Manapság kötelező gyakorlat – ezért némelyik nyögvenyelős, rosszabb esetben hétemberes. Molnár Tamás amatőr had- és helytörténész-borász (Tamás bátya pincészete, Villány) azonban mestere az újbor műfajának. A Monarchia első évének egyik meglepetése volt az ő Millennium Baby Kékoportója 2000-ben (ahogy felidézem emlékezetemben, az még igencsak gyermeteg kísérlet volt a 2006-oshoz képest).
A 2006-os újbor szinte hibátlan – minden benne van, és minden nagyon. Már a látványa is szívet melengető: a sűrű, meggyszínű lé méltóságteljesen forog a pohárban, mintegy megelőlegezi a bor illatának és ízének gazdagságát, összetettségét.
Illatában a frissesség: a nyers gyümölcsillat dominál, mintha enyhe szénsav is feltűnne itt-ott. Ízében sem okoz csalódást, a friss savak nem élesek, nem türemkednek ki, az alkohol egy kezdőhöz illően visszafogott, a friss szőlő meg szinte ott roppan szét a fogunk alatt.
A hívők megerősítést nyerhetnek belőle; ha valaki nem kedvelné az újborokat, netán többször futott bele gyenge tételbe, ez a bor új lendületet adhat a műfaj iránti érdeklődésének. A megátalkodott hitetlenek pedig (bár rajtuk amúgy sem segít semmi) kóstolják meg azért, hogy láthassák a fényes jövőt: mennyei vörösborokat locsolhatnak le egy-két múlva a torkukon.
