Skip to content


A nagy bor illúziója – kétszer

Zavarba esek, amikor leírom egy 1800 forintos meg egy 2000 forintos vörösborról azt, hogy budget bor, de lassan kezdem belátni: gondolhatom én akárhogy, szerethetném egészen máshogy, a borpiac globalizálódott rendesen: azaz amikor azt írom, hogy ezernyolcszáz, egyben arra is kell gondolnom, hogy hat és fél euró – a világ boldogabb felén az iható vörösborok alsó polcáról válogathatunk ennyiért, igaz, azok igencsak jól iható borok. Persze presztízsben meg sem közelítik a kutyafát, a három szent dombról nem is beszélve (aminek az ára egyébként már felkúszik hét euró fölé). Azaz onnan nézve meglehetősen olcsó borok, innen nézve meg talán nem. Lőrincz György mindenesetre hisz abban, hogy van harminckétezer ember, aki legalább egy palackot vásárol, ha meg kettőt osztanak mindenkinek, a fele is elegendő. (A Tricollis mennyiségéről nem találtam adatot, de úgy sejtem, Liptai Zsolt a St. Andreáéhoz hasonló méretű vásárlói körrel számolt.)

Éppen ezért érdemesebb onnan vizsgálni a borokat, hogy mit kapunk a pénzünkért. Szögezzük is le tehát azonnal: jó borokat két presztízsborászattól, két fiatal borásztól, akik ráadásul mindketten fehér-vörös párossal gondoltak a budget-vásárlókra. (A közeljövőben a fehéreket is megkritizálom majd ügyesen.)

Pannonhalmi Tricollis Vörös 2007

40 százalék pinot noir, 40 százalék merlot, 20 százalék cabernet franc, meg 13,5 százalék alkohol. Nem vaskos, nem haragos, színe elegáns, majdnem pinós, talán az árnyalat egy csöppet mélyebb. Illatban ugyanez a karcsú elegancia: először a pinot noir fűszerei, aztán a gyümölcsök kavalkádja némi vaníliával és pörkölt mogyoróval, a merlot bársonyos melegsége, a franc hűvös, érett selymessége. Mindez lebegően, könnyedén, tanninok alig, az a kevés meg, ami van, érett és bársonyos, épp csak megtámasztja a savakat, melyek viszont lendületesek, és szájban is felidézik a gyümölcsök ropogós frissességét. A korty végében azonban ott ragad a fa vaníliája és valami ragadós sziruposság meg az égető alkohol. Kevesebb fával (8-11 hónapot töltött 225 literes másodtöltésű barrique-ban, és a hordók izmosabbnak bizonyultak, szkanderben simán lenyomták a küvét) meg kevesebb alkohollal sokkal több lenne: elegánsabb is, szebb is, izgalmasabb is. Persze így sem rossz, és presztízse is van, meg könnyen érthető, meg itatja magát. Meg is részegedtem a gondolattól, hogy ennyire hízeleg nekem, és könnyelműen kiosztottam neki 5 pontot.

Akutyafáját 2007

Két fajta ugyanaz: a merlot (22%) és a pinot noir (18%), a hangsúlyos harmadik, azaz az első azonban itt a kékfrankos. A történetet már más megírta, nem ismételném. Eszembe is jutott: csak nem a vörös Tricollis késztette a küvé áthangolására dr. Lőrinczet? – aztán persze el is hessegettem ezt a képtelen gondolatot. Mindenesetre az Akutyafáját újratöltve jobban tetszik, és nem csak korábbi önmagánál, hanem a Tricollisnál is. Illata telt, meleg, egyszerre gyümölcsös és fás. Ez utóbbi talán a bor egyetlen igazán kifogásolható vonása: a fa kellemetlen benzines mellékszála zavar az illatban (amúgy is faallergiás vagyok), ráadásul a meggy, a málna, a bors és a vanília is úszik ebben a benzines alaplében, időnként meg az aszalt változatuk uralja el az illatképet egy kis csokoládéval kerekítve. A test közepes, szájban mégis a teltség, a vastagság és az érettség érzetét kelti, többek között azért is, mert tanninjai sokkal szebbek és arányosabbak, mint akár a Tricolliséi, akár a pinot-alapú Akutyafájátéi. Savai üdék és ropogósak, zamatai játékosak, de összetettek és árnyaltak. A korty kitölti a szájat, és ha még hosszasan ott is maradna, meg a vége nem csípne, nem sajnálnám tőle a hetest sem. Így azonban meg kell elégednie egy vaskos hatossal. Meg persze egy óriási besztbáj plecsnivel. Ennél jobb vöröset ilyen áron eddig nem ittam. Ez a bor mézesmadzag (hogy egy képzavarral is éljek): benne van a nagy bor ígérete: kicsiben – és sajnos egy nagy bornak megfelelő mennyiségű alkohol társaságában.

