Skip to content


Légli Géza szerint a világ

Mindig is érdekelt az az ellentmondás, ami a terroirfaggatók szándékai és az általuk telepített fajták között feszült. Nemrégiben a Winfer kapcsán sokan a bírálok orrára húzták: a Pávát (amiből persze két cabernet figyel árgus szemmel) nem, de egy sangiovesét bezzeg képesek voltak terroirbornak minősíteni. Ám ha már, akkor bizony legyünk valóban ortodoxak: mi köze lehet akármelyik világfajtának bármelyik borvidékünkhöz? Vagy másképpen: van-e világfajta, melynek térképebb e táj? A cabernet franc vagy a sauvignon blanc talán kevésbé tájidegen a sangiovesénél, mert néhány évtizeddel vastagabb a múltja? És akkor azt még nem is említettük, hogy sokan nemcsak klónt, hanem oltványt is külföldről, Ausztriából, Olaszországból vagy Franciaországból vásárolnak. Terroirista agarak műnyulat kergetnek? 

Ez is eszembe jutott, miközben Légli Géza egyre szépülő ültetvényeit néztem: chardonnay, sauvignon blanc, rajnai, merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon, újabban pinot noir... És közben pontosan tudom, hogy ha egy morzsányi terroir is szorul a Balatonlelle fölötti domboldalak löszébe és barna erdőtalajába, azt a keramikusból borásszá avanzsált kétszeres ifjú apa (ez úton is gratulálunk nemrég született kisebbik gyermekéhez) kiszaszerolja, és palackba gyűjti, abba a cca. ötvenezerbe, melyet birtoka végső formájában adni fog. A családból hozott „terheltség” ismeretében lenyűgöző az eszköztelensége: fahordó és néhány műanyag tartály,természetes erjesztés. Persze ha korábban az archaizmusnak ettől a formájától elgyengültem, ma inkább a veszélyeit látom, és egyre kevésbé tartom isten elleni véteknek a technológiát. De hát kinek a pap, kinek a természet, a nagy... Légli Géza jóban van istennel, bízik is benne, és a hordóit sem tartja szárazon.


Jánoshegyi panoráma

Rosé 2008 (7 ezer palack)
Érett hagymahéj szín erőteljes barnás reflexekkel. Illatában sok friss gyümölcs, kevés eper, sok ribizli és csipetnyi cseresznye. Érett de élénk savai szájban tolják lefelé lendületesen, pedig vastag anyag - legalábbis egy rozéhoz képest. Csipetnyi cseresség is szorult belé, melytől kellemesen fanyar lesz, de még ezzel együtt sem tudja elfedni (uram bocsá' integrálni) az alkoholt (12,8%). Már-már siller, és magabiztos 4 pont. Ennyit hozott a 6 órás héjon áztatás. Egy persze biztos: Légli Géza nem ezzel a rozéval ás le a terroir szívcsakrájához.

Vitéz Chardonnay 2008
Nehéz megítélni valódi értékeit, bár az kétségtelen, hogy izgalmas anyag. Ebben nyilván segített a hordóhasználat egyedi sokszínűsége is: 10 hl-es akácban, 10 hl-es első töltésű tölgyben, valamint 2. és 3. töltésű barrique-okban is érett hozzá alapanyag. A fa egyelőre intenzíven jelen is van az illatában, mellette sok virág, élükön a kamillával. Szájban egy érdekes gyógyszeres, kesernyés zamat dominál. A savak rendben vannak, kellően fickósak, a meglehetős testhez jól illeszkednek. Egyelőre mindene ezerfelé akar szaladni, pedig telt, vastag, húsos, harapnivaló. 5 és 6 pont között, valahol félúton, és még bármi lehet belőle.

