as évek végén indulók rendre elkövettek. És van két roppant tehetséges és agilis fiatal borász is Móron, akik borászsorsukat szorosan a vidékhez kötötték. Jól tették, hiszen sikeresek, sőt ifjabb Kamocsaynak, valamint borászatának, a Maurusnak már nemzetközi respektje is van: belekerült a Hugh Johnson’s Pocket Wine Book 2011-be Caroline Gilby ajánlására, aki a nagy ember kelet-európai konzulense. Miklós Csabi pedig egy olyan jelenség, akire minden borvidéken szükség lenne: akiben egyesül a vendéglátó kedvesség a szakmai elhivatottsággal.

A legfényesebb csillag (egyik): Malatinszky Csaba
Aki Tokajnak, a furmintnak, egyáltalán, a magyar fehérbornak Szepsy István, az Villánynak és a magyar vöröseknek Malatinszky Csaba. Úgy vélem, ma ő tart legelőrébb Villány lehetőségeinek feltárásában. Nemzetközi összevetésben is kiváló borokat készít, elsősorban cabernet franc-okat, Idén jött ki a 2007-es évjárattal – és eddigi a legjobb CF-jával, ami kikerült a Malatinszky birtokról. És hogy miért tartom olyan nagyra Malatinszkyt? Mert úgy vélem, egyelőre neki sikerült megmutatnia egyértelműen, hogy a vörösborok nagysága nem a töménységgel fogható meg, mert az nem pótolja az árnyalatok gazdagságát. Malatinszky tudja a módját, hogy a harmóniát hogyan lehet megmutatni, a bor szépségeit miként lehet kifejteni. A 2007-es CF-je egy igazi nagy bor, amely megmutatja, merre az előre Villányban.

A legnagyobb csalódás (egyik): egynémely a villányi bölények
Az idei év a villányi bölények jegyében telt: egykori isteneim, Bock József és Tiffán Ede és a zsákutcás magyar sors mintha egymásra találtak volna. Nagy boraikból egyre inkább hiányzik mindaz, ami Malatinszkyéiban tetszik, az a magától értetődő nemesség, ami csak a legnagyobbak sajátja, és amivel egykor a Bock és Tiffán borok is meghódítottak. Pedig minden ott van a borokban ma is, csak mintha mindenből több lenne, mint ami belefér egy földi halandó szájába. Az isteneknek szánt borokat pedig csak az istenek érthetik, és ami még fájóbb: csak ők tudják élvezni.

A legszebb tokaji: Disznókő Kapi 6 puttonyos aszú 2005
Nagy élmény volt, már csak azért is, mert a kézművesség hazai apostola, felkent prófétája, maga Alkonyi László mutatta be ezt a bort, ami az egyik tokaji „nagyüzemben” készült. Mészáros László birtokigazgató méltán állhatott büszkén a közönség elé. Komplexitás, elegancia, harmónia, test és lélek... minden benne van ebben a fantasztikus aszúban, melynek a legnagyobbak között a helye.

Az év megszállottja: Szentesi József
Persze ő lett volna ennek a kategóriának a győztese 2009-ben és 2008-ban is. Egy vírus, ami rosszabb, mint az új influenza – diagnosztizálta Bussay doktor a Szentesi-szindrómát. Szentesi valóban megszállott, de olyan megszállott, amilyenre minden borvidéknek szüksége lenne. A billiárdasztalok között tartott kézműves körképei épp olyan híresek, mint saját borai, fajtakísérleteivel (például a csókaszőlő) pedig egy sor borászt megihletett.

Az év embere: Rohály Gábor
Idén lett 75 éves. A magyar borfogyasztók legalább annyit köszönhetnek neki, mint a hazai borászok. Amit gondolok róla, itt leírtam mély tisztelettel én, a tiszteletlen taknyos. Isten éltesse sokáig!

Az év legjobb borvételi helye: Drop Shop
Budapest 5. kerületében, a Balassi Bálint utcában megnyílt az a hely, amire sokan vártak már. Hébenstreit Ádámék kitalálták, nekikészülődtek, és megcsinálták. Ha tehetném, napi vendég lennék. Lelkesedésemet itt öntöttem szavakba.

Az év legtökösebb rendezvénye: VinCE
Hogy a magyar bor nemzetközi kontextusba kerüljön, kellenek hozzá azok a szakértők, akik elvégzik a kontextusba helyezés munkáját, ami olykor bizony nehéz és kényes művelet. A VinCE, ami remélhetőleg 2011-ben is megrendeznek, minden bakija ellenére nagyon komoly szerepet vállalt ebben. Idecsábított mindenféle bortudorokat, master of wine-okat, akik előadást tartottak, értékeltek, beszélgettek. A borászok meg láthatták, milyennek látszanak kívülről. Aki akart, az meg tanult ebből sokat.

Az év bloggere: Albert gazda
Sportteljesítménynek sem utolsó. Ultramaratonista, sőt iron man kategória: lassan két éve szinte minden nap reggel 8-ra leteszi a napi olvasnivalót az asztalra. Okosan, tömören, informatívan, mindig a kontextus felől közelítve. Többnyire rövid, olykor meg hosszabb posztokból rajzolt egyedi tájképet a magyar borászatról. Olvassák önök is!

Hát ennyi lenne nekem 2010. Illetve ennél sokkal több. Lehetne díjazni például az Etyeki Kúria átalakulását, lehetne borongni a Borbarát megszűnésén, örömködni a különböző boros rendezvények szaporodásán, Szepsy István nemzetközi sajtóban elért sikerein... De számomra a legfontosabbak ezek voltak.

Kívánok minden olvasómnak, kedvesnek és kötözködőnek, termelőnek és fogyasztónak boldog új évet, kiváló évjáratot, jó borokat.

Címkék: számvetés

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr22550148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

marvin__42 2011.01.03. 12:31:43

Boldog új évet, minden jót, és (ha szabad önzőnek is lennem :-) gyakoribb posztokat kívánok!