Címkék: st. andrea eger pannonhalma pannonhalmi apátsági pincészet 6 pont 5 pont akutyafáját tricollis

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr711216778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kutya_zzr · http://www.hegylakok.hu 2009.06.30. 12:40:51

Gere Mirtill : legutóbb szinte féláron ( 1200 körül ) volt Auchanban. De teli áron is 2000 alatti bor. Hibátlan - az árkategória legjobbja, és egyébként is top3 nálam.

nemuccaszoc 2009.06.30. 13:17:52

Ma láttam Spar Budget vörösbort, műanyag flakonban.

bürger 2009.06.30. 13:24:17

Nézzétek meg a bécsi Metróba - négy euróért árulják azokat az egri vörösöket (neveket nem írok), amiért itthol elkérnek háromezer FT-ot.
Az sem hülye, aki nem vesz magyar bort.
Igaza van egy külföldi barártomnak -"nálatok nincsenek négy euró fölötti borok"

Weér Yvo · http://borboy.blog.hu 2009.06.30. 13:30:47

@bürger: nem ismerem a bécsi Metro kínálatát, de valóban érdekelne, hogy mely pincék mely boraira utalsz.

lápi lidérc 2009.06.30. 13:32:48

Talán hasonlítsd a "világ boldogabbik felének" átlagkeresetéhez az árat, és már nem is állnak olyan jól ezek a borok - sőt, inkább igen szarul állnak ár tekintetében.

A magyar borászok nagyon elszálltak ár tekintetében, és ezt - mivel külföldön a boraik nem igazán versenyképesek (még a nagy nevek, Gere, Bock, Tiffán stb. sem), így nem is nagyon kelnek - itthon próbálják érvényesíteni, néhány borsznob meg még ujjong is hozzá.
Ez van.

Weér Yvo · http://borboy.blog.hu 2009.06.30. 14:04:19

@lápi lidérc: ezt a vádat már sokan megfogalmazták a magyar borászokkal szemben, de egyelőre a piac mintha nem igazolná vissza teljes mértékben. Legalábbis én nem tudom, hol lehetne tömegével vásárolni ilyen áron, tehát mondjuk 2000 forint alatt, ilyen (vagy jobb) minőségű és presztízsű (ami szintén hat az árra) borokat.

Weér Yvo · http://borboy.blog.hu 2009.06.30. 14:05:09

@lápi lidérc: a kommented duplikátumát kimoderáltam

budai zöld 2009.06.30. 17:24:23

@lápi lidérc
Tapasztalatom szerint nem mi vagyunk az egyetlen kis európai bornemzet, ahol "túl vannak árazva" a helyi borok. Az osztrák borok drágák Ausztriában (és nem csak a kellerbergi smaragdok), a svájci borok drágák svájcban, stb.
Ez nem feltétlenül túlárazottság, csupán a kis mennyiség eredménye. Annyi terem, ami nagyjából elfogy itthon, tehát külföldre már nemigen jut elég ahhoz, hogy márkát és azon keresztül prémium árat építsünk a magyar bornak.
Persze ettöl még van hova fejleszteni a magyar borok minöségét és külföldi marketingjét.

Szebb jövőt... 2009.07.03. 22:39:47

Volt egy röpke időszaka az újkori(elmúlt 20 év) magyar borászatának,amikor valóban úgy tűnt,hogy sznobok és újgazdagok divatos igényeinek megfelelő stílusú és árú borokról fog szólni és a piac mindent felszív majd minden áron.Szerencsére az élet nem állt meg,új és új területekről,újabb és újabb tehetséges és felkészült borászok hoztak le szép tételeket,vagy régi nevek voltak képesek a megújulásra.Több,eddig pezsgőalapanyaggyártó vagy"csak" fehéres vidékünkről derült ki,hogy jó vöröseknek is otthana.A technologiai forradalom és a támogatások szintén az átlagminőség emelkedését szolgálják,sokszor a csökkenő piaci prés is segít,hogy a borok a megfelelő időben jöhessenek ki.A gazdasági válság is az árak mérséklődéséhez vezet.A verseny pedig itthon a nemzetközi helyzettel együtt fokozódik.Most jó nekünk borisszáknak,és lesz még jobb is.A magyar borok minden árkategóriában megállják a helyüket a külföldiekkel szemben.Más kérdés,hogy kinek lenne érdeke mondjuk Ausztriában presztízst teremteni a magyar boroknak.,vagy Spanyolországba "nagy" mennyiséget importálni belőlük?Hagyományos felvevőpiacokon(GB,DE,NL stb.)javulgat a helyzet(lassan).A Kutyafáját évek óta etalon.A Tricollis pedig talán a legjobb NYÁRI vörösbor,és ilyen szempontból unikális a minőségi kínálatban.