Sauvignon Blanc 2008 (2200 palack)
A kérdések sorban a legfontosabb: vajh felülírhatja-e a faját a terroir? Vagy a hordó? Vagy a borász? Akár hajlanék is arra, hogy igen. Írja felül, és készítsen harmonikus, izgalmas bort, szakadjon el a konvencióktól és divatoktól, mutassa meg akár egy közismert fajtának is az új arcát. Csak ugye egyből feltevődne a határra vonatkozó kérdés: azaz meddig is lehet elmenni? Vagy meddig van értelme elmenni? Meddig egyéni stílus, és honnan megerőszakolása a fajtának?
Ez az 500 literes első töltésű tölgyfa hordókban finom seprőn erjedt és érlelt sauvignon blanc nagy ívben tesz a konvenciókra: azaz bár a fajta füves, csalános, bodzás illatvilága ha fel is fedezhető, inkább az agyam akarja érezni, mert tudja: ezek nélkül nincs SB. Hát van. Meg magas alkohollal is van: ez például erős 14%-ot gyűjtött magába. Nagyon egyedi illat- és ízvilág: legfőképpen sok gesztenye: illatban gesztenyevirág, zamatiban sült gesztenye. Szájban sima és lendületes, vastag és fickós. Az 5 pontomban a kételyek és a tetszések is benne vannak.


Milyen magas legyen a tőke?

Pirosbor 2008 (merlot siller; 3100 palac) A kedvencem: elég lenne talán annyi, hogy az első legjobb Tüske siller méltó társa, már-már tüskei magasságokba emelkedve. Illatában rengeteg gyümölcs masíroz, élükön a meggy és a málna, meg egy kis citromsavas málnaszörp. Szájban mesterien balanszíroz a sav, a test és a tanninkészlet. Tanítani lehetne belőle a sillert. Bor a mindennapokra, amiről nem beszélni kell, hanem inni, tisztán vagy szódával hígítva, és örülni, hogy néha milyen egyszerű is lehet a világ. 5 pont.

Birtokvörös 2007 (2000 palack)
A Púpos dűlő cabernet sauvignonja és a Jánoshegy merlot-ja fele-fele arányban. Ez lenne az alap vörösbor, nem terroirfaggató, inkább könnyed, elegáns, sok gyümölccsel. Illata érett, benne valóban ott az előírt gyümölcskosár: friss meggy, cseresznye, fekete szeder, ribizli, mellettük vanília és fűszerek (főleg bors és paprika). Szájban azonban közel sem ennyire felhőtlen az élmény: nyers, a tanninok húznak (talán nem volt tökéletes érettségű a cabernet sauvignon?), éretlen még minden tekintetben, és kétséges, hogy ezt az éretlenségét kinövi. Ám így is kellemes ital, 4 pontot megér. A 2008-asból már 3000 palack készült.

Jánoshegyi Merlot 2007 (6500 palack)
Itt aztán nincs kétség: sem a fajtában, sem a terroirban. Ha nem is a zászlós bor, mert annak ott a válogatás merlot, leginkább ez árulkodik arról, milyen is lenne a lehetséges világok legjobbika Légli Géza szerint. Illatában a sztenderd gyümölcsök mellett markáns a keserűmandulás-meggyes vonulat, ami egzotikusan vegyül a csokoládés chilis jegyekkel, valamint némi animáliákkal. Már az illatban feltűnik egy kis ásványosság. Szájban érett és kerek, a korty hosszú, kellemesen ásványos. Fajta és a genius loci termékeny szimbiózisa: 6 és 7 pont között, és megy felfelé, mint a raketta.

Pinot Noir 2008 (900 palack)
Készült belőle kereken 900 palack, azaz három barrique hordónyi. Felvásárolt, de ellenőrzötten termelt alapanyagból. Két szempontból is kísérlet: harmada első töltésű barrique-ba került, harmada második töltésűbe, harmada harmadik töltésűbe. Az eredmény intenzív meggy, sok ásvány, kávé, fekete csokoládé és kevéske vanília. Savai élénkek, tanninjai azonban nyersek (talán sok volt a majd' 20 nap héjon erjesztés). Lecsengésében zavaró kesernye vegyül. 5 pont, és izgalmas kísérlet.


Ezt a terroirt szeretném megmutatni...

