Skip to content


Idegen szájakban balatoni borok

Két napja gondolkodom rajta, de nem értem. Pedig szeretném érteni, hogy mit is akart Czerneckiné Sinkó Krisztina – aki a WSET igazgatása mellett tanácsad a Balatoni Borkultúráért Alapítványnak –, amikor kidolgozta a balatoni borok értékelésének új rendszerét. A célt persze megfogalmazták jól, és azzal nincs is semmi baj: segíteni a fogyasztónak, hogy az mindig tudja, hogy mikor mit vesz le a polcról. De hogyan működik majd a rendszer?

Az egyszerűség kedvéért idézek a Balaton Winfer honlapjáról. „A minősítés célja a borrégió borainak a fogyasztó által könnyen értelmezhető kategóriákba történő besorolása, illetve visszacsatolás a termelők felé a boraik piaci helyét illetően. A minősítésben részt vett valamennyi bor, amelyet a szervezők a kereskedelmi forgalomban felleltek. A borokat az Alapítvány a minősítés céljára megvásárolta. A borok minősítése bizottságokban történt, mellőzve a megszokott pontozásos rendszert. A borokat érzékszervi bírálatot követően minőségi kategóriákba sorolták. A minősítést kapott borok leírását az Alapítvány az év végéig külön kiadványban kívánja megjelentetni.”

Czerneckiné Sinkó Krisztina kitalált négy kategóriát, amelyek „nem elsősorban minőségi, sokkal inkább stílusbéli különbözőséget jelölnek.” Naracsszínű plecsnit kapnak az úgynevezett alapborok: ez „a tiszta, hibátlan, de különösebben nem koncentrált vagy komplex borokat tartalmazza.” Ezektől nem várják el, hogy komolyabb fajtajegyeket mutassanak. Kék plecsni jár az úgynevezett fajtaboroknak, melyek „tiszta fajtajegyeket és némi komplexitást is mutatnak.” Zöld plecsni illeti az úgynevezett terroir borokat, melyek komplexek, koncentráltak, fajtajellegesek, megmutatják a terroirt, és az utóízük megfelelő hosszúságú. Sötétvörös plecsni jár a prémium boroknak, melyek mindezeken felül olyan „finesszel rendelkeznek, amely feltétlenül kiemeli őket a kiváló tételek közül is.” Egyik kategóriánál sem szempont az ár. Ennyi az értékelés magja.

Ismeretes sok minősítő rendszer a világban, melyek általában valamilyen módon az eredetvédelmi rendszerhez is kapcsolódnak, és vagy területi alapon, vagy az alkalmazott technológia szempontjából kategorizálják a borokat. Ez a rendszer azonban nem foglalkozik sem a területtel, sem a bor készítésekor alkalmazott technológiával. Egyetlen tényező dönt: a nemzetközi szaktekintélyekből álló grémium, amely szájával illeti ezeket a borokat, és megmondja róluk a tutit, azaz majdnem úgy működik, mint egy meghívásos borverseny, amire a rendezők szerzik be a borokat.

A szaktekintélyek persze valóban szaktekintélyek: Elizabeth Gabay MW, David Bird MW, Luiz A. G. Alberto MW aspiráns, Mathilde Hulot független szakíró, Véronique Raisin független szakíró, Donald Edwards sommelier, Omar Csizmadia-Honigh a Master of Wine intézet kreatív tanácsadója, somlói birtokos, Czerneckiné Sinkó Krisztina, Patkó Gábor, a WSET London diploma kurzusának hallgatója, a WSET Nemzetközi Borakadémia lektora.

A nagy emberek kóstoltak, köptek és értékeltek. Véleményük megalapozottságát semmiképpen sem vonnám kétségbe, sőt: ennél érdekesebb listát-értékelést rég láttam a magyar borokról, javaslom áttanulmányozásra minden érdeklődőnek. Vihart is fog kavarni borász berkekben biztosan. Az értékelés bemutatóján úgy vettem ki Sinkó Krisztina szavaiból, hogy a plecsnik használatáról egyes kereskedőkkel már megálapodtak, és folyamatosan tájékoztatják a borászokat is a rendszer működéséről, valamint eljuttatják hozzájuk a birálók értékelését, tanácsait is. Izgatottan várom a reakcióikat. Meg azt is, hogy valaki elmagyarázza végre: a borpiac szereplői közül kinek lesz érdeke egy ilyen, meglehetősen konfúz értékelési rendszer eredményét kommunikálni.

Az értékelést áttanulmányozva eszembe jutott két érdekes szöveg: egyikben Albert gazda elmélkedik az idegen szájakról, a másikban Bob jut épp Albert gazdáéval ellentétes következtetésekre.

