Skip to content


Lendületvétel rozéval

Két hét pihenés után kezdjük (folytassuk) valami könnyeddel – két rozéval. Nem venném el Albert gazda kenyerét, aki szorgalmasan deríti fel a borvételező helyeket, de hadd szóljak egy jó szót Pampetrics György úrért (kék ingben), akit egyhelyütt a Balaton-mellék első számú bordílerének tituláltak – joggal. A Keszthelyt elkerülő 71-es főközlekedési út mellett található borkereskedése kincsesbánya, amely a balatoni borok rajongóinak első számú zarándokhelye kellene legyen. Persze a kínálatban Tokajtól Villányig, Csongrádtól Sopronig minden fontosabb pince palackjait megtaláljuk, még olyan érdekességeket is, mint nevével népmesei hősöket idéző Kökény Benő habkönnyű és elegáns ceglédberceli rajnaiját és chardonnay-ját. A bejárattól balra az első polcot azonban a Balaton körül termelt borok foglalják el. Onnan vettem le az alábbi két rozét is.

A köveskáli Pálffy Pince rozéját két vagy három éve, a Budai Gourmet Fesztiválon fedeztem fel. Pálffy Gyuláék mintegy 3-4 hektáron gazdálkodnak, és bár a honlapjuk alapján támadhatnak kétségeink, egyre jobb borokat készítenek. Alapvetően fehérboros birtok, olaszrizling, szürkebarát, rizlingszilváni, zöld veltelini és tramini terem a saját ültetvényeken, amihez vásárolnak némi kékszőlőt (cabernet sauvignon, merlot, pinot noir) a kínálat színesítéséhez. Ezek szerint vásárolt szőlőből készül a 2008-as cabernet sauvignon rozé is, melynek hagymahéjra emlékeztető színébe barnás-vörhenyes árnyalatok vegyülnek, mintha már fáradna. Az illatban azonban nyoma sincs fáradtságnak: intenzív eper, kevés frissen őrölt piros paprika, később lédús őszibarack és friss szőlő. Ehhez képest a korty csalódást okoz: sokkal egyszerűbb, mint az illata, ráadásul a bor mintha savtúltengésben szenvedne. Aki szereti a markáns savakat, ezt is szeretni fogja, fröccsalapnak pedig kiváló. Az összkép tetszetős: 4 pont.

A másik választásom a nagy visszatérő: a kéthelyi Öregbaglas. Tavaly az Aldiban már ott voltak egy 2007-es, lédigben eladott és Ausztriában palackozott vörös küvével, az idei Gourmet-n pedig már saját palackozású új boraikat kóstoltam. Thomas Burkhalter optimista: a csőd előttinél kisebb méretű birtok építésébe fogtak, de a cél továbbra is az, hogy jó ár/érték arányú borokat készítsenek. 2008-as merlot rozéjuk több mint érdekes: a halvány hagymahéj színű bort a meggyes, cseresznyés, fűszeres illatjegyek, a vajas krémes, érlelt hatás, a viszonylag sok szénsav, a vaníliás lecsengés és a szép savak ügyes vegyítése teszi egyedivé. Intenzív gyümölcsei ellenére határozottan borszerű. Bár üdítő minden kortya, mégsem hat alkohollal turbózott, aromásított szőlőlének. Jó ízléssel és arányérzékkel elkészített bor, amely 5 pontot ér.

Címkék: kéthely merlot cabernet sauvignon rozé balaton felvidék káli medence öregbaglas dél balaton pálffy pince

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr961310356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy 2009.08.20. 16:59:16

Szia!

A borok minőségétől függetlenül a Pállfy rosé igen rövid idő alatt elérte azt, amire más borvidékek nevesebb pincéi évek óta gyúrnak. A környék legtöbb jelentős éttermében ott a bor (éljen, hurrá, igyunk helyit!) és ennek köszönhetően mára kifutott. Országos terítés nélkül (bocs Rado)!

Üdv.:
egy

Zánkanári 2009.11.22. 21:26:51

Régi "bánatom" a magyar rosé-készítési gyakorlat. A fenti írás lehetőséget ad egy kis filozófia alkotásra: Fogyasztási struktúrámban a roséborok nemes helyet foglalnak el. Két alkalommal fogyasztom őket jégbe hűtve, szívesen és szinte gondolkodás nélkül: aperitifként, illetve meleg napokon, a simogató napfénybe fordított arccal. Mindkét esetben a megfelelő választás sajátossága a könnyedség, illat- és zamat felhő, élénken csilingelő, ropogós savak, alacsony alkohol. Ezen feltételeknek mindenben megfelelő rosébort ritkán vezérel elém a sors, s ha mégis megteszi, csodálatom megnő a termelő iránt.
A baj általában ott kezdődik a roséval, hogy a gazda nem annak szüreteli, aminek szánja, azaz rosénak. Hiszen ha annak szánná, akkor a kékszőlőt a teljes érés előtt leszüretelné, éppen annyival előbb, hogy a könnyedség, a ropogós savak és parfümös jelleg megmaradjon. Nem utolsó a korábbi szüretelés eredményei sorában az alacsonyabb cukortartalom, amivel biztosítható az alacsonyabb -10,5 - 12 v/v %- alkohol. El tudjuk képzelni a forró nyári esték bora szlogen mögött a 13-as alkoholú rosébor hatását a fogyasztójára? Ha aperitífként kerül az asztalra, a delikvens már nem éri meg józan fejjel az előételt.
Magyarországon a kékszőlőt termelő gazdák zöme -beleértve sztárborászokat is- a teljes érettség állapotában, vagy még később szüretel. A must "elejét" gyorsan leengedik rosénak. Benne a 23-24 g/l cukorral, hatalmas testtel és komoly tanninokkal, magas extraktal. Ebből az alapanyagból lehetetlenség könnyed, nyári bort készíteni.
A Pálffy roséval kapcsolatosan két gondolat: Egy Cabernet Sauvignon illatvilágában abban az esetben dominál az őrölt pirospaprika, ha nem tudott a szőlő beérni teljesen. Tekintettel Magyarország fekvésére -a szőlőtermesztés északi határa- ez néhány évjáratban előfordul. Több esetben tapasztaltam már északi borvidékeink cabernet-it kóstolva.
A másik árulkodó jel a leírásban szereplő "savtúltengés", ami szintén a kevésbé érett szőlőből készült borok sajátja.
Nehéz tehát a rosébornak szánt szőlők szüreti időpontának megválasztása, de nincs más út, törekednie kell minden borászatnak az optimális pillanatot megragadni, hogy igazi rosébor és ne egy világos hagymahéj színű vörösbor kerüljön az asztalunkra.
Optimizmusom természetesen töretlen, már alig tudom kivárni a 2009-es évjárat roséit. A Márton napi rendezvények kapcsán néhány szép példány már előkerült a pincékből, ígéretes évjáratnak nézünk elébe. - De jó!