Címkék: merlot chardonnay sauvignon blanc rozé siller dél balaton 6 pont 7 pont 4 pont 5 pont légli géza

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr481272778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2009.07.28. 10:03:23

a füves SB az egy újvilági borhazugság, elég szomorú hogy nem vagyunk hajlandók ennél tovább látni... az érett SB az olyan mint amilyet Gézának sikerült 2008ban készítenie!talán a legjobb bor ami eddig a pincéjéből kikerült!

egy 2009.08.20. 17:58:50

Üdv,

Friss Kislaki élményeimet ütköztetném Tisztelettel:

A 08-as Vitéz Chardonnay - különösen a 2007-es emlékeivel összevetve - számomra egyértelmű üzenetet hordoz. Létezik metszete a terroir-nak és a közízlésnek, csak keresni kell (?) . A 2007-es - jelentős oxidált, már-már autolízises jegyeivel - szerintem klasszikus réteg bor volt, mely igen keveseknek nyerte el a tetszését, akikét nem, azok lazán "leborhibázták" (láttam én már borcelebet évjáratos Champagne-t osztani vakon, 800-as tankpezsgővel szemben). No mindegy, Géza saját bevallása szerint is kísérletnek szánta a 2007-es fehéreket, sok akác, hosszú hordós feldolgozás. A Chardonnay nagyot lépett a mainstream felé, de szerintem a hazai nagy chardonnay-k kommerszségével szemben még mindig komoly értékeket mutat. Frissen bontva szinte felrobban a pohárban, mintha csak az oxigénre várt volna... Illatát valóban a fa és virágok dominálnak, de a fa nem a szokásos vanília krém a tetején, hanem egy mélyebb, izgalmasabb minőség. Megkockáztatnám a burgundiai párhuzamot, legalábbis ami a fa szerepét mutatja a borban. A bort egyébként harapni lehet, sűrű, szinte krémes. Érdekes mindkét fehérnél a savak jellege. Kétségtelenül vannak. Sőt, szépen vannak, mégsem ropog a bor, inkább lágy, és masszív, mint határozott savakat mondanék. Mintha letakarták volna, vagy vajjal felfőzték volna. Persze az okok nyilvánvalóak, az eredmény számomra kedves és egyedi. Kis szomorúság, hogy a bor viszonylag hamar fárad. Egy fél óra a pohárban és a sok fával együtt sok érdekesség is elillan, az eközben elszenvedett felmelegedést pedig kifejezetten bünteti a bor. Ezért tényleg kár, mert a bor stílusa pont ellentétes várakozásokat sugallt, vagyis, hogy az idő (pohárban, pincében) gazdagítja majd borunkat. Én a 6 pontot simán vállalom.
A Sauvignon Blanc (elsőként odavágtam, hogy SB, de megérdemli, hogy kiírjam) viszont más tészta és nagyon egyetértek az előttem szóló Ringsider-rel, a pincészet legszebb bora, sőt az egyik legkomolyabb hazai kísérlet a fajtával. Kóstoláskor épp ellentétes utat jár be, mint a Vitéz. Már ahogy birtokba veszi a poharat látszik, hogy nem egy híg, tech SB érkezett. Illata kissé zárkózott, visszafogott, nyoma sincs a tömeg SB-ok szájbarágós fajtajellegességének. Az ásványosság (érdekes vizes terracotta illat) simán lenyomja a bodzás, füves jegyeket. Fél, egy óra múlva belendül a bor. Számomra elképesztő gazdag, elegáns illatvilág jön, sablonokkal nehezen leírható, rágni kell a bort jó ideig, hogy megértsem. Éljen! Az alkohol ott van kétségtelen, de hát ha az ember őszinte bort készít és ennyi volt a cukor (és spontánul erjedt), akkor nincs mit csinálni. A savak akárcsak a Vitéznél, jelentős savállományát szépen szőtték a borba, nem egy szál vázként, inkább finoman szőtt hálókét tartja a bort.
A fajta megerőszakolása lenne, messze nem, inkább azt mondanám a fajta eredeti értelmezése. Még persze messze van Pouilly Fume, vagy Sancere, de út elejének több mint reményteljes. Nálam simán 8 pont!
A vörösökről – ha érdekel egyáltalán valakit – kicsit később!
Üdv.:
egy

Weér Yvo · http://borboy.blog.hu 2009.08.20. 22:25:04

@egy: igen, engem mindenképpen; és valószínűleg Légli Gézát is :-)