Skip to content


Klasszikusok klasszikusoktól: két olasz Somlóról

Jól láthatóan Magyarországon is eljött az az időszak, amikor kiderül: melyik szép reményű borászatnál sikerült a dinasztiaalapítás. Egyfelől persze lényegtelen kérdés ez, már ha valaki mégiscsak viszi tovább a birtokot, másfelől azonban nagyon is fontos. Az a bizonyos know how ugyanis az idővel együtt halmozódik. Bár sok mindent le lehet írni, meg lehet tanulni, de épp a finomságokat, a leírható tudáson túli tudást nehéz megszerezni. Ez az, ami apáról fiúra száll, és ez a tudás ad értelmet a (borász)dinasztiának.

bela_fekete_borboy.JPG

Mifelénk még egyelőre az a kérdés, kinek sikerül a dinasztiaalapítás. És hogy ez kérdés, nem csak a gonosz komenisták számlájára írandó. Probléma ez – ha más léptékben, és más előzmények miatt – kontinensünk olyan vidékein is (és ez itt most egy meglehetősen hangsúlyos is), ahol nem garázdálkodhattak sarlóval és kalapáccsal, mert arrafelé (persze nagy túlzással!) már akkor is Hoffer traktorokon pöfögtek a piacra, amikor Leninnek a nagycsoportban sarlót, az első elemiben meg kalapácsot hímzett édes anyukája az uzsis tatyójára. Érdemes ilyen szemmel nézni az öntudatos parasztjaira igencsak (és joggal!) büszke németek parasztfeleség-kereső valóságsóját, a Bauer sucht Frau című opuszt. A munka nehéz, hiába áll az udvaron a full extrás merdzsó, a vekker minden nap kora hajnalban szól, és többet kopik a John Deer kormánya, mint a mercié.

Elfogódottság és részrehajlás
Az alábbiakban nem a dinasztiaképzés kudarcát (ami Fekete Bélánál ténynek tűnik) vagy sikerét vizsgáljuk, csupán két bort – előrebocsátom: két jó bort. Azt vélem ugyanis, hogy ezek a borok megmutatják – habár csak közvetve –, hogy a dinasztiáknak, különösen az úgynevezett „kézműves kispincészetek” dinasztiáinak milyen fontos szerepe van egy borvidék életében. Ők képviselik a kontinuitást – a kontinuitás meg az adott borvidék arcát alakítja messziről is felismerhetővé. Mutatja, hogy nem lehet akármit egyik pillanatról a másikra áttenni Franciaországból Magyarországra, de még Tokajból Somlóra sem.

Somlónak nagyon nagy szüksége van Fekete Bélákra és Györgykovács Imrékre. Egyrészt mert ők voltak azok, akik szűk húsz éve először mutatták meg, hogy Somló létezik. Másrészt mert ők képviselik a hidat a régi és az új között, miközben ők sem ehhez, sem amahhoz nem tartoznak. És fontosak azért is, mer hiába tűntek fel azóta ifjú titánok mérhetetlen tettvággyal vagy befektetők feneketlen pénzes zsákokkal (esetleg pénzes ifjú titánok), és mindenekelőtt jó borokkal, Somló egyediségét és modernségét legfeljebb Takács Lajosnak (Hollóvár) sikerült Feketéhez és Györgykovácshoz hasonlóan megmutatni.