A témához még visszatérek.

Címkék: borminősítés balaton winfer

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr231226011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bertrane (törölt) 2009.07.04. 12:55:09

A kép hátterében a kaliforniai borvidék:)

Egyébként nagyon örülök neki, hogy végre elfelejtik a bor árát. Balatoniként sok olyan helyet tudok, ahol elképesztő borokat lehet kapni, ráadásul nagyon olcsón. Ezek egyébként általában kicsi pincék, családi tulajdonban, akik már több száz éve ugyanott és ugyanazt termelnek. Sajnos manapság sok bor csak azért drága, mert így akarják a minőséget is kihangsúlyozni (marketing).
A divatos ízekről/borokról nem is beszélve. Szerintem mindenkinek azt kéne inni amit szeret, mert az, hogy azért iszom vmilyen borfajtát mert divatos... Hát elég ciki,nem?:) Hát kb ennyi.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2009.07.04. 13:40:11

Takács Lajos 06/07-es hársa, Györgykovács Imre 06-os traminije és a Kerkaborum furmintjai mint egyszerű alapkategóriás különösebben nem koncentrált és nem komplex egyszerű fajtajellegtől mentes borok :D :D :D :D

lackó 2009.07.05. 10:18:04

Én is elmélkedtem ezen a versenyen hosszasan, aztán arra jutottam, hogy ez bizony több, mint fura...a Zoli által említett borokat alap kategóriába sorolni, hazai, vagy nemzetközi szájtól függetlenül...ö...finoman szólva is hülyeség. Ahogy a Pávát is ide vették...szóval...a "versenyt" részemről narancs kategóriába sorolom.

CzSK 2009.07.05. 13:15:42

Először is köszönöm az észrevételeket. A fenti szakértők értékítéletével kapcsolatban: elfogadom, hogy létezik "magyar száj" és fogalmazzunk inkább úgy, hogy "egyéb nemzeti száj". Ezek a szakértők ellenben valóban NEMZETKÖZI értékítélettel bírnak, tökéletesen el tudnak vonatkoztatni az ízlésüktől, és nem kötődnek egyetlen ország/borvidék borainak karaktereihez, aromáihoz. Olyan átfogó és részletes ismerettel rendelkeznek a világ borairól (beleértve a magyarokat is), amely csak keveseknek adatik meg. Az általuk papírra vetett észrevételek feldolgozása folyamatban van, így a BZoltan által említett borokról most még nem tudok érdemben nyilatkozni.
A Pávát viszont én IS minősítettem, amelyről ugye tudjuk, hogy a két cabernet házasítása. Nem csak erre a borra igaz, de sajnálatos tény, hogy a minősítés egyik általános eredménye: a cabernet nem a régió fajtája. Nem lehetetlen, de úgy tűnik nehéz valóban tökéletesen érett bort készíteni (Cabernet Sauvignon) belőle. A Páva esetében a probléma határmesgyén mozog, DE a hordóhasználat nem szerencsés. A hordó által integrált ízek és csersavak szinte tökéletes fedést idéztek elő az aromákon, így sem a fajtajelleg, sem a terroir nem felfedezhető.
Mind a szürke, mind a narancs kategóriának - súlyosságtól függően - eleme a fogyaszthatóság, azaz a bor kellően érett állapotban kerül-e a polcra, vagy még jobb lett volna pihentetni a termelő pincéjében egy darabig.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2009.07.05. 14:12:52

@CzSK:
A régió terroir-jainak a megfogalmazása és felfedezése még a generáció óta szőlőt termelő és bort készítőknek is húzós feladat. Az elmúlt két évtized során többször átértékelődtek páldául a Somlói borról alkotott fogalmaink. Ezért furcsállom, hogy a borvidék életének elmúlt évtizedeit csak hallomásból és esetleg néhány tucat bor megkóstolása alapján borivók érzik magukat annyira bátornak, hogy megállapítsák, hogy egy bor az tükrözi-e a terroirt avagy sem. Sok munka és sok-sok év türelme kell ahhoz, hogy megtaláljuk, kicsiszoljuk például az elmúlt mondjuk bő fél évszázad környezeti, szociális rombolása során elfeledett terroir jellegzetességeket.

Ugyanígy furcsa, hogy a rendezvényen résztvevő borivóknak milyen elképzelése a borvidékek fajtáit illetőleg. Ahogy a terroir-t illetőleg ugyanúgy az egyes fajtajellegek megfogalmazását illetőleg még maguk a termelők is egy hosszú és verejtékes munka előtt állnak. A klónválogatás és a megfelelő ültetvények kiépítése valamint az ideális terhelés és érettségi állapot megtalálása még hosszú évek áldozatos és alázatos munkáját követeli még.

