Skip to content


Junibor 2.0 – vörösben

A nagy közösségi kóstolások hátulütője épp a bőséges kínálat: hiába látom előre, hogy nem jut idő-energia-világosfej-tisztaszáj mindenre, mégis elkap a világmegváltó hevület, és megpróbálok módszeresen járni körbe és körbe: fehérek... vörösek..., ahogy kell, szép rendben. Aztán mire a vörösekhez jutok, többnyire erősen szelektálnom kell, mert akkor már pontosan látom: még tíz-tizenöt korty, és itt a vég. Ilyen szempontból a Junibor ideális méret: a hozzám hasonlóan kis tűrőképességűek simán végigihatják, akár köpő alkalmatosság nélkül is. Én azonban köptem rendesen – legalábbis eleinte. Mert ugye azt Eukleidész tételeinél erősebb axiómának tekinthetjük, hogy a Gere Kopárt csak köpőcsésze nélkül lehet szóra bírni. Ha fehérben vegyes volt a kínálat, ami jelen esetben legfeljebb azt jelentette, hogy nem mindig a csúcsborokat hozták a fiatalok – ami mögött végül is talán koncepciót is lehet sejteni –, vörösben mintha épp fordított lett volna a helyzet. Egymás után rohamoztam a csúcsokat, mint Klein Dávid a Himaláját.


Az elnök és a házigazda

A fehérek már kiveséztem, bár Árvay Angelika bájosan elegáns, visszafogott illatú, remekbeszabott 2008-as sárgamuskotályának dicséretéről sajnálatos módon megfeledkeztem; a borból amúgy mindössze 343 palaknyi készült. Következzenek tehát a vörösek, erősen válogatva. (És mellékeltem néhány fotót a hangulat érzékeltetéséhez.)


Hölgyek öröme: népszerű Demeter Endre frizzantéja

Ellentmondásos volt Gál Tibor 2006-os Pajados pinot noirja, amely kétéves (másodtöltésű?) tölgyben érlelődött. Egyfelől illata magával ragadóan mutatta a fajta szépségét, főleg a gyümölcsös vonalat, amelybe a fa szervesen beleépült, enyhe pikáns füstösséggel és vaníliával gazdagítva az illatképet, ami amúgy is... Másfelől szájban konfúz, a friss illatok ígéretével szemben lekváros nehézkesség kesernyés lecsengéssel.

Bolyki Jánostól viszont az első olyan bikavért kóstoltam, ami feltétel nélkül tetszett. A 2006-as Bolyki bikavér illata egyszerűen gyönyörű: a gyümölcsök (meggy, áfonya, szeder, kis ribizli), szájban kerek, gazdag és lendületes. Két hibája, hogy egyrészt lehetne vastagabb, másrészt ennek a végét is keserűnek éreztem. Talán a torkommal volt a baj?


Aztán jól megválogatta azt a rajnait?

Egészen más karakter Sebestyén Csaba 2006-os szeszárdi bikája, melynek kékfrankos adta a gerincét (48%), amit három bordeaux-i fajta (14% merlot, 16% cabernet franc, 8% cabernet sauvignon), valamint egy kis kadarka (6%) támogat. Több benne a melegség, illatában intenzív gyümölcsök, kis alkoholosság. Zamatos, de nem tanninbomba, savai rendben vannak, csak a korty végében sok a szesz (14%). Pult alól kaptam egy érdekességet is: a 2007-es Ivánvölgyi Bikavér (50% kékfrankos, 25% merlot, 15% cabernet, 10% kadarka) ígéretes. Vastag, izgalmas, vibráló, az egyik legizgalmasabb Sebestyén-bor, amihez szerencsém volt.

És ha már Szekszárd. Heimann „Kisfiam” Zoltán a 2006-os Heimann Jubileumot hozta, melyet a Heimannok 1758-as Magyarországra jövetelének emlékére készítettek hét fajtából (merlot, cabernet franc, kékfrankos, portugieser, zweigelt, menoir és syrah). A szokásos Heimann bársony, ami nem társul nagyobb fajsúllyal. Nem úgy a 2006-os pinot noir, amely Sebestyén ivánvölgyije mellett az egyik legszebb vörösbor volt a kóstoltak között. Intenzív és gazdag gyümölcsösség, sokrétű és vibráló. A fás-vaníliás jelleg még markáns, ettől kicsit szájban is nehézkes, de még alakul, és nagyon nagy lehetőségeket éreztem benne. És volt még egy szép élményem Szekszárdról: Taklerék 2007-es cabernet franc-ja.


Pop, csajok... és borok

A Bukolyi-borokkal ellentmondásos a viszonyom. Olykor elájulok tőlük, olykor meg legalábbis értelmezhetetlennek találom őket. A Szarkásról származó 2007-es Buttler Cabernet Sauvignon nem hozott lázba jól megfőzőtt lekvárra emlékeztető illatával, bár szájban sokkal szebb: tanninjai vastagok és érettek, savai rendben vannak. Tartalmas bor. A 2006-os syrah sokkal izgalmasabb: fűszerek, gyümölcsök, érettség és teltség, ezernyi árnyalat, tanítani való hordóhaszálat, egyéniség.

Maradt a végére két meglepetés. Az egyik, hogy Gere Andrea a 2007-es Kopárral érkezett, amit a bemutató előtt pár héttel töltöttek le. A tartalommal nem is volt baj, a rendezettségen azonban érződött a friss palackozás. Vastag és gazdag, és ugye mégis csak egy Kopár. Mégis érdekesebb volt a másik villányi leány, Jekl Flóra 2007-es Il Primója (cabernet sauvignon – cabernet franc – merlot), amely magyar barrique-ban nyerte el jelenlegi formáját, ezt a kicsit talán túlvasalt, kiegyensúlyozott, némileg fahangsúlyos alakot. Mindazonáltal nagy előrelépés az egy éve bemutatott borokhoz képest, mit előrelépés: egyszerűen más kategória, és Jekl Flóra hibátlan ízléséről tanúskodik.

Egy év múlva vajon milyen lesz a Junibor 3.0?

(A fotókért Kamocsy Ákosnak tartozom köszönettel.)

Címkék: rendezvény junibor

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr401353219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.