Meglehet, ennek ellenére igazuk van azoknak, akik úgy vélték, Fekete Béla és Györgykovács fölött-mellett elsuhant az a szárnyas idő. De az ő boraik nem is a napi divatokról szólnak. Bár kétségtelen, hogy az utóbbi években nem egyszer futottam bele kétséges minőségű Fekete-borba (Györgykovácsnál egyszer sem), egyre inkább hajlok arra az Alkonyi László által felállított elméletre (amivel persze egykor nagyon nem értettem egyet), hogy Fekete Bélának mindig igaza van. Hiába gondolja azt a külső szemlélő, hogy egy-egy bort már ideje lenne piacra dobni, mert öregszik, veszít a komplexitásából… Valahogy a végén mégis az a meggyőző bor kerül a palackba, ami épp annyira szól Somlóról, mint Fekete Béláról. És ugyanez igaz Györgykovácsra is: nincs fakszni, hipermodern borászat, rafinált eszközök. Mégis olyan borok születnek, amik éppúgy jellemzik Györgykovácsot, mint a hegyet. (Tanulságos meghallgatni azt is, hogyan ajánlja borait Györgykovács!)

Fekete Béla 2007-es olaszrizlingje nem mai darab. Az élemedett kor a magyar fehéreknél – ha nem tokajik és nem édesek – ritkán jó ómen. Éppen ezért kellemes csalódás ez a bor. Kompakt illatképe ha először nem is tűnik túl mélynek, tiszta, még mindig élő virágossággal, pici gyümölcsösséggel, citrusokkal, bár összképet az aszalt gyümölcsök és a virágméz uralják. A korty szintén rendezett, szép arányokkal, lendülettel, kellő hosszúsággal, vibráló savakkal, egy kis nekem-nem-tetszős-fa mellékzöngével. Visszaköszönnek az illat aszalt gyümölcsei, némi hordós pörkölt mogyoró és dió, valamint rengeteg ásvány kíséretében. Érdemes szellőztetni, az az illat még tisztábbá, a szerkezet áttekinthetőbbé válik. Egyedi bor old school és a modernség között. Majdhogynem pannon klasszis. A borászat aranykorát idézi.

Györgykovács Imre 2009-es olaszrizlingje egészen más karakter, mégsem tudná letagadni somlói voltát. Illatában virágok, kevés zöldfűszer, citrusok (főleg grepfruit) és banánosság – majd az egész mixet megbolondítja valami (leginkább talán borókára emlékeztető) leheletnyi egzotikum. A korty kissé már lágy, bár végül is a sav – kis jóindulattal – még épp elegendő. Ugyanakkor krémes, sokdimenziós. Finom fanyarságában a citrusok és a zöld fűszerek köszönnek vissza enyhe alkoholosság kíséretében. A lecsengés kesernyéssége finoman gazdagít, és harmonizál a sós-ásványos-kavicsos érzettel. Ha valaki szereti a finom árnyalatok eleganciáját, ez lesz az ő bora az elviselhető mértékű alkoholtöbblet ellenére.

Címkék: fehér olaszrizling somló györgykovács fekete béla gault&milau

A bejegyzés trackback címe:

https://borboy.blog.hu/api/trackback/id/tr665513384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2013.09.17. 18:31:41

Jó cikk, nagyon is valós probléma, ha ez a tudás és érték, amit felhalmoztak nem fog továbbélni a következő generációval. Azzal egyetértek, hogy Fekete Béla és Györgykovács Imre egy korszak meghatározó alakjai voltak és még ma is azok. De azért, szerencsére vitatható, hogy egyedül Takács Lajosnak sikerült felnőni erre a szintre. Egyéni ízlés szerint tetszőleges neveket fel lehetne itt hozni, de szerintem a Somlói Apátsági Pince ma már egyértelműen a borvidék, sőt Magyarország legszűkebb élmezőnyéhez sorolható.

Gabssy · http://www.medvebor.hu 2013.12.11. 14:12:25

A kontinuitás másféleképpen is megmaradhat. Oda lehet állni Béla bácsi mellé, csinálni, amit csinál egy (sok) éven keresztül, ellesni az apró fogásokat. Béla bácsi örül neki, ha átadhatja a tudását! :-)
(Mondom ezt úgy, hogy az idei évet nála töltöttem - ahogy Lenin mondaná: tanulni, tanulni, tanulni! :-) )

süti beállítások módosítása