Skip to content


Aranylábú vincellérem

Bizonyára idétlen szófacsaró poénok sorozatát lehetne gyártani abból, hogy Sebestyén Csaba „autószerelőből avanzsált borásszá”, de őseleganciája (legyen ez a szószörnyszülemény bármilyen ellentmondásos) amúgy is lepergetne róla minden öncélú viccelődést. Egyébként is: szeretem Sebestyén Csabát, már csak azért is, mert benne volt keze-lába abban (a tudósítás szerint kapus volt), hogy a sajtórabszolgák nem tudták lealázni januárban Szekszárd ifjú borászreménységeinek válogatott csapatát (Sebestyén Csaba, Takler András, ifj. Takler Ferenc, Bodri Tibor, Bősz Adrián, Neiner András felállásban kezdtek a szekszárdi aranylábúak). Meg persze a borai miatt, meg mert felnéz Taklerre, meg egyáltalán. Nem is késlekedtem megkóstolni a 2006-os évjáratból először boltba kerülő borait.

Olaszrizling 2006

Már tavaly felfigyeltem Sebestyén Olaszrizlingjére, akkor azonban kétségtelen erényei ellenére nem tudtam értékelni. Kellemes, üde, egynyári bornak tűnk. Nem volt rossz, de nem is térítette ki semerre az Olaszrizlingről alkotott – amúgy persze ingatag – véleményemet. Annyi azonban megmaradt bennem, hogy az volt az első délvidéki Olasz, amit legalább szerethetőnek ítéltem.
2005-ben még snájdig borászunk mindössze öt és fél hektár terméséből készítette mintegy 25 ezer palack borát. Akkor a termelt fajtái között nem volt fehér; ez az Olasz vagy egy azóta megszerzett ültetvény terméséből, vagy felvásárolt tételből készült. Ez utóbbi sem szégyen, sokan csinálják – sikerrel, és persze a legtöbben nem is verik nagy dobra. Nem titkolják, csupán szemérmesen hallgatnak, a borissza meg gondoljon, amit akar; úgyis azt gondolja, ami neki a legjobb. Egyébként is: adják hozzá a nevüket. Te meg ne sírj! Örülj, hogy ihatsz egy olcsó(bb) Gerét!
Sebestyén azonban más. Mindenekelőtt azért, mert még nem fedezték fel, legfeljebb félig, mondjuk derékig (az már ízlés dolga, hogy föntről vagy lentről). Még csak reménység, jelentsen a szó bármit is. Borai kellemesen árazottak, talán egyedül a Grádus szaladt túl forintálisan hírnéven-minőségen egyaránt, olyan Luka Enikősen; ha csak vacsorához szeretnék egy kellemes, bársonyos vöröset, bizalommal fordulhatok hozzá, az ICZE vagy az Indigó nem hagy cserben. Persze ezek a borok sem késztetnek dühödt állásfoglalásra, még egyszer sem akartam inzultálni a vendégeimet, ők sem akartak sürgősen távozni az első korty után, és csoportszexet sem javasolt még senki két-három palack után. Tudom, olcsó poén, de aki használt autóból a használt autóba ül, értékelni fogja: Sebestyén Csabát látva úgy érzem, ha ő autószerelőként dolgozna (amitől persze egyből rettenetes rés támadna a szekszárdi borászok betonvédelmében), az autószerelést (Szerdai Intézmény UP szavával élve) nem érezném erkölcsi válságban. Csupán azért nem, mert Sebestyén Csaba bevallaná, hogy mit nem tudott megcsinálni.
Ez az Olaszrizling is ilyen. Nem a bor, még csak nem is az Olasz – persze 1230 forintért (Bortársaság, a honlapon egy kis interjú is olvasható a borásszal) hiú remény lenne valami nagyot várni. (Persze mint tudjuk, hogy egy újabb közhellyel éljek, a remény utoljára és így tovább. Tehát én szívesen elvonatkoztatok az ártól: mindig a legjobbat keresem.) Harmonikus bor. Közvetlenül a palack kinyitása után kellemetlen illat vegyül a friss, kevésbé gyümölcsös, inkább ásványos illatba, de ez a kellemetlenség hamar elillan. Vonzóan lágy halványsárga szín, visszafogott savak, az utóízben némi keserűmandulás íz. Sajnos az utóélete a szájba rövid, középtájon pedig üres. Ráadásul érezni véltem valami zavaró édességet, sőt gejlséget benne. A hátcímke szerint október végén szüretelt, teljesen beérett gyümölcsből készült acéltartályban. Az én ízlésemnek túl lágy. Korrekt, kellemes, jó italú bor, nyáron biztosan előveszem késő délutáni kvaterkázáshoz, ha addig nem találok jobbat ebben az árkategóriában.

Rosé Cuvée 2006

A Rosé Cuvée ellenben elbűvölt! Már az illatával behálózott! Nem állítom, hogy nem ittam jobb rosét, mert bizony ittam, a legújabb évjáratból kettőt is, Dúzsi Tamásét (ami persze nem nagy kunszt), meg Polgár Zoltánét (ami viszont váratlan meglepetés volt – számomra). A halvány lazacszín még nem sejtetett semmit. Ám az illat! Régóta nem éreztem azt, ami a pohárból áradt: a határozott meggyes, ribizlis illat mellett szinte látomásom volt: láttam a zúzó által szétroppantott szemeket, éreztem a frissen lecsorgó must illatát, számban az édességének és savasságának a hamóniáját. Ebben a Roséban benne van a szüret minden illata. A Kékfrankos, Kadarka és Cabernet franc fajtákból készített cuvée nagyon megközelíti azt az ideált, amit a roséról elgondoltam. De csak megközelíti. Íze kicsit egysíkú, picit talán karcos is. De szeretem, mert az illata felejthetetlen.
Már csak a címkével kellene valamit kezdeni: egy fehér meg egy narancssárga-pegamensárga feszületnél talán több is kijöhetett volna az ezen munkálkodó bérdizájner agyvelejéből.

Szeressétek Sebestyén Csabát!

Címkék: szekszárd olaszrizling rozé sebestyén csaba

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr471160428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.