Skip to content


Bor szerdára (II)

A matematikailag problémás szerda bora következik. Nehéz három és fél hét – kényszerpihenő – mögöttem, a végtelen előttem, tehát lazító bor kell ide, hozzá pedig McFerrin és Richard Bona, esetleg Chet Baker, de ilyenkor a „legendás” nyolcvanas évek alternatívjait sem vetem meg, legyen akkor Cure vagy Nick Cave à la Der Himmel über Berlin. Közben elmerenghetek azon, hogy miből is áll össze a bor íze.

Azt képzeltem, hogy majd alaposan kielemzem, hogyan aromásítja a borokat mindenféle ködös marketingfogás meg tartalom nélküli álmítosz; meg esetleg heves kirohanást intézek a minden tiszta nemzeti értéket maga alá gyűrő gonosz nemzetközi karvalytőke ellen, amely voltaképpen a multikulturalizmus báránybőrébe bújt farkas – hogy teljessé tegyem a kép- és ideológiai zavart. Aztán valahogy mindez elsikkadt: maradt a megivásra szánt bor.

Pedig sejtem, hogy a bor illata-íze-értéke körül valami nem stimmel. Merthogy számtalanszor válik nevetségessé az aromaszálazás, meg egyáltalán a törekvés, hogy képezzük szánkban a királyvizet, ami elválasztja majd a hamisat az igaztól: láttam, hogyan csusszannak le pénztárcával erősített és élesített torkokon pillanatok alatt a legdrágább és/vagy legnagyobbra tartott nedűk csak úgy, egyszerűen, és láttam azt is, hogyan lehet a dipóból (ha mond ez valakinek valamit) előrántott 26 éves Château Margaux-t pohárba dekantálva egy hajtásra lehúzni. Ez az ütés mindig ül teoretikus énem állcsúcsán, ám hedonizmusom vigyorogva feltámad, és hamarjában rohan a hűtőhöz, hogy csavarzárat roppantson, és laza fehéreket döntsön magába – például a bicskei Juhász Tibortól – nagy vagy legalább közepes kortyokban.

Juhász Tibort kedvelem, borait gyakran kóstolom, mondhatnám: ismerem, mint a tenyeremet. (Persze ha vakon kóstolnám, nagy arcom minden bizonnyal dugájába dőlne, és megszégyenülten kullogna el balfele – de benső hedonistám egyik kedvence ő.) A Juhász-birtok Etyek-Buda némileg mostohán kezelt szegletében, a Bicske melletti Málé-hegyen és a Galagonyás dűlőben található. Ifj. Juhász (mindössze 34 éves) ma már több mint 20 hektáron gazdálkodik némi családi segítséggel, de gyakorlatilag egyedül – meg törekszik rendületlenül a jóra. (Lőrincz György ezzel a gondolatával a lényegre tapintott – szerintem.) Szép birtok, jobbára új telepítésű ültetvények kiváló fekvésekben, és szerencsére a borászati háttér meg a tudás is gyarapszik évről évre. Szóval vannak ott szép remények, meg vannak tévedések is – de az út előrefelé tart, a cél kitűzetett, az kétségtelen. A szortiment gerince a fehér (chardonnay, szürkebarát, sauvignon blanc, juhfark, irsai olivér), amit egy kis cabernet sauvignon és blauburger színez, és talán majd lesz pinot noir is.

Ifj. Juhász egyelőre nem akar elszakadni az acéltól, bár tudja a technológia korlátait, azzal is tisztában van, hogy még sokat kell tanulnia ahhoz, hogy előreléphessen, és más stílusú, mélyebb-hosszabb borokat készíthessen. A 2007-es chardonnay-ja könnyű ital, igazi nyári csemege, előírásszerű fajtajelleggel, üde, frissítő savakkal, egyenes korttyal, de olyannal, hogy egyből kívánkozik a következő. Nem fárad és nem fáraszt, nem kíván feszült figyelmet, mégis megfelelő társ: ideális oldalborda (ami nincs). Halványsárga szín zöldes reflexekkel, könnyedén pörög a pohárban, vonzóan tiszta és könnyed, illatában nyári alma meg zöldalma, lime, csipetnyi fahéj és bors, legfőképpen azonban mindenféle friss, ropogós gyümölcs és sokféle vadvirág – de mindenből kicsi. Szájban főleg a harsogóan üde és fürge savakkal bűvöl el; a test közepesen telt, rövid, de a lecsengést leheletnyi fanyarsággal teszi izgalmassá. A savak szépsége abban is megmutatkozik, hogy a korty egyik szakaszában sincs zavaró savanyúság. Az összkép inkább bájos, mint szép: vagy ha szépnek találjuk, akkor ez a fiatalság szépsége, amely képes feledtetni azt, amit egyébként tudunk: mi lesz tíz-húsz év múlva (megereszkedő mellek, szarkalábak, tokák, általános, azaz testi-lelki szalonnásodás).

Részrehajlással és részrehajlás nélkül 4 pont, mert nem ez a nagy bor, mégis szívesen iszom. És persze besztbáj, mert rendkívül olcsó. 

A poszt A Művelt Alkoholistán jelent meg.

Címkék: chardonnay etyek buda 4 pont juhász tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr641167583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.