Skip to content


Szvatopluk szőlőhegye

Védekezz sütőporral! Esetleg vízüveggel! Ebből persze adódhatna legalább egy altesti tréfa, de nem sütném el itt, ugyanis sokkal komolyabb és izgalmasabb dologról lenne szó: a biogazdálkodás lehetőségeiről a magas minőségű borok előállításában. Egyszerűsítsünk: hogyan állíthatunk elő Szepsy Cuvée-t vízüveg mérsékelt (és megfelelően időzített) felhasználásával? Mert egyre inkább úgy tűnik: előállíthatunk; sőt csak így állíthatunk elő! Természetesen a Szepsy Cuvée tetszés szerint behelyettesíthető más, hasonló léptékű palackos alkotással.

Ilyen és ehhez hasonló érdekes, olykor az okkult tudományokra emlékeztető módszereket mutattak be Mikulovban, a délmorva – és a csehországi – szőlőtermesztés központjában, a Vino Envi 2007 nemzetközi borászati konferencián, amelyet a Brnóban székelő Integrált Szőlész–Borász Szövetség szervezett, és többek között a hazai piacon is nyomuló Biocont Laboratory is támogatott (ez itt a reklám helye, én is az ő jóvoltukból okosodhattam két napig). A konferencia nemzetközi jelzője persze kicsit fellengzős, bár kétségtelen, hogy Ausztriát, Szlovákiát és Magyarországot is képviselte maroknyi küldöttség (Korom Péter, Filus János személyesen, Gere Attila és Csányi Sándor követek útján, a Hétszőlő főistene, Kovács Tibor pedig lélekben volt jelen). A rendezvény elsősorban a hazaiaknak szólt, akik – szüret ide, szüret oda – éltek is az alkalommal: több mint százan hallgatták végig a konferenciát, amikor mód volt rá, kérdeztek, a szünetben megvitattak, azaz töltötték hasznosan az időt.

Kis kitérő, mielőtt borászati témában valaki leírná Csehországot: a sörös cseheknek van mintegy 19 ezer hektár szőlőjük, ebből több mint 18 ezer hektár Dél-Morvaországban, főleg Brnótól délre, nagyjából az osztrák határ közelében elhelyezkedő Mikulov vonzáskörzetében (de szép szó!), és még vagy 750 hektáron küzdenek Prága környékén. A területek többségén integrált szőlőművelés folyik, ami ott sokkal közelebb áll a bioművelési módszerekhez, mint a konvencionálishoz.

A csehek alapvetően fehérborosak: Müller Thurgaut, zöldveltelinit, olaszrizlinget és rajnait termelnek a szőlőterület közel negyven százalékán, de egyre népszerűbbek a francia világfajták, elsősorban a sauvignon blanc, valamint a burgundiak, azaz a fehér pinók. Ez utóbbiak cseh nevét érdemes megjegyezni: rulandské bílé (úgy is, mint pinot blanc) és rulandské šedé (úgy is, mint pinot gris). Emellett vannak szép vörösek, leginkább szentlőrincből meg az arrafelé frankovkának nevezett kékfrankosból, de lehet találni kellemes pinot noirokat meg zweigelteket is.

A borok ilyenek meg olyanok, azaz jók meg kevésbé jók – erre is kitérnék majd –, de van valami, amiben a morva borászok előttünk járnak: ez pedig a környezettudatosság. Meg talán abban, amit nálunk is minden valamirevaló borász hangsúlyoz: kiváló bort csak kiváló minőségű alapanyagból – szőlőből – lehet készíteni. (Mint már egyszer talán említettem volt, száz borászból éppen kilencvenkilenc és félnek ez a hitvallása – a maradék fél meg nem tud beszélni, mert éppen ellenőrizte, hogy működik-e a hitvallás.) De azt, hogy pontosan mit is kell e kiváló alapanyagon érteni, kevesen pontosítják. Nos a morvák precízebbek: ha nem is pontosan, de közelítőleg meg akarják határozni, mitől lesz hibátlan a majdan szüretelendő szőlő: például attól, hogy nem kezeli vegyszerekkel, meg attól, hogy próbálkoznak a natura naturans és a natura naturata közötti egyensúly megteremtésével (mások szerint az antagonisztikus ellentétének feloldásával – lásd ezzel kapcsolatban Marx lenini interpertációját).