Azt elhiszem, hogy bizonyos borok nem tetszenek az ítészeknek, azt is elhiszem, hogy a piaci potenciáljukat fel tudják mérni a kóstoláson résztvevők, de hogy a fajtajelleget és a terroirt illetőleg kompetensek lennének azt a legnagyobb tisztelettel kétlen.

Abban pedig Lackóval tökéletesen egyetértek, hogy aki Takács Lajos 06-07-es borait egyszerű alapkategóriás különösebben nem koncentrált és nem komplex egyszerű fajtajellegtől mentes boroknak érzi annak samottból van a nyálkahártyája, ugyanígy aki Györgykovács 06-os Traminijét nem tartja kellően fajtajellegesnek az nem tudja, hogy mit beszél. Sajnálom és nagyon kellemetlenül érzem, hogy ezt kell írjam, de azt hiszem, hogy nagyon nem vagyok egyedül ha azt mondom, hogy bizony masszívan mellélőttek ezekkel az eredményekkel a kóstolók.

A kezdeményezés maga persze jó és üdvözlendő... tényleg okosság, hogy a piacon jelenlevő borokat szondázzák, de szerintem óvatosabban kellett volna nekimenni a dolognak.

lackó 2009.07.05. 14:39:03

@CzSK: Kedves Krisztina!

Először is én is mondanám, hogy a dolog üdvözlendő, de...

A Pávát számtalan helyen, sokan kóstolák, kóstoltuk, de bátran ki merem jelenteni, hogy tökéletesen érett alapanyagból, szép hordóhasználatról tanúskodó bor. E bor esetében szerintem nem lehet a cabsav. éretlenségéről beszélni, hozzátéve, én magam is franc párti vagyok. Ízlésről nem illik vitatkozni, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a bor bizony egy ennél úgymond nagyobb versenyen komoly elismerést aratott.

Zolihoz csatlakozva pedig kétségeim támadnak azért a verseny célját és az alkotott képet illetően: beszél Ön nemzetközi szájról, akik ugyanakkor a borokban a terroirt keresték. Most akkor nemzetközi ízlés, vagy terroir? Merthogy értem én, de mégsem. Néhány bor kóstolása alapján nem tartom valószínünek, hogy a tisztelt ítészek valóban tökéletes képpel rendelekeztek a Balaton-vidékéről. Ahogy azért gondolom abban is egyetértünk, hogy igencsak más adottságai vannak Csörnyeföldnek és Somlónak...márpedig ugye, egy somlai hárslevelűben nem biztos, hogy fel lehet fedezni egy dél-balatoni sajátosságot...szóval, kicsit zavaros nekem a kép, hogy valójában mit is kerestek? Hozzátéve, hogy a vörös minősítést kapott borokat ismerve, azok valóban helyükön vannak.

Harmadrészt pedig azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a borászatok nem biztos, hogy azért dobják a piacra a borokat, mert azok tökéletesen piacérettek -bármennyire is szeretném én magam is, hogy ez így legyen. Úgy gondolom, hogy ha egy bor emiatt kapott elmarasztalást, az mindenképp magyarázatra szorul.

loading 2009.07.06. 10:54:15

A listát megtekintve valóban vannak meglepetések, a Páva is ilyen számomra. A "másik felem" szerint ez csak egy újabb besorolási rendszer, amelybe íly módon fért bele. A szokásos gondolatmenet: vagy a borral ,vagy a besorolási rendszerrel van a probléma.
Az előbbire biztosan nem tudom a választ, mert a kóstolt palack már kiürült, tehát ha mégis valamiért gyengébb palack jutott a kóstolóknak, az már nem derül ki (korábban más fórumokon többen felvetették, hogy a borversenyekre néhányan nem teljesen ugyanazt adják le,mint amit mi megvehetünk a boltban; a hírt olvasva én úgy fordítottam, hogy elmentek egy megvették vhol a borokat, nem pedig a termelő küldte).
A besorolási rendszer szerintem nem éri el a célját, mert ugyanúgy nem érthető a normál/hétköznapi felhasználó számára, mint bármely más eddigi. Egyrészt négy kategória van: itton vagy két kategória legyen, ha ennél több kell, akkor mindenképp páratlan számú (kutatások szerint így könyebben tud választani a magyar ember). Másrészt a fogalmak bonyolultak és keveset mondanak. Nem derül ki, hogy ár/értéket adnak-e vissza, nem adnak választ a mihez mit kérdesre, stb.
Ez egyfajta megoldása az adott problémának, de szerintem nem fog működni.