Skip to content


Erdőbénye – másodszor

Volt egy első rész, tegnap, benne két borászat, és ahogy ígértem, elkészült a második is kettő és fél borászattal. A katt (lásd a kép alatt) után következzen tehát egy Homonna Attila, egy Karádi-Berger és egy fél Jakab Zoltán, valamint hat kiváló bor.


Bényei csendélet à la Homonna

Homonna Attila az erdőbényei borszcéna egyik celebje. Véleményformáló személyiség. Egyedi látásmódja valószínűleg sokakra hat. Kijelentéseivel biztosan lehet vitatkozni, borait ellenben nehéz lenne megkérdőjelezni: kiforrottság és elegancia jellemzi a Birtokválogatást épp úgy, mint a Határi furmintot. Azon persze lehet gondolkodni, hogy miként is sikerült a borásznak 2008-ban is kordában tartania az alkoholt, amikor körülötte szinte mindenki legalább 1 térfogatszázalékkal magasabb alkoholú borokat tudott csak készíteni. Remélem, egyszer majd elárulja mindenkinek a titkot, és nem kell tovább rettegnünk az alkoholhangsúlyos boroktól. A 2008-as Birtokválogatás maga a neutrális elegancia. Hosszasabban szálazva illatában szárított alma, birs, fekete ribizli és mezei virágok keverednek folyami kavicsos jelleggel. A korty zamatosan fanyar, ásványos, és izgalmas kesernyésséggel búcsúzik. A 2008-as Határi furmint virágos, citrusos vonala frissebbnek, üdébbnek tűnik, a korty elevenebb, mint a Birtokválogatásnál, és eleve minden kiegyensúlyozottabb és hosszabb. Harmonikus és elegáns, sehol semmi sallang. Innám napestig.


Improvizációk tangóharmonikára és Homonna borokra

Azt, hogy Homonna Attila keményvonalas terroirista, egyértelműen megmutatja Jakab Zoltán 2008-as furmintja, melynek szőlőtől palackig tartó fejlődését szintén Homonna felügyelte. Jakabék területei inkább tartoznak Mádhoz, mint Erdőbényéhez (Padihegy, Rátka), és a bor is egészen más karakterű, mint Homonna saját borai és általában a bényei borok. Ennek a másságnak csak részeleme, hogy nem volt benne almasavbomlás. Illatában vadvirágok, szőlő, egres, friss alma, citrusok. A savak kifejezetten élénkek, de nem élesek. A bor sokkal könnyedebb, és egészen más karakter, mint Homonna saját borai, de hasonlóképpen elegáns.


Karádi-Berger kívülről

Végül a Karádi-Berger Borászat. A körutat náluk kezdtem, de ugye az ábécé... Boraikat jó ideje próbálom nyomon követni, 2004-es furmintjuk pedig egyik nagy kedvencem. Mindig tartalmas, komoly, fajsúlyos borokat készítettek, mostanra azonban azt is megtanulták, hogyan lehet az erőket kanalizálni. Ők voltak a rendezvény egyik motorja. Nagyon komolyan gondolják bényei jövőjüket: feladták budapesti lakásukat, munkájukat, hogy 24 órában foglalkozhassanak a szőlőbirtokkal. 2007-es furmintjuk illatában meglepő intenzitással bontakoznak ki a gyümölcsök, főleg a citrusfélék: sorrendben a narancshéj, aztán persze jön a citrom, a lime, a lecsengésben pedig a pikáns grépfrút köszön vissza a barack, a körte és a szárított alma mellett. Mint a parfüm: semmit nem tudsz róla, mégis akarod. A savak rendben vannak. Sűrű, koncentrált bor – az alkohol meg persze magas, de ennek ellenére korcsolya nélkül is nagyon csúszik. A 2008-as Palandor (szintén furmint, csak dűlőszelektált), közel sem annyira kiforrott, mint a 2007-es bor. Illata egyelőre rendezetlen, de gazdag: érett gyümölcsökkel, folyami kaviccsal, finom füstösséggel, intenzív ásványokkal, fanyarsággal operál. Érett savai lendületesek, koncentrált, vastag, krémes textúrájú, hosszú lecsengésű bor óriási potenciállal. Egyelőre barbár őserő, de ha egyszer megszelídül (márpedig meg fog szelidülni), a nagyok között lesz a helye. Megértem, hogy a magyar borokat jól ismerő Wojciech Bońkowski is bukott rá (neki a száraz szamorodni is tetszett, ami viszont nekem annyira nem jött be). A 2007-es furminthoz hasonlít intenzív illatjegyeivel a szintén dűlőszelektált 2008-as Narancsi furmint. Ugyanaz a citrusos, de édes illatkép, határozott, de nem durva savszerkezet. A Palandorhoz hasonlóan potens bor kevesebb árnyalattal.
(A Karádi-Berger Pincénél egyébként a borok és az Ős Kaján ételei mellett szemérmetlenül olcsón, pár százasért lehetett kiváló minőségű klasszikus LP-ket vásárolni a legnagyobb előadóktól. A fesztiválra ugyanis kitelepült a világ egyik legjobb hanglemez-antikváriuma, a budapesti Dob utcában működő Concerto.)


...és belülről. (Első Bényei Romkocsma)

Összegzem (Alkonyi László, Tokaj-Hegyalja legjobb ismerője, pedig majd jó leteremt merészségemért): felfedezni véltem egy jellegzetes erdőbényei stílust. Egyrészt: a borok töménysége, másrészt a savak intenzitása, harmadrészt a furmint illatos jellege azok az elemek, melyek többé-kevésbé a kis pincészeteket egy irányba terelik. Nem azt állítom, hogy ezek a tulajdonságok máshol nincsenek meg, csupán azt mondom, a bényei kézműves borok között feltűnően nagy volt a stílusrokonság: orrom-szám legalábbis megfogalmazta magának a bényeiséget (most meg remegnek, hogy az idő is igazolja érzéseiket). Az is látszik, hogy Erdőbénye a kis pincészeteké: H. Bardon, Homonna, Jakab, Karádi-Berger mind-mind néhány hektáron (Jakabék mindössze fél hektáron) keresi a boldogulást. (Megjegyzem, állítólag még a Béresék telepítései sem érik el az 50 hektárt!) Eszközeik korlátozottak, főleg a pontos szőlőmunkára, a jó alapanyagra és a hűvös pincére támaszkodnak – láthatólag hatékonyan.

Címkék: tokaj borfesztivál erdőbénye homonna attila karádi és berger jakab zoltán

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr632228651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anteus 2010.08.20. 09:30:03

mi is most voltunk először és teljesen elvarázsolt a hely és a borok is. a Karádi-Berger házból én is egy nagy zsák LP-vel távoztam :-)