A szintetikus kemikáliáktól mentes bioszőlőbirtokon többé-kevésbé egyensúlyban élnek a szőlőre káros és hasznos életformák. A kártevő atkákat megeszik a ragadozóatkák, a szőlőmolyokat megtizedeli a párkeresésüket akadályozó szexferomonfelhő, a különböző gombabetegségeket a szőlő megerősített immunrendszere győzi le, és mint a mesében, úgy a szőlőben is: farkasok és bárányok élnek békében egymás mellett. A farkasok csak annyi bárányt esznek meg, amennyit a létfenntartásuk megkövetel, a bárányok pedig ezt békésen elfogadják. Mi meg naphosszat ihatjuk a világ legegészségesebb italát. Tehát eljöve a Kánaán.

Mindezt részben a konferencia sztárja, Uwe Hoffmann mutatta be. A geisenheimi önológus persze nem tör Michael Rolland babérjaira, de egy biztos: a bio-szőlőtermesztés messze földön híres szakemberének a híréhez mérhető a tudása – meg persze a napidíja is. Hiába, egyes helyeken a tudásért fizetnek is. Az ő előadásából aztán világossá vált, hogy a vízüvegben például a szilícium fontos (védőburkot alkot a szőlő levelén és termésén), a sütőporban meg a nátrium (amit mostanában a hatásosabb káliummal váltottak fel), amelyek megerősítik a szőlő immunrendszerét, ellenállóvá teszik a betegségekkel szemben. Olasz kollégája, Vittorio Veronelli meg elmagyarázta, hogyan lehet megzavarni a rovarok nemi életét feromonnal. Érdemes megnézni a prezentációját itt, különös tekintettel a kilencedik slide-on ábrázolt, két Homoki Nagy Istvánnak is elegendő témát adó, tragikus hangvételű filmszinopszisra.

De mindez tömény szakma volt, a csehek füleltek és jegyzeteltek szorgalmasan. És ugyanilyen figyelemmel hallgatták azt a cseh rovarászt, aki a biodiverzitásban lezajló változásokkal világította meg, miért is fontos – nemcsak gazdasági szempontból – mindaz, amit biotermesztésnek hívnak. Tehát saját zsebük mellett még a természetet (azt a bizonyos natura naturatat) sem zsigerelik ki.

Nem száz lelkes bioborász hallgatta az előadásokat, de száz olyan termelő, aki felkészült arra, hogy amint azt a piac megkívánja (követeli), azonnal át tud térni a biotermelési módszerekre. És a piac megfizeti a többletmunkát, ahogy arról beszámolt a konferencia egyik résztvevője, az osztrák-magyar Gottfried Tschida, aki csodaszép vöröseket készít; az ő szavait pedig megerősítette egy osztrák felmérés eredménye is, amint az a Falstaffban is olvasható volt.

Bár felénk még nem rohannak a borászok, hogy felvásárolják a hiperek sütőporkészleteit, van egy nagy szerencsénk: legjobbjaink előbbre járnak a borkészítésben, amit a rendezvényhez kapcsolódó nemzetközi borkóstoló (és visszakóstoló) egyértelműen bizonyított. A magyar borok körül mindvégig nagyobb volt a tolongás, és sokkal gyorsabban ürültek a palackok, mint a hazai termelőknél. Filus János könnyed és elegáns fehérei, Korom Péter vörösei kimagaslottak a mezőnyből, és akkor még nem beszéltünk Gere Attila és a Chateau Teleki CS-éről – persze azok a borok más pályán versenyeznek.

