Skip to content


Boreklektika

Ez most sürgetősen kikívánkozott, pedig eredetileg azt terveztem, hogy egy érdekes kóstoló kapcsán majd alaposan körbejárom a Figula Pincészet borait a dűlőszelektált olaszrizlingtől a Szilénuszig és tovább, és majd arra vonatkozóan is cáfolhatatlan következtetéseket vonok le, hogy ifj. Figula Mihály megfelelően viszi-e tovább a boltot (mielőtt bárkiben kétségek támadnának: megfelelően). Volt azonban egy tétel, ami még az egyértelműen jó/nagy/koncentrált/összetett boroknál is izgalmasabb kísérletnek tűnt: a 2009-es cabernet sauvignon rozé, ami semmilyen tekintetben nem követte a nálunk dívó rozéhagyományt. (A rozé persze az eredeti tervet nem írja felül, remélhetőleg hamarosan lesz itt a 2208-as Bordoma és a 2006-os Gella és Szilénusz is.).


(A kép csak illsztráció)

A CS rozé a birtok pécselyi területeiről származó érett szőlőből készült acéltartályban, de nem reduktív technológiával. Ráadásként finomseprőn érlelték pár hónapig, hogy kifejezetten vastag bort kapjanak eredményként. Fakó, klasszikus hagymahéj színe valószínűleg oxidáció eredménye. Illatában egyrészről ott vannak a gyümölcsök, többek között gránátalma, citrusok, eper, markáns trópusi gyümölcsök. Másrészt a friss, de érett alapanyagból készül cabernet sauvignon fűszeres jellege némi málnával, szederrel és ásványossággal. Kitölti a szájat, kellően hosszú a korty, ám a vastagság, a finom szemcséjű, krémes struktúra sem tudja elfedni a rendkívül magas alkoholt: az éget ez elején, a közepén, a végén. A savak ellenben nagyon is rendben vannak, talán egy hangyabokányival több tannint el tudnék viselni, nem annyit, mint egy jó sillerben, de mindenképpen többet, mint amennyit benne hagynak bármelyik korrekt rozéban. Adva van tehát egy borszerű bor, amelynek színe ugyan a rózsaszínre hajaz, mégis közelebb van a vörösborokhoz, meg a dél-francia vastag, gyakran fahordós érlelésű rozékhoz. Aztán a borász úgy dönt, hogy palackozáskor gyorsan hozzáad egy kis széndioxidot. Miért? Ettől több primer gyümölcsaromát remél? Egy olyan borban, ami egyáltalán nem a friss gyümölcsökről szól? Vagy csupán a borászatban éled újra a mintegy százötven évvel ezelőtt dívó eklektika? Ámulok és bámulok, de nem értem. Ezzel együtt is tetszik ez a rozé: jogosnak érzem az ötöst.

(A fotót, amely illusztráció, és a palack tartalma nem egyezik meg a fent elemzettel, innen mentettem.)

Címkék: figula rozé balatonfüred csopak 5 pont cabernet suvignon

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr162192342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

marvin__42 2010.08.09. 22:49:27

Érdekesen hangzik ez a bor, lehet, hogy megkóstolom, ha megint jönnek a meleg napok...
Azért ne add fel azt a tervet sem, hogy körbejárod Figuláékat és a boraikat, és következtetéseket vonsz le - én arra is kíváncsi lennék.