Ettől azonban még érdemes ellátogatni Brnóba és Mikulovba. A táj gyönyörű, kellemes vegyítéke a németes rendnek és a keleties lazaságnak. Szeptember első felében ott is tartanak nagy szüreti fesztivált, ahol a környék jeles termelőinél megkóstolhatjuk a friss mustot és persze a boraikat is.

Ráadásul Mikulov a spiritiszta borbarátoknak is jó terep: találkozhatnak az ifjú, de már az érett férfi vonásait magán viselő Franco Neróval, igaz, nem lovon – nyerge alatt puhuló lóhátszínnel – tör át a Kárpátok hágóin és szorosain, hanem terepjáróval a morva sáron. Petr Marcinčák álnéven él Mikulovban, és 110 hektáron gazdálkodik, ültetvényeiben az integrált szőlőtermesztés minden vívmányát meghonosította, és már lelkesen kísérletezik a biomódszerekkel.

A Vino Marcinčák, főleg édes borokat készít, többek között szalmabort is. Zöldveltelinijük (Veltlínské zelené 2005) 15 gramm cukrot tartalmaz literenként! Ennek ellenére viszonylag szép szerkezetű, a savai is tesznek gyenge kísérletet, hogy ellensúlyozzák a cukormennyiséget. A rajnaijukban (Ryzlink rýnský 2005) még több a cukor (24 gramm), de savai élénkek. Tiszta, de nehézkes, fáradt, az édesség kifejezeten zavaró, ragadós, kicsit karamelles a bor íze. A szürkebarát (Rulandské šedé 2004) 25 gramm cukorral és nulla savval már kontyalávalónak tűnik. Íze tiszta, de ez egyetlen erénye. A bor korrekt, de nehéz szeretni.

Petr Marcinčák boraival talán a rajnai édes borok stílusát szeretné követni, de produktumaiból hiányzik a harmónia. A borok ízvilágánál csak áruk megdöbbentőbb: a Rulandské bílé a legolcsóbb 199 koronával, a másik kettőért 210-et kérnek a pincénél (1 cseh korona 10 forint). Vendéglátóink szerint Marcinčák úr rengeteg díjat besöpört a boraival.

Ezeket a díjakat ugyan nem láttam, ellenben láttam a Jiři Hort készítette 2005-ös Ryzlink rynskyt, amivel a 2006-os bécsi International Austrian Wine Challenge-en aranyérmet nyert 91,5 ponttal. Tisztaság, gazdagság, elegancia jellemezi a horgászatot és velocipédhajtást is népszerűsítő fiatal borász alkotásait.

A Nové Vinařstvít két fiatal és ambíciózus fiatal borász vezeti. Drnholecben felépítettek egy inkább gyárcsarnokhoz hasonlító, modern borászati üzemet, modern katalógust készítettek – leszámoltak a parafával, helyette csavarzárat használnak. A palackdizájnjuk is modern, alapvetően ízléses, fiatalos. A boraik egyelőre még egyhangúak.

A Vinařství Mikrosvin mikulovi borászat, de területei Dolni Dunajovice mellett találhatók. 2005-ös Ryzlink vlašskýjuk az egyetlen valóban izgalmas édes a kóstoltak közül, és persze szintén a rajnai iskolát követi. Az artisztikus címkéjű bor ára riasztó: 30 euróért vesztegetik a pincében.

A végére pedig egy kis honfoglalás retró: a Vinařství Kovacs (tulajdonosa magyar felmenőkkel dicsekedhet – ebből is látszik, hogy már Morávia is magyar!) gazdaságának központja Novosedlyben van. Elegáns rajnai palackjaiból talán az egyik legszebb száraz sauvignon blanc-t kóstolhatta az úri közönség.

A poszt A Művelt Alkoholistán jelent meg.

Címkék: csehország biobor szőlőművelés dél morvaország

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